A valahol szabadsága - Demeter Szilárd rendhagyó hazaszótáráról Gombaszögön
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával Kocur László beszélgetett arról, hogyan is kell magyarul nézni a világot.
Demeter Szilárd író, irodalomkritikus szerint az őt ért támadások a munkája lényegét nem érintik, az érdemi kritikára viszont odafigyel.
Hangsúlyozta, egyre kevesebben vannak, akik olvasnak, főként az esszéisztikus, töredezett szövegeket – ők a célközönsége új könyvének, A valahol szabadságának.
Azt szeretné, ha a könyv "továbbgondolódna", hiszen több a kérdése, mint a válasza.
Így vált semmissé a görögök által megalapozott kozmosz, a római univerzum, most multiverzumban élünk, amelyen belül nincsenek átjárók – fogalmazott.
Hamvas után, a mi sorsunk esszészerű, már nem érdemes nagy konstrukciókat alkotni. A világháború jelentette az emberi rációba vetett hit végét.
Minél rövidebben, minél érthetőbben megfogalmazott szöveg alkotására törekszik – okostelefonon "pötyögte be" a szövegeket. Így váltak szócikk-szerűvé a szövegek – telefonba nem lehet regényeket írni.
Próbálja megírni a székely cyber punk-ot, de a fizikai korlátok, az időhiány akadályozza. Már nincs idő a "belassulásra", a kíváncsiságra, mint Jókai korában – emlékeztetett Demeter.
Ha nem tudod, milyen logika van mögötte, elkezded keresni a vezérlőelvet – párbeszédre hívő könyvet vehet kezébe az olvasó – húzta alá az író.
Az identitások szétfejlődése figyelhető meg a Felvidéken és a Délvidéken, de az anyaországon belül is – nem épült(ek) ki erős lokális, regionális identitás(ok).
A kultúrában el kellene felejteni a határon túli magyar kifejezést, egységes magyar irodalom van, a kultúra nem ismeri a határokat.
Ha életben tartjuk a fogalmat, azzal tovább erősítjük a szétszakítottságot.
Nem vagyunk képesek egységes európai közösségként gondolni magunkra – a közös alkotmányt nem a közép-európaiak vétózták meg, hanem a hollandok és a franciák.
Az alkotmányt helyettesítő alapjogi charta nem tisztázza az alapfogalmakat, az erősebb fél értelmezése lesz az elfogadott.
A kollektív (kisebbségi, közösségi) jogok deklarálására nincs politikai akarat, ehhez sokkhelyzetre lenne szükség, mint az emberi jogokról szóló nyilatkozat esetében a második világháború után – emlékeztetett Demeter.
A gyarmatosítás miatt uralkodó nézetté válik a "fehér ember" kollektív bűnössége, józan paraszti ésszel Közép-Európában ezzel nem tudunk sorsközösséget vállalni.
A kinyilatkoztatások, az identitáspolitika agyonvágja az európai kultúrát. Ebben a vitában nem maradnak racionális érvek – húzta alá az író. Szerencsére Magyarországon a "Nagykörúton kívül" nincs szellemi háttere a Nyugaton terjedő eltörlés kultúrájának.
Nem magyar irodalmat akartunk bemutatni, hanem európai irodalmat – Frankfurtban osztogatják a plecsniket, ki a jó magyar vagy akár jó román író – mindezt szolgai módon – fogalmazott Demeter.
Látjuk az utódállamok identitásának nyomorúságát, nem tudják megfogalmazni magukat – ebből fakad az ellenségkép a magyarokkal szemben.
Mindezt politikailag szinte lehetetlen megváltoztatni, legfeljebb a kultúrán keresztül lehetne, de ennek még nem látszanak a nyomai.
A történelmi ősbűnökért felelősséget kell vállalnia: a szerbnek, a magyarnak, a románnak is, de a bevándorlással a civilizációk összecsapásának színterévé válik Európa.
Eközben nincs erkölcsi alapod azt elvárni az újonnan érkezőktől, hogy a mi civilizációs normáink szerint éljenek, mert a gyarmatosítás öröksége miatt az európaiaknak kollektív bűnösnek kell érezniük magukat - fogalmazott Demeter Szilárd.
Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (2023)
