A tudományos világkép
A világ működéséről alkotott elképzelésünk változik, számtalan tényező hatására alakul át. Az egyik ilyen tényező a tudomány. Vajon miképpen tudtuk kamatoztatni a tudomány előretörését a világképünk formálásában, és az is kérdés, hogy az emberiség hasznára vált-e? Vörösmartytól kölcsönözöm a visszavissza térő kérdésemet: Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Thomas Kuhn, valamint Raymond F. Smith foglalkoztak a tudományos életben, a tágabb társadalomban, illetve a politikai berendezkedésben tapasztalható paradigmaváltásokkal. Mindketten azt mondták, hogy ezek a váltások nem egyenletesek, hanem időnként forradalmi jellegű, ugrásszerű változások következtében történnek. Mindez akkor történik, amikor az uralkodó paradigma már nem tud alkalmazkodni a legújabb ismeretekhez, nem tudja azokat beilleszteni értelmezési körébe. Kétségtelen, hogy az olyan nagy tudományos áttörések, mint Kopernikusz heliocentrikus világképe, Darwin evolúcióelmélete, Einstein relativitáselmélete a szűkebb tudományos életen kívül is felrázták a társadalmat. Mindez pedig befolyásolta a világkép aktuális alakulását.
Én két angliai gondolkodót, Roger Bacont és Francis Bacont említem most meg. Ugyan a vezetéknevük megegyezik, de tudomásom szerint nem voltak rokonok, és különben is, teljesen más korban éltek. Francis Bacon az ismertebb, ő a felvilágosodás korában, a 16–17. század fordulóján élt. A materializmus egyik megalapozójának tartják, a gyakorlatiasság szerepét hangsúlyozta a tudomány művelése során. A későbbi kutatók nem használták az ő furcsa, empirikus-induktív megközelítését, munkássága tudománytörténeti szempontból mégis jelentős.
Roger Bacon jóval korábban, a 13. században élt. Az egyik első európai gondolkodó volt, aki hangsúlyozta a kísérletek szerepét a tudományban. Szerinte akkoriban tudománytalan, látszatokra, szokásokra, tekintélyre épülő módszerekkel és érvelésekkel igyekeztek a tudományt művelni. E helyett az eredeti forrásokra, a matematikára, a kísérletekre, a tapasztalatokra kellene alapozni a tudást, állította. Nála nem állt konfliktusban a vallás és a tudomány. Szerintem meghatározó, többé-kevésbé ma is érvényes megállapításokat tett, mégis a tudománytörténeti emlékezet perifériájára szorult.
Azt gondolom, sok középkori tudományfilozófus megállapításait, indítékait, céljait félreértelmezzük. Mindenesetre tény, hogy manapság nagyon sokan összeegyeztethetetlennek tartják a vallásos, dogmatikus alapozottságú hitet és az állandó kételkedésen, vizsgálódáson alapuló tudományos világképet.
Egy fura kettőséget viszont látok a mai, tudományosnak nevezett világképünkben. Egyrészt látom azt a folyamatot, hogy a közgondolkodás tényleg szekularizált lett, tényleg sokan lecserélték a hitéletben, vallásban gyökerező viszonyítási alapokat. Akár a tudományos fejlődés hatásának is tarthatjuk ezt a folyamatot, de mindeközben a tudományos – különösen a természettudományos – módszerek nem lettek a mindennapi gondolkodás, cselekvés eszköztárának meghatározói. Vagyis, egyszer lecseréltük a vallásost a tudományos világképre, másrészt a tudományos megközelítés a mindennapokban a periférián helyezkedik el. Nekem pedig éppen ez volt a motivációm, amikor belefogtam egy tudományról szóló cikksorozatba, hogy legalább egy kicsit bevigyem a köztudatba a tudomány helyzetéről, szerepéről, módszereiről való gondolkodást. Hátha egyre több, velem tartó olvasó fedezi fel ennek az értelmét.
Ettől persze még senki nem fog mikroszkóppal főzni, este elalvás helyett matematikai differenciálegyenleteken gondolkodni, és nem fogja statisztikai teszt segítségével kiválasztani a szülinapi ajándékot. Viszont megértheti, hogy a tudomány tényleg a társadalom egyik szervező ereje, és nem érdemes mellékes szerepbe szorítani. Jobban megérthetjük a világban zajló turbulens társadalmi folyamatokat is a tudomány segítségével. Ebben a társadalmi, politikai zűrzavarban segíthet kiigazodni, ha látjuk, miként is működik a valódi tudomány.
Racionális megalapozottságúnak tartjuk világképünket, de elfelejtjük, hogy a tudományos mérések nagyban függnek a mérőműszerek korlátaitól. Az újabb és újabb mikroszkópok, molekuláris biológiai kitek, űrtávcsövek eredményei megingatják a korábbi tudományos tételeket. A tudomány aktuális eredményei elenyésznek, a hozzáállás, a logikus megközelítés igénye viszont nem. Pedig pont ezt mellőzzük: a sivatag sivatag marad, hiába gondoljuk és szavazzuk meg, hogy márpedig esőerdő. A kétszer kettő is négy marad, hiába lenne sokszor jobb, ha három vagy öt lenne, de akkor is négy marad, hiába mondja a felettesünk az ellenkezőjét.
Roger Bacon munkássága ellenére a társadalmi tekintély szerepe a világképünkben valahogy mégis megmaradt. Manapság is sokan azt hiszik, hogy például a többségi tekintély megváltoztathat alapvetéseket. Hiába cserélték le sokan Istent, a vallást, a hitet a tudományosságra, mégsem érett meg a társadalomban a tudományos szemlélet és tekintélytisztelet.
A tudóst a tudomány művelése ugyanis megtanítja arra, hogy tisztelje a kutatott világot, annak tekintélye legyen. Azt ne átformálni akarja, hanem megismerni. E kettőt keverjük össze Roger Bacon kora óta mind a mai napig.
Az írás megjelent a Magyar7 2025/10. számában.
