2025. április 27., 13:11

A rókaféreg, ami nem csak a rókákat vadássza – bárkire lecsaphat

Egy apró parazita, amely évtizedekig rejtőzik a testben, majd súlyos, akár halálos betegséget okoz – ez az Echinococcus multilocularis, vagyis a rókaféreg. Észak-Amerika, Európa és Ázsia vidékein terjed, állatokról emberre kerülve fenyegeti egészségünket. Hogyan ismerhetjük fel, miként védekezhetünk ellene, és mit tehetünk, hogy elkerüljük?

Róka
A parazita életciklusa két emlős gazdához kötött.
Fotó: Unsplash

Az Echinococcus multilocularis egy kisméretű galandféreg (Cyclophyllidea rend), amely az északi félteke területein, különösen Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában fordul elő. A féreg zoonotikus betegséget, az alveoláris echinococcosist okozza, amely az Echinococcus nemzetség más fajaihoz, például az E. granulosus-hoz hasonlóan ciszták képződésével jár. Az E. multilocularis azonban nem egyetlen nagy cisztát, hanem számos apró, tumorhoz hasonló cisztát hoz létre, amelyek szétterjednek a belső szervekben, elsősorban a májban.

A parazita életciklusa két emlős gazdához kötött. A végleges gazdák – rókák, kutyák, ritkábban macskák – bélrendszerében él a felnőtt galandféreg, amely petéit az ürülékkel juttatja a környezetbe. A köztes gazdák, például pockok vagy ritkábban hódok, a peték lenyelésével fertőződnek, és a lárvák cisztákat képeznek a májukban, tüdejükben vagy más szerveikben. A ciklus akkor zárul, amikor egy végleges gazda, például egy róka, megeszi a fertőzött rágcsálót. Az ember véletlen köztes gazdaként lép be ebbe a körforgásba, például szennyezett élelmiszer, víz vagy talaj révén lenyelve a petéket. Az ember azonban zsákutca-gazda, mert a fertőzés nem terjed tovább tőle a végleges gazdákra.

Az alveoláris echinococcosis hosszú, 5–15 éves lappangási idővel rendelkezik immunkompetens egyéneknél, de immunhiányos betegeknél gyorsabban súlyosbodhat. A lárvák általában a májban telepednek meg, ahol exogén módon szaporodnak, a máj daganatos elváltozásaihoz hasonlóan viselkedve. A betegek gyakran hasi fájdalommal, hányingerrel, hányással, fejfájással és általános gyengeséggel szembesülnek. A májmegnagyobbodás gyakori ennél a betegségnél, de a sárgaság ritka.

A betegség kezelése nehéz és költséges. Korai stádiumban a ciszták sebészi eltávolítása és albendazol tartalmú gyógyszeres terápia kombinációja hozhat gyógyulást. Előrehaladott esetekben azonban csak palliatív műtétek és hosszan tartó gyógyszeres kezelés lehetséges, ami gyakran csak lassítja a betegség előrehaladását. A kezeletlen esetek gyorsan súlyosbodnak és fatálisak.

A megelőzés kulcsfontosságú, különösen a vadon élő állatok által fenntartott életciklus miatt. A házi kutyák és macskák rendszeres féreghajtása (legalább évi négyszer) csökkenti a peték terjedését. A vadon élő rókák és kóborkutyák féreghajtása hatásos lehet, de költséges és logisztikailag kihívást jelent. Az egyéni védelem érdekében alapos kézmosás, a vadon termő gyümölcsök és zöldségek tisztítása, valamint a szennyezett víz kerülése ajánlott.

Echinococcus multilocularis
A WHO szerint az echinococcosis évente 19 300 halálesetet okoz.
Fotó:  Wikipédia

Az alveoláris echinococcosis az északi féltekén, különösen Kínában, Oroszországban, Közép-Európában és Észak-Amerikában fordul elő. A WHO szerint az echinococcosis évente 19 300 halálesetet és 871 000 elvesztett egészséges életévet (DALY) okoz globálisan. A gazdasági teher is jelentős: a kezelések és az állattenyésztési veszteségek évi 3 milliárd dollárba kerülnek.

Szlovákia az E. multilocularis szempontjából veszélyeztetett terület, különösen az északi régiókban, például a Tátrai Nemzeti Park környékén. Egy 2000–2010 közötti felmérés szerint a vörös rókák 30,3%-a fertőzött, de az északi területeken ez az arány 50–60% is lehet. A parazita az 1990-es évek végén jelent meg az országban, valószínűleg a rókák migrációja és népességnövekedése miatt. Az emberi megbetegedések száma azóta nő: 2000 és 2023 októbere között 137 esetet regisztráltak, az incidencia 0,031/100 000 lakos/év (2000–2011) és 0,187/100 000 lakos/év (2012–2023) között emelkedett. A betegek többsége 51–70 éves, de fiatalabbak, akár 20 év alattiak is érintettek lehetnek. A déli régiókban, például Pozsony vagy Kassa környékén alacsonyabb a rókák fertőzöttsége (11,5–24,8%), és kevesebb emberi eset fordul elő.

A farkasok is terjesztik a parazitát: egy 2014–2017-es vizsgálat szerint a szlovákiai farkasok 35,7%-a fertőzött, különösen a Polonyinák Nemzeti Parkban (51,2%). A kutyák körében alacsonyabb, 2,8%-os a fertőzöttség, főként azoknál, amelyek rágcsálókat esznek vagy nyers belsőséggel etetik őket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a parazita petéi rendkívül ellenállók, és a környezetben akár egy évig is fertőzőképesek maradhatnak. Az erdőjárók, vadászok és vidéki lakosok különösen veszélyeztetettek, de a megfelelő higiéniai szokásokkal a kockázat jelentősen csökkenthető.

Egy parányi féreg is képes súlyos károkat okozni, ha nem vagyunk elég óvatosak. A tudatosság, a higiénia és a megelőzés a legjobb fegyvereink. Legyünk résen és tartsuk tisztán környezetünket.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.