A Pató Pál Párt, a magyar kártya és a Wichmann-kocsma
A Pató Pál Párt, amely nevében hordozza a filozófiáját, a napokban ünnepelte fennállásának 32. évfordulóját.
A lustálkodási jog kiharcolása mellett már a megalakuláskor
felvették célkitűzéseik közé a magyar kártya kultikus tiszteletét és a kocsmacivilizáció éltetését.
Utóbbi, Hamvas Béla szavait idézve „fontosabb, mint a parlament, mert ott a sebeket osztják, a kocsmában pedig gyógyítják”.
Bera István elnök-főpohárnokkal és Ponori Thewrewk (ejtsd: török) Ajtony pártarchívum-főigazgatóhelyettessel beszélgetünk a közösségi hálón. Eddig elképzelni sem tudták, hogy ne a megszokott kocsmai környezetben adjanak interjút. Szörnyű idők ezek, keseregnek a méltatlan helyzeten.
Figyelmeztetnek, a párt megnevezéssel csínján kell bánni, mert bár 25 éve küzdenek a párttá válásért, ez a mai napig sem sikerült nekik.
Ezt annak tudják be, hogy a legfelsőbb bíróság jelszava is egyezhet az övékével: „Ej, ráérünk arra még”. Vajda Mihály nemzetközi hírű filozófus, aki egy időben árnyékkormányuk hadügyminisztere is volt, mert jól bánt a szófegyverrel, mindig arra biztatja őket, hogy ne adják fel, hiszen sokan láttak már pártot illegalitásból befutni fényes karriert.
Mostanában úgy tűnik, a párt kissé háttérbe vonult, de az aktuális politikára mindig reflektál. Küldetésként fogják fel a Magyar Pince létrehozását,
amelyre már Mikszáth Kálmán is utalt Sörivók című esszéjében 1877-ben. Most, a Lánchíd felújítása során lenne is erre alkalom a forgalom korlátozása nélkül. Kérni fogják, hogy ennek érdekében a budai alagút végét falaztassák be, hadd legyen, ha korlátozott időre is, Magyar Pince az alagútból. Ennek érdekében még aláírásgyűjtésre is rászánnák magukat, ami, lássuk be, elég nagy áldozat lenne a patópálosoktól.
Elmondják, a legtöbb programjuk a magyar kártya köré csoportosul. 1996-ban, a millecentenáriumi év utolsó eseményeként december 29-ét a magyar kártya napjává nyilvánították, és kijelölték szent játékaikat: az ultit, a snapszlit, a ramslit és a ferblit. Kinyomozták, hogy a pesti zsidónegyedben található Kiskereszt utca 402 megfelel a mai Kazinczy utca 55-nek, ahol egykor Schneider József kártyafestő műhelye volt. Ebben a műhelyben alkotta meg a mester a 36 lapos magyar kártyát 1836-ban, úgy illik hát, hogy emléktáblával tiszteljék meg a felbecsülhetetlen találmányt.
– Mivel a szemrevételezésben elfáradva kocsmát kerestünk, rögtön beljebb invitált bennünket, hogy egy lépést se tovább, megtaláltuk a legmegfelelőbbet. Így történt, hogy a Wichmann-kocsmában véglegesítettük az emléktábla szövegét – emlékezik az elnök.
– fejti ki Ajtony, a pártarchívum felelőse. Hozzáteszi, ez az egyetlen kártya a világon, amelyet irodalmi mű – Tell Vilmos drámája – inspirált. Az alkotó azért festette a svájci szabadságharc legendás szereplőit a kártya lapjaira, mert a magyar történelmi személyiségek, szabadságharcosok képét a cenzúra nem engedte volna forgalmazni. Az eredeti pakli 36 lapos volt, később fogyatkozott a lapok száma 32-re.
A párttagok nosztalgiával emlékeznek az utolsó hamisítatlan, Krúdy Gyula korát idéző kocsmára, amelyről Sárközy Mátyás, Molnár Ferenc unokája így ír: „Cicomátlan, deszkapadlós helyiségben, gyalultfa-asztaloknál, félhomályban ül a söröző közönség, a terem akusztikája következtében iszonyú a zaj, beszélgetni csak megfelelő decibelszámmal lehetséges, ilyesféle lehetett hajdan az Orczy kávéház kakofóniája.”
Tamás rántotthúsos szendvicse (amelynek panírjába sörhabot kellett keverni) és a csilisbab mennyei fogás volt. Ahogy kitette az asztalra, abban a pillanatban elfogyott.
Nem is volt nála soha három fogásnál több, mert azt tartotta, aki háromból se tud választani, az biztosan nem éhes – idézik az emlékeket. Ezekből mindig fogyasztottak, amikor a magyar kártya napján az emléktábla megkoszorúzása után itt tartották ünnepi ultipartijukat. Ha Tamás jókedvében volt, gitározgatott is a vendégek szórakoztatására.
Keserűen gondolnak rá, hogy Tamás már égi vizeken lapátol, és a kocsma helyén ma pizzéria üzemel. De meddig? Merthogy Tamásnak el kellett adnia az ingatlant, az új tulajdonosok pedig a történelmi épület lebontását tervezik, és ötemeletes szállodát akarnak építeni a helyére.
Pedig a magyar kártya feltalálójának háza, a Magyar Teozófiai Társaság működési helye, és nem utolsó sorban a kultikus kocsma olyan kulturális hagyaték, amelynek védőbúra alatt lenne a helye. Az építészek és a Pató Pál Párt is felemelte a szavát a bontás ellen, nem is eredmény nélkül, hiszen az épület egy évre műemléki védettséget kapott.
Megjelent a Magyar7 2021/9. számában.
