A nagyszombati Da Vinci-kód - KÉPEKKEL
Akik részletekbe menően is követték Ferenc pápa idei magyarországi útját, találkozhattak azokkal a fényképekkel, amelyek megörökítik, hogy a felvidéki jezsuita szerzetes, Puss Sándor átad a pápának egy brosúrát. Az eseményre a helyi jezsuiták és a katolikus egyházfő szokásosnak mondható találkozóján került sor, hiszen a pápa maga is a jezsuiták, hivatalos nevén a Jézus Társasága rendjének a tagja.
Mit adott át a pápának az egyetlen felvidéki magyar jezsuita szerzetes? A legkézenfekvőbb általános válasz az lenne, hogy nyilván valamilyen egyházi témában írt munkáját, hiszen teljesen megszokott, hogy az egyházi személyiségek nemcsak prédikálnak, hanem írnak is. Puss Sándorra ez különösen jellemző, hiszen teológiai témájú szövegei a nagyközönség számára is érdekes és érthető olvasmányok.
Számukra lehet megoldás a polgári életben is megtartható felszentelt szűzi státus, amely ismert volt már az ókereszténység idején is, s mintegy ötven éve megújított formában új erőre kapott.
Ahogy azt Puss Sándor atya lapunknak elmondta, a római keresztényüldözések idején a hitük mellett kiálló ókeresztényeket halállal büntették. A második évszázadban járunk, azaz Krisztus után mintegy kétszáz évvel, amikor a hitük miatt üldözött keresztények a halottaikat Róma föld alatti folyosóiban, az ún. katakombákban helyezték nyugalomra. A több tíz kilométer hosszú járatok viszonylagos védelmében gyakran maguk is itt találkoztak.
Az ókeresztény egyház Rómában vértanúhalált halt mártír pápái, püspökei, diakónusai és egyéb hívei is a katakombák falába vájt üregekben vannak eltemetve.
A negyedik században Nagy Konstantin császár véget vetett a keresztényüldözésnek, s miután a kereszténység szabadon gyakorolható vallássá vált, a katakombák fokozatosan elvesztették jelentőségüket. Olyannyira, hogy első feltárásukra csak az 1600-as évek elején került sor, amikor is több áldozat földi maradványait kiemelték, amelyeket onnantól kezdve szent ereklyeként tiszteltek.
Egyes ereklyék Rómán kívüli helyekre is eljutottak. Az elsők között, ha éppen nem a legelsőként, tíz ilyen ereklye érkezett a mai napig „kis Rómának” nevezett Nagyszombatba.
A feljegyzések szerint a tíz ereklyéből hat a vértanúhalált halt szent szüzek és négy hasonló sorsú egyházi férfi csontjait jelenti. Álljanak itt a szüzek nevei is: Christina, Priscilla, Semidia, Serotina, Sinesia és Severina. A férfiak ereklyetartóján pedig Adiodemus, Anicetus, Desiderius és Julianus nevek találhatók. Bár a katakomba-szentek ereklyéinek hitelességét többször megkérdőjelezték, szimbolikus értékük időtálló. Emlékeztetik napjaink emberét arra, hogy voltak emberek, akik a feltétel nélküli hitük természetes következményeként inkább vállalták a halált, mint a Krisztustól való, akárcsak látszatelfordulást is.
A női és férfi ereklyéket külön-külön helyezték el a díszes ereklyetartókban. Előbb a nagyszombati Szent János-templomba kerültek, majd onnan az egykori Trintiárius rend templomába, amely később a rend megszüntetése után a jezsuitáké lett. S így van ez a mai napig, amikor is a szent szüzek ereklyéi a Nepomuki Szent János-mellékoltáron, a férfiak ereklyéi pedig a Szent Kereszt-mellékoltáron találhatók, bármiféle felirat vagy tájékoztató nélkül. Ez általában is jellemző, hogy sem közvetlenül a templomban, de a templom, vagy a jezsuiták internetes oldalán és a turisztikai tajékoztató anyagokban sem említik a katakomba-szenteket.
A szent ereklyék történetét, illetve kutatásai eredményét 2002-ben közzé is tette a szlovák nyelven megjelenő, Viera a Život (Hit és Élet) jezsuita folyóiratban. Írása azonban semmilyen reakciót nem váltott ki az egyház részéről.
Ezt követte még további két publikáció, illetve több informális beszélgetés, mindezidáig értékelhetetlen eredménnyel. Puss Sándor elmélete szerint az ereklyéknek nemcsak hitbéli, de mondjuk úgy, egyházpolitikai jelentőségük is volt, hiszen szerinte Pázmány Péter azért hozatta közvetítőn keresztül Nagyszombatba a szentek csontjait, hogy azokkal emelje presztízsét a nevéhez fűződő egyetemnek, amely 1777-ig működött a városban, majd később Budára költözött.
Elmondása szerint passzivitást tapasztal minden oldalról, beleértve saját rendjének szlovákiai és magyarországi ágát is. Puss szerint a közelgő 2027-es év lehetne az ereklyekultusz újjáéledésének a fő dátuma, amely a nagyszombati egyetem Budára költözésének 250. évfordulója is egyben. A jezsuita atya kilátásba helyezte, hogy amennyiben intézményi szinten nem talál megoldást a szent ereklyék méltó tiszteletére, úgy magánerőből fogja azt kezdeményezni.
Idén tavasszal megkezdődött az ereklyék vizsgálata. Mintát vettek a csontokból, hogy a jelenlegi legmodernebb módszerekkel kormeghatározásnak vessék alá. Puss Sándor tehát arra a kérdésre várja a választ a kutatóktól, hogy az általa a titkos rekeszben talált maradványok tényleg Kr. u. 200-ból származnak-e, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy innen visszanézve tényleg 1800 évesek-e?
A Budapestre érkező, s a jezsuitákkal találkozó Ferenc pápa fénysugarat jelentett Sándor atya számára, aki a személyes találkozás adta lehetőséget kihasználva, mintegy önálló akcióként, a Szentatyának közvetlenül kívánta átadni eddigi kutatásainak az eredményeit. Erre lehetősége is nyílt rövid magyarázat kíséretében, s Ferenc pápa át is vette a kiadványt.
Létezik azonban egy olyan kutatói feltételezés is, amely szerint konkrét adatokat lehetne hozzárendelni a férfi ereklyék egyikéhez, mégpedig Szent Anicetushoz, aki 154–167 között volt pápa, és 167. április 17-én halt vértanúhalált. Valószínű, hogy az ő maradványait találták meg 1604-ben a római Szent Callixtus- katakombában. Ezt már dr. Knapp Évának, a római katakombákból származó legkorábbi magyarországi mártírereklyékről szóló tanulmányában olvashatjuk.
A témával hamarosan ismét foglalkozunk a Magyar7 oldalain.
Megjelent a Magyar7 2023/20. számában.
