A Mindszentyneum
A 2022-ben átadott zalaegerszegi intézmény legfőbb célja és üzenete, hogy bemutassa a 20. századi magyar történelem és egyháztörténet egyik meghatározó alakját, Mindszenty Józsefet, akiről napjainkban utcákat, tereket, intézményeket neveznek el. Kultusza már életében kialakult, halála után pedig tovább mélyült, máriazelli és esztergomi nyughelye zarándokhely lett. Ő az a hercegprímás, akit kétszer temettek el. A róla elnevezett Mindszentyneum jelenleg három állandó kiállításnak ad otthont: a hercegprímás életét, illetve az egyházüldözést bemutató tárlatnak, valamint Téglától templomig címmel egy válogatást Zala vármegye középkori emlékeiből.
Mindszenty Pehm Józsefként 1892-ben látta meg a napvilágot Mindszent községben egy hatgyermekes család elsőszülött gyermekeként. Vezetéknevét ötvenéves korában magyarosította szülőfalujáról Mindszentyre. Apja községi bíró, a katolikus iskolaszék helyi elnöke volt. József 1903-tól a Szombathelyi Királyi Katolikus Főgimnázium diákja lett, itt alakult ki benne az elhatározás, hogy a lelkipásztori hivatást választja. 1915-ben szentelték pappá. 1917-ig rábapatyi hitoktató segédlelkészeként tevékenykedett. Ezután Zalaegerszegen az Állami Főgimnáziumban hittanárként dolgozott.
Az őszirózsás forradalom idején kiállt a keresztény és a nemzeti értékekért, ezért házi őrizetbe helyezték, majd szülőfalujába internálták. A forradalom bukását követően 1919-ben a zalaegerszegi plébánia élére nevezték ki. újjászervezte és elmélyítette a hitéletet, karitatív tevékenységet folytatott, 16 új lelkészséget hozott létre a megyében, templomot és kolostort építtetett, sőt a közéletbe is bekapcsolódott.
1944-ben a pápa veszprémi püspökké nevezte ki. A megkeresztelkedni kívánó zsidók esetében szeretetteljes elbírálást kért papjaitól. Szót emelt a zsidó vallásúak kivégzése, valamint vagyonuk elkobzása ellen. Amikor világossá vált, hogy az ország szovjet uralom alá kerül, a pápa kinevezte őt Esztergom 79. érsekévé, ezzel Magyarország hercegprímása lett. Egy évvel később, 1946-ban a Vatikánban bíborossá választották. „Te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíborszínnel jelzett vértanúságot!” – ezekkel a szavakkal tette fel Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímása fejére XII. Piusz pápa a bíborosok kalapját 1946. február 21-én.
Mindszenty élen járt a háború utáni éhínség csillapításában, az élet újjászervezésében, a hitélet erősítésében. 1946-ban indította útjára az imára és bűnbánatra hívó engesztelési mozgalmat, egy évvel később meghirdette a Boldogasszony évét. Annak ellenére, hogy a sajtó ellenforradalminak bélyegezte ezeket a rendezvényeket, 4,6 millió hívő vett rajtuk részt.
A hercegprímást 1948. december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette, és letartóztatták. Büntetésének nagy részét ávós börtönökben töltötte Budapesten. Ha együttműködött volna az állampárttal, már 1956 tavaszán szabadulhatott volna, de ezt megtagadta. Nagy Imre kormánya rehabilitálta, és felkérte, november 3-án mondjon a rádióban beszédet. Sajnos, a bíboros szabadsága csupán 4 napig tartott, mert az oroszok bevonulása után kénytelen volt az amerikai nagykövetségen ideiglenes menedéket kérni. Az átmeneti menedékből 15 év lett, hiszen az új hatalom kimondta: Magyarországon Mindszenty soha többé nem folytathat sem politikai, sem egyházi tevékenységet.
Az USA magyarországi nagykövetségén kezdte írni emlékiratait. 1971-re halaszthatatlanná vált helyzetének rendezése, ezért elhagyta hazáját. Bécsbe ment, és haláláig a Pázmáneumban élt. Mindszenty sokat tett az emigrációban élő magyarságért, lelkipásztori látogatásokat tett szerte a világon. Emlékiratait 1974-ben mutatták be a Frankfurti Könyvvásáron.1975-ben dél-amerikai körútjáról már betegen tért haza. Egy hónappal később, májusban meghalt. Gyászmiséjét Bécsben, a dómban tartották.
Magyarországon először nyilvánosan 1990-ben emlékeztek meg róla, érckoporsóját 1991-ben helyezték át az esztergomi bazilika érseki sírboltjába.
1983-ban mariazelli sírjánál, majd 1991-ben esztergomi nyughelyén is lerótta kegyeletét II. János Pál pápa. Azóta minden év májusában Mindszenty-zarándoklatot tartanak Esztergomban, Rómában pedig emlékmisét celebrálnak a főpap emlékének tiszteletére.
A Mindszentyneum második állandó tárlata az egyházhoz köthető áldozatok megpróbáltatásait, illetve azt mutatja be, hogyan tudtak talpon maradni, emberségüket megőrizni. A kiállítás megkülönbözteti a Rákosi-korszak fizikai brutalitását a Kádár-korszak körmönfontabb időszakától, amely együttműködésre kényszerítette a gyengébbeket. Az 1945–1990 közötti, mintegy 45 évet felölelő krónika érzékelteti az egyház és az állam közötti feszült viszonyt, illetve az enyhülés fázisait is. A korszak kutatóinak objektív, illetve a meghurcoltak szubjektív beszámolóit is hallhatjuk a korszakról.
A második terem egy újságlerakat benyomását kelti, a falakat beborítja a hamis propaganda, a rádióból agresszív beszéd hallható, a tévében gyűlöletkeltő filmeket vetítenek. Minden tilos volt, ami a pártállamot kedvezőtlen színben tüntette fel. A tiltások ellenére azonban nem állt meg a hitélet; gyakran a természetben, igaz, nyakkendő és egyenruha nélkül, de a cserkészek is megtalálták a módját annak, hogy összegyűljenek, valódi élménnyé varázsolják az együtt töltött időt, megalapozva közben keresztény hitüket.
A megfigyeltek után a megfigyelők terébe lépünk, azokba a lakásokba, amelyek titkos hírszerző bázisként szolgáltak. Láthatók az ügynökakták, de a beszervezésről is készültek dokumentumok. A következő terem az állami egyházügyi hivatal irodáját mutatja be. Az itt dolgozóknak az volt a feladatuk, hogy megfigyelés alatt tartsák az egyházakat, s ha kilengést tapasztalnak, jelentsék a kommunista pártnak. Nem kevésbé érdekes a 6. terem, ahol a koncepciós perekbe kapunk betekintést. Egy tárgyalóterembe lépünk, ahol minden az előre megírt forgatókönyv szerint zajlott. Az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett, minden csak „színjáték volt”.
Ez az utolsó terem, kiállítás elnevezése, amely bemutatja a büntetési formákat. Központi eleme a ragyogó fényt árasztó Mindszenty térnek nevezett installáció, amely összeköti az első és a második emeletet. Itt látunk le a Mindszenty életét bemutató kiállítás azon részébe, amely a bíboros elfogását mutatja be. Az utolsó szó jogán elmondott szavait, az őt követő embereket, a meghurcoltak végeláthatatlan sorát. A megrázó élmények után egy elmélkedősarokba jutunk, ahol Lénárd Ödön szerzetes cigarettapapírra írt verseinek másolatát olvasgathatjuk.
