A legnagyobb magyar gépészmérnök - 100 éve hunyt el Bánki Donát
A magyar ipar és technika a 19. század második felében Európa gazdaságilag fejlett államaihoz viszonyítva jelentős fáziskésésben volt, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy Magyarország a Habsburg Monarchia keretében nem rendelkezett önálló gazdaságpolitikával, legalábbis az 1867-es kiegyezésig.
A műszaki haladás ezért bizonyos értelemben az egyéni kezdeményezéseknek és a tehetséges mérnökök igyekezetének köszönhetően vált kézzelfoghatóvá, sokszor a bécsi udvar akadékoskodása ellenére. Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a külföldi vállalkozókról, akik Magyarországon telepedtek le és sokat tettek a magyar ipar fellendítéséért. Ganz Ábrahám (1814–1867) Svájcból érkezett Budára 30 évesen, hogy megalapozza a magyar nehézipart, a németföldről jött Mechwart András (1834–1907) pedig a magyar malomipar fellendítője és a villamosipar elindítója lett. Az ő gyáraikban kezdték pályájukat azok a kiváló magyar mérnökök, akik találmányaikkal, sokrétű munkásságukkal kivívták nemcsak a haza, hanem a külföld elismerését is.
A középiskolát jobbára magántanulóként végezte, 1876–1880-ban pedig a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki Karának a hallgatója volt. Első munkahelye a vasút gépgyára volt, de hamarosan a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár mérnöke lett és 1898-ig itt dolgozott. Ekkor nevezték ki a műegyetem professzorává, elsősorban azoknak az elméleti tanulmányainak köszönhetően, amelyeket mérnöki munkája mellett folyamatosan publikált a magyarországi és a külföldi folyóiratokban. Igaz, már korábban is előadott tanársegédként, de a tanszékvezetés teljes embert kívánt és ezt is alaposan szerette volna végezni.
Bánki találmányai
Első műszaki alkotása egy gabonaszállító elevátor volt, amelyet a vagonok és a magtárak feltöltésénél használtak. Emellett vasúti váltókat, fordítókorongokat, turbinákat is tervezett. Amikor a Ganz vállalathoz került, megismerkedett Csonka Jánossal (1852–1939), aki autodidaktaként vált mérnökké. Egy életre szóló barátság és szakmai együttműködés kezdete lett ez. Az első közös feladatuk a használhatatlan gázmotorok üzemképessé tétele volt. Több szabadalmat nyújtottak be a gázmotorok és a belsőégésű motorok témájában. Felismerték, hogyan lehetne javítani a belsőégésű motorok hatásfokát a kompresszió növelésével.
Megszületéséhez egy érdekes megfigyelés adta az ötletet. Bánki az utcán megfigyelt egy virágárus lányt, aki egy fúvókával locsolta a virágait a melegben, hogy frissek maradjanak. A karburátor szabadalmát azonban a Ganz gyár anyagi okok miatt csak korlátozott formában védte le, így jelentős pénzektől esett el mind a vállalat, mind a két feltaláló. Később Bánki és Csonka még több közös találmányt szabadalmaztattak, de Bánki 1894-ben egy önálló szabadalmat is benyújtott a nagynyomású robbanómotorra is, amelyet később vízbefecskendezésű hűtéssel tökéletesített.
A szerény magyarországi anyagi lehetőségek miatt több ötlete csak papíron maradt vagy nem jutott el a kiteljesedésig. Ilyen volt például az elsőkerék-meghajtású gépkocsi, amelyet évekkel később a Skoda cég gyártott le és sokáig a találmányt is magának tulajdonította, noha Bánki egyik tanítványa és utóda a műegyetemen, Schimanek Emil (1872–1955) több cikket is publikált annak igazolására, hogy a találmány Bánkié.
Valamennyi ötletét és találmányát itt nem sorolhatjuk fel, de mindenképp szólni kell a kettős átömlésű vízturbinájáról, amelyet mindenütt Bánki-turbinaként ismernek. Ez egy olyan vízkerék, amelyen kanalak helyett lapátok és fúvókák vannak. Ennek köszönhetően jóval nagyobb hatásfokkal működik és kisebb folyókon is eredményesen alkalmazható. Ennek a törpe vízerőműnek az is a nagy előnye, hogy olcsón előállítható, akár még házi barkácsműhelyekben is. Évtizedeken át sok száz ilyen Bánki-turbina működött nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Szakértők szerint akár még ma is érdemes lenne ilyen turbinákat telepíteni azokban az országokban, ahol nincsenek bővizű folyók és az anyagi lehetőségek is korlátozottak.
Bánki a katedrán
Egyetemi tanárként arra törekedett, hogy alaposan felkészítse a leendő mérnököket azokra a feladatokra, amelyeket munkájuk során meg kell oldaniuk. Előadásain különösebb előkészület nélkül nagyon szemléletes ábrákat rajzolt a táblára. Hallgatói átfogó elméleti ismereteket is szerezhettek, mondandóját gondosan előkészítette, ezeket a diákok és a tanársegédek gondosan lejegyezték, majd a kéziratot Bánki átnézte és így került a nyomdába.
Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de még összeállított egy terjedelmes jegyzetet a háborúból hazatérő hallgatók számára. Ennek a bevezetőjében olvashatjuk:
Bánki több monográfiát írt, szakcikkeinek száma 136. Tudományos munkásságát számos díjjal ismerték el, a Magyar Tudományos Akadémia 1911-ben levelező taggá választotta.
Száz évvel ezelőtt, 1922. augusztus 1-jén hunyt el.
