A harag napja - a Kassai kormányprogram elfogadása
Csehszlovákia 1939 márciusában húsz év után felbomlott. A náci Németország hadserege elfoglalta Csehországot, Szlovákia pedig elszakadt és Jozef Tiso vezetésével létrejött az első Szlovák Köztársaság.

Mint ismeretes, az 1918-ban néhány cseh politikus (elsősorban T. G. Masaryk és Edvard Beneš) lobbizásának eredményeként és az akkori francia kormány hathatós igyekezetének is köszönhetően életre hívott Csehszlovák Köztársaságba több mint 3,3 millió német és 980 ezer magyar került. Amikor 1945 tavaszán a német hadsereg egyre inkább visszavonulóban volt, már sejteni lehetett, hogy Csehszlovákia újra alakul és az emigráns cseh vezetésnek Moszkvával kötött egyezsége megmenti a szlovákokat is a felelősségre vonás alól, azaz a győztesek oldalán fejezik be a második világháborút.
A Kassai kormányprogram formálisan az ország demokratikus működését volt hivatva megalapozni, de mindezt úgy, hogy le kívánt számolni a bomlasztó elemekkel. Ezek a németek és a magyarok voltak, és a kollektív bűnösség infernói elve alapján nemcsak vagyonuktól és állampolgárságuktól fosztották meg őket, hanem tervbe vették a kiűzésüket is az újonnan létrehozott Csehszlovákiából. Kommunista sugallatra bekerült a kormányprogramba az is, hogy leszámolnak a bankárokkal, a gyárosokkal és a nagy földbirtokkal rendelkezőkkel is, és nagyszabású államosítást hajtanak végre. A jobboldali pártok ezzel kapcsolatos kifogásai csak azt eredményezték, hogy az államosítás és a kisajátítás folyamatát lassúbb ütemben fogják végrehajtani. A kollektív bűnösség elve ellen azonban egyik pártnak sem volt kifogása.
A különböző vállalatokban, részvénytársaságokban, ahol „ellenséges államok” polgárai, nagytőkések, „kollaboránsok” stb. is vezető tisztséget töltöttek be nemzeti irányítást vezettek be.
De már ezt megelőzően, 1945 tavaszán megkezdődött a németek és a magyarok üldözése. Több mint 3 millió németet kényszerítettek szülőföldjük elhagyására. Bizonyos adatok szerint – és ezt több cseh történész sem tagadja – mintegy 300 ezer német vált áldozatává az embertelenségeknek. Hogy hány magyart öltek meg, egyelőre csak becslések vannak, de számuk több ezerre tehető.
A Kassai kormányprogram, a Beneš dekrétumok, és a Szlovák Nemzeti Tanács ezekre épülő rendeletei és törvényei teremtették meg azt a „jogi keretet”, amely lehetővé tette a szlovákiai magyarok 1945 utáni üldözését, kitelepítését és csehországi kényszermunkára hurcolását. Mindezért az igazságtalanságért eddig még senki nem kért bocsánatot.