A hamvazástól a mancsozásig - nagyböjti népszokások, játékok
A böjti időszakban tilos volt mindenféle zajos mulatság, nem tartottak lakodalmat, táncmulatságok sem voltak, ezért az ifjúság körében jellegzetes szokások, játékok alakultak ki, amelyek lehetővé tették számukra a találkozást. Vasárnapokon összegyűltek, és énekszóra táncoltak, játszottak.
A nagyböjt kezdete minden évben hamvazószerda napjára esik. Utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét, az utolsó napja pedig a húsvét előtti szombati nap, azaz nagyszombat. Hamvazószerda legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap. Idén a hamvazószerda március 5-re esik.
A nagyböjt időtartama szimbolikus. A negyvenes szám a Szentírásban jó néhányszor előfordul. Jézus Krisztus például negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön is, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes meg negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
Valójában hamvazószerdától húsvét vasárnapig a közhiedelemmel ellentétben nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, de mivel a vasárnap nem böjti nap, ezért nem számoljuk.
1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg e napon. A hamvazkodás szokása a katolikusoknál maradt fenn.
A 11.századig a böjt olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit nem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak.
A nagyböjt kezdő napjának elnevezései: hamvazószerda, böjtfogószerda, szárazszerda, aszalószerda utalnak egyrészt a hamvazkodásra, másrészt a böjtölésre.
A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel”.
Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás.
Hamvazószerda eredete a korai keresztény időkre vezethető vissza, amikor a bűnbánók hamuval szórták meg magukat, kifejezve megbánásukat.
A hamu jelképezi az elmúlást és az újjászületést, megtisztulást.
A nagyböjti bűnbánati idő még a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is kifejezésre jutott. Esküvőt nem tartottak. Ez az időszak a maga csendességével alkalmat adott a haragosoknak kibékülésre.
Hamvazás
Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje.
Pusztina moldvai faluban a templomi hamvazásról hazajövet otthon az asszonyok meghamvazták az edényeket, és csak utána fogtak a munkához.
A moldvai Klézsén, ha a pap nem jött el hamvazni, akkor a hívek maguk égettek hamut az elmúlt évi virágvasárnapi barkából. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet.
A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut.
A kölesdi (Tolna vármegye) gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra.
Az Alföld déli tájain férfiak papnak, püspöknek öltözve hamvazószerdán este házról házra jártak. Egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt.
Látszólag ez a szokás az egyházi szertartás paródiájának tekinthető. Valószínű azonban, hogy ebben az esetben nemcsak paródiáról van szó, hanem egy török kori hagyomány szakrális tartalom nélküli továbbéléséről. Szihalom hevesi faluban a hívek hamvazószerdán kenyeret és nyers ételeket szenteltettek a templomban. Szentelés után az ételeket a pap a szegények között kiosztotta.
Pusztakovácsi (Somogy vármegye) katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a református családoknak ajándékozták.
A hamvazás tréfás formájára is van példa. Szajánban (Vajdaság) a múlt században a legények vödör kormos vízzel, rossz meszelővel az útjukba kerülő lányokat „möghamvazták”. Az ilyen lányról azt tartották, hogy a következő farsangkor férjhez fog menni.
A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel.
A böjt megtartása, szabályai
Hamvazószerdán szokásban volt, hogy a zsíros edényeket, húsos fazekakat alaposan kisúrolták, s csak húsvétkor vették elő.
A böjtölésnek mindig megvoltak az életkorbeli és az egészségi állapottal kapcsolatos sajátos keretei. A 14 év alatti gyerekekre és a 60 év felettiekre egyáltalán nem vonatkoznak a böjti előírások, 14 és 18 év között pedig csak a hústilalom.
Húst és zsíros ételt nem ettek, külön edényben, olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt étel volt a korpából készült savanyú leves.
Volt ahol a kolbászt, sonkát zsákba tették, és felvitték a kamrából a padlásra. A kamra kulcsát a kútba dobták, persze csak jelképesen, valójában a legmagasabb szekrény tetejére rejtették.
Negyvenelés
Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét búzaszemet ettek. Erdélyben többfelé emlegetik még a legidősebb emberek a negyvenelést.
Fogadott böjtnap
Hamvazószerda volt az úgynevezett böjtfogadó. Fogadott böjtnapot tarthatott egy egész falu egykori tűzvész, jégverés, döghalál, marhavész, vagy pestis, emlékére azért, hogy az meg ne ismétlődjék.
Egyéni fogadott böjtnap
Ráböjtölés
A ráböjtölés ártó szándékból eredt. Előfordult, hogy az illető negatív cél érdekében fogadott böjtöt. A böjtöt fogadott személy a szokásos böjti napokon kívül a hétnek még egy napját (rendszerint szombatot) megtartotta böjtnek, hogy ezáltal halálos betegségbe döntse azt a személyt, akire a böjtöt fogadta.
Böjtöt fogadott például a megesett leány a legényre, ha az nem vette el. A ráböjtölés a vétkesnek tartott személy haláláig tartott.
Ha azonban igazságtalanul fogadtak böjtöt valakire, akkor az betegedett meg, aki böjtölt, úgy tartották, visszaszállt rá az átok.
Mi az a cibere?
A cibere név a Dunától keletre volt jellemző. A Dunántúlon használt neve keszőce, Észak-Magyarországon és a Felvidéken kiszi a neve. Mindegyik név ugyanazt a savanyításra használt lé-, illetve levestípust jelölte. Fő jelentése az erjesztett gabonalé, aminek alapanyaga a korpa, amit nagy cserép- vagy faedényben forró vízzel bővel leöntötték. Ez pár nap alatt savanyúvá erjedt. Főzéshez a leszűrt levet használták, az üledéket pedig újra felöntötték vízzel. Ezzel öntötték fel a levest.
Böjti ételnek számított továbbá a főtt morzsolt kukorica, a sült sütőtök, a kukoricagombóc-leves, a csipetkeleves és a savanyú levesek (krumplileves, bableves, korpaleves).
Nagyböjt idején nem tartottak lakodalmat, táncmulatságok sem voltak, a fiatalok is vasárnaponként csak énekes vagy labdajátékokkal, a lányok karikázó kőrtáncokkal szórakozhattak. A tánctilalmat be is tartották, mert azt hitték ha táncolnak, tavasszal a fákról lehullanak a virágok.
Nagyböjtben az egyházi előírások, étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak mellett mégis kialakultak bizonyos hagyományos szokások és játékok, elsősorban a parasztifjúság körében.
Főként a böjti vasárnapokon találták meg a mulatozás módját, hogy így mulassák a hosszú, negyven napos időszakot. Ilyenkor a magyar nyelvterületen általában szokás volt a lányok, esetleg lányok és legények közös végigvonulása a falun énekléssel, és közben kapus játékokat játszottak.
Kapus játékok
A Hont vármegyei Déménden kapus játékkal vonultak végig a falun. A feltartott kezek alatt a sor átbújt ékekelve:
megyek bátor jó vitéz, megyek hídon által“.
Szintén a fiatalok (többnyire lányok) vasárnaponként kapus játékkal, a Bújj, bújj, zöld ágat énekelve vonultak végig a falun.
Utcai böjti játékok, Hollókő (1937)
Szederindázás
Az egyeki (Hajdú-Bihar vármegye) fiatalok kedvelt játéka a szederindázás elnevezésű kapus játék volt. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor. Énekük a következő volt:
Bujj, bujj szitakéreg, rostakéreg,
Mindjárt hazaérek.“
Böjti leányjátékok
A böjti leányjátékoknak két jellegzetes változata volt: a karikázás és a kanyargós vonulás kisebb lányok körül.
Cickomázás
Jellegzetes böjti játékok voltak az énekek kezdősorairól elnevezett ún. cickomozás, szinalázás. Játék közben a fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele. Az alábbi éneket énekelték a játékosok:
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.
A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska".
Karikázó
A legismertebb böjti leányjáték a karikázó volt, ezt mindig zárt, szabályos köralakban járták. Erre az ősi, tavaszi idényhez kötött leánykörtáncra nem vonatkozott a böjti tánctilalom.
Pilikézés
Ulicskázás
A Nyitra megyei Béden és Menyhén nagyböjtben nagylányok játszottak kisebb lányokkal. A játékot ulicskázásnak, hajujvárazásnak nevezték. Ebben a játékban talán egykori avató rítus nyoma él.
A táncos, énekes szokások mellett ügyességi népi játékok is tarkították a szigorú böjti időszakot. Ilyenek voltak például a mancsozás, a kása, a sajbózás, a csülközés, a kutyasutu, a csöntörözés, vagy a labdázás.
Mancsozás
Kása
Az ugyancsak Ipoly menti Tesmagon (Lévai járás) kásának nevezett fogócskázással szórakoztak a fiatalok. Két csapat sorakozott fel egymással szemben. Közöttük két fogó állt. Amikor azt kiáltották, hogy kása, az egyik csapatból egy párosnak át kellett szaladnia a túloldalra, majd a sor végére álltak. Ha a fogók elkaptak valakit, az kiesett a játékból. Addig fogócskáztak, amíg az egyik csapatból mindenki ki nem esett.
Sajbózás
Egy 1862-es tudósítás így számol be a sajbózásról: „Tavasz kezdetén, de leginkább böjti vasárnapok estvéin a fiatalság a faluhoz közel eső magaslatokon tüzet rak, és abba száraz tölgy-, de leginkább bükkfából készült kis karikákat – ők sajba néven emlegetik –, melyek középen lyukkal vannak ellátva, tüzesít. Midőn már egészen lángol, egy pálcára szúrja és egy, a földre fektetett deszkadarabon csúsztatva ezen felkiáltással: sajba, sajba, kié legyen ez a sajba, többnyire kedvese nevét említve, a légbe dobja.”
A Szatmár megyei Kaplonyban egyházi énekeket énekeltek, és a korong repítésekor szentek nevét kiáltották. Nógrádverőcén (Pest vármegye) a legények az általuk kiszemelt, kedvelt leány nevét kiabálták a sajba néven emlegetett tüzes karika eldobásánál.
Kutyasatu
Turán (Pest vármegye) kedvelt játék volt az ún. kutyasutu. T alakban összerótt gerendákból készítették a forgó alkalmatosságot, melyre egy-egy legény ült és kettő forgatta, míg el nem szédültek.
Métázás, dólézás, csülközés
Szegeden és környékén a legények métáztak, dóléztak, csülköztek, a lányokkal együtt pedig énekes-táncos játékokat játszottak.
Csülközés
A fiúk egy fadarabot helyeztek a földre, ez volt a csülök. Körberajzolták és botjaikkal megpróbálták kidönteni. Az nyert, akinek ez sikerült, szépen faragott botját pedig választottjának ajándékozhatta.
Csutizás, csöntörözés
Lánypatkolás
Mulattató szokás volt a lánypatkolás, amikor a páratlanul maradt legények kovácsnak és inasnak öltözve körbejártak a faluban és szögekkel, kalapáccsal megpatkolták az elkapott menyecskék farsangkor eltáncolt csizmáját. Miközben folyt a lánypatkolás, a szemfülesebbek tojást és húst csentek a ház kamrájából, amit aztán húsvétig megőriztek.
Cibere vajda és Konc király
Európa szerte elterjedt Konc király és Cibere vajda szalmabábokkal eljátszott játékos párviadala, melyre vízkeresztkor és hamvazószedán kerül sor.
Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, Cibere vajda pedig a sovány böjti étkeket. Vízkeresztkor természetesen Konc király győzött, annak jelképeként, hogy kezdődik a nagy lakmározásokat is hozó farsang, hamvazószerdán pedig Cibera vajdáé lett a győzelem, jelezve, hogy kezdődik a sovány étkezésekkel együtt járó nagyböjt. Tilos volt a zsír, a zsíros ételek és a melegvérű állatok húsának a fogyasztása, zsír helyett vajjal, napraforgóval főztek.
Természetesen nem hiányzott ebben az időszakban sem az időjóslás. E szerint a böjti szelek szárítottak, és a tavasz hangulatát hozták.
A szeles, hűvös időre a csallóköziek így mondták: fújnak a "bűti" szelek.
Eleink azt tartották, ha böjtben sok szél fúj, gazdag lesz a gyümölcstermés, de száraz lesz a nyár.
