A haiku megérkezett Gömörbe
Azt mondják, a haiku a 21. században a modern ember gyönyörű és megkerülhetetlen „műfaja” lett. Ráadásul mindössze 17 szótagos, így akár füzérként is gyorsan és biztonságosan olvasható. Magyarországon ma már klubja is van a haikuíróknak és -rajongóknak. A napokban végre Gömörbe is megérkezett Martinovics János jóvoltából. S most önök jogosan teszik fel a kérdést, de mi is az a haiku és ki is az a történelmi nevet viselő Martinovics János?
Az első hallásra is bizonyosra vehető, hogy japán termékről van szó. De nem újfajta sportjáték vagy netán természeti csapás érkezett meg hozzánk, hanem egy kedvenc japán versforma, amely még a 17. században alakult ki a távol-keleti földrészen, s amelynek első jeles képviselője Macuó Basó volt, s amely versforma viszonylag kötött szabályairól volt ismert, bár mint minden, idővel ezek a szabályok is feloldódtak az idők folyamán, s a mai, főleg közép-európai haikut olvasva talán már Basó sem hinne a szemének.
Eredetileg a haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, melyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen
átültetni vagy újrakölteni. Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, amelyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.
Fő jellemtője a 17 szótagos verselés mellett (5+7+5), az évszakok beemelése (Japánban a klasszikus négy évszak mellett megjelenik ötödikként az újév is) a és bizonyos állatfajták gyakori szerepeltetése.
Így kabóca, béka, légy, pillangó, varjú vagy macska nélkül nem igazi egy japán haiku, amely rövidségében és frappáns felvezetésében egy hangulatot fejez ki. Egy egzotikus miniatűr kép, a látvány, a zeneiség és a hanghatás, és ezek összefonódása a versforma lényege, s lássunk is egy példát, amelynek a főhőse épp egy béka:
Lábát kinyújtja hosszan
a versenyúszó béka,
mikor a tóba lottyan.
(Faludy György fordítása)
A haiku egyik eredeti jellegzetessége volt az is, hogy többnyire nincs címe. A műfaj a XIX. század végén jutott el Európába, s az idők
folyamán bizony jelentősen átalakult. Az egyes európai szerzők már ragaszkodtak a címhez, kevésbé ragaszkodtak viszont az eredeti
versformához, például Kosztolányinál már így hangzik a békáról szóló vers, amelyet Tó címmel fordított le:
Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.
Kosztolányi egész kötetnyi japán haikut fordított le, de rajta kívül sokan mások, így Faludyn kívül Gergely Ágnes, Tandori Dezső, Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Vihar Judit is fordított szép számmal japán haikukat, sőt nemcsak fordítottak, hanem írtak is.
Van, aki ezeket a költeményeit haikuként aposztrofálja, s van, aki nem. Érdemes megemlíteni Tandori Dezső A haiku versnaptár, a felvidéki Rácz István(https://ma7.sk/muveszet/racz-istvan-a- mutargyfotozas-megteremtoje-muforditoi-beutessel) Fényes telihold vagy Fodor Ákos Százhetven haiku című köteteit, míg a legújabbak közül a Karinthy-dinasztia legifjabb tagjának, Karinthy Ferenc unokájának, Verának a című kötetét, amelynek érdekessége, hogy a neves zenész, Bornai Tibor illusztrálta. Karinthy Vera egyébként Karinthy Frigyes unokájának, Karinthy Márton írónak a lánya, aki mindkét ágon író ősökkel rendelkezik, hisz anyai nagyapja Gyárfás Miklós (https://ma7.sk/film/gyarfas-miklos-es-tarsa- tortenelmi-maganugyei) író volt.
Amikor a Sors feladatot oszt rád:
Ilyen ez a kő.
Felemelni, otthagyni egyformán nehéz.
Karinthy Vera egyébként elsősorban énekes, Bornai Tiborral számos dala jelent meg, s ezekkel mostanában is járják a magyarlakta területeket. A haiku legismertebb magyar képviselője ma mégis Vihar Judit műfordító, aki angol nyelvű haikufesztivált is nyert a verseivel, s aki a Magyar-Japán Baráti Társaságon belül 200-ben a Magyar Haiku Klubot, sőt 2013 óta már Magyar Haikunapot is rendeznek.
Mai olvasásínséges, egyúttal rohanó világunkban a haiku sokak igényeit képes kielégíteni, főleg, ha az elég frappáns, szellemes és hangulatos is. Várható volt, hogy a versforma eljut tájainkra is, s nicsak, a minap a rimaszombati könyvesboltban feltűnt egy hajszálvékony, alig 40 oldalas könyvecske ugyancsak ízléses borítóval (Ambrús Renáta munkája), s a szöveget remekül kiegészítő rajzokkal.
szakon végzett a komáromi Selye János Egyetemen, s legutóbb Rozsnyón tanított a Református Iskolaközpontban.
Nem ez az első kötete, de az első kötetét, amely szabadverseket tartalmazott, a széles nyilvánosság elől „eltitkolta”, s csak most mert a nyilvánosság elé állni. Maga a kötet megjelenésének a körülményei s itt-ott a szöveg is jelzi az újdonsült szerző bizonytalanságát, olykor erőtlenségét, ahogy maga a költői én merevsége is. A Japán ciklus túl illedelmesen ragaszkodik a haiku már fentebb megismertetett szigorú, de ma már főleg a magyar nyelvterületen annál kevésbé betartott szabályaival, s ez néha kisebb-nagyobb fennakadásokat is okoz a kötet egyes darabjainál.
Hogy megírhattam,
köszönöm Istennek!
– szívem ebben van –
Ezt pedig Neked
szerkesztettem eleve
El nem feledlek
– olvashatjuk a kötet felütésében, amely rögvest elárulja, hogy a Japán ciklus egy szerelmi, mégpedig plátói szerelmi történetet takar, a négy plusz egy évszak (Új tavasz) felmutatásával, s bár ez a kapcsolat eleve reménytelennek tűnik (bár ne lőjük le a poént), a szerző ha nem is eléggé, de azért hellyel-közzel bízik önmagában:
a határtalant
határfeszegetéssel
érhetjük csak el
Soha ne add fel!
Még akkor sem, ha tudod: (már)
Sokan feladták.
Csak értékelni lehet, hogy Martinovics János végre fel merte vállalni a nyilvánosságot a verseivel, mikor máskor, ha nem 31 évesen, s aki kíváncsi a munkáira, az már most beleolvashat egyéb írásaiba (https://martinovicsversei.webnode.hu/a-park/) is, s idézzük ide egyik ars poetica-erejű versének utolsó sorait:
leszek a szenvedély
leszek a kacagás
és leszek a sírás
leszek az árnyék
s tudod mi leszek még?
leszek, leszek neked a JÁTÉK.
A haiku végre megérkezett Gömörbe is, s első bemutatkozásakor nem is vallott kudarcot. De a szerzőnek érdemes odafigyelnie a fecskék énekére, hisz tényleg nincs elég holnap.
