A bánya olyan, mint a kábítószer, de drága lehet a mélybe szóló jegy…
Az elhagyott és/vagy tiltott helyek mindig is vonzották a felfedező lelkületű embereket. Mobiltelefontalan gyermekkoromban magam is gyakran másztam be barátaimmal az akkor terjeszkedő lakótelep építkezéseire. Volt, hogy elkapott és elvert bennünket a bakter. Ma a szülők ilyen esetben kihívnák valamelyik kereskedelmi tévét, mi inkább nem mondtuk el otthon, nem kell a bajt tetézni…
Az elhagyott épületek, ipari objektumok, bunkerek stb. felfedezéséből lett hobbinak egy ideje immár neve is van: urban exploration, röviden urbex. Az urbexnek nincs egy elfogadott erkölcsi kódexe, azonban a legtöbb felfedező magára nézve kötelezőnek ismeri el a "Csak fotókat készíts és lábnyomot hagyj" főszabályt, azaz semmit nem visznek el a felfedezett helyszínről, amelyet fellelt állapotban hagynak. Hogy az épületeket megóvják a vandáloktól, színesfémtolvajoktól, házfoglalóktól, a feltárt objektumok pontos címét sem hozzák nyilvánosságra.
Az urbexen belül több irányzat is van, az ipari fókuszú urbex legizgalmasabb, egyben leginkább életveszélyes ágazata az, amely elhagyott, lezárt bányaműveket fedez fel. Szlovákiában talán a legismertebb "bányász" oldal a Forgottenmines.sk. Felfedezéseiket szöveges formában, képekkel és videókkal is dokumentálják. A csoport vezetőjével beszélgettünk, aki a bányászati törvény bizonyos vonatkozásai miatt azt kérte, ne fedjük fel valós identitását.
Mikor és miért döntött úgy, hogy elhagyott bányákat fog látogatni?
Nagyjából véletlenül fogtam bele, valamikor 2022-ben. A városban, ahol élek, van egy elhagyatott föld alatti építményünk az erdőben, amely bunkerként szolgált egy közeli gyár alkalmazottainak a második világháborúban. Tekintettel arra, hogy az objektumot bányászati módszerekkel építették, ez volt az első "aknám", amelyet felfedeztem. Az objektumról készült fényképeknek köszönhetően kapcsolatba kerültem két rózsahegyi felfedezővel, akik akkoriban egy történelmi aknát ástak ki újra a Magurkán. Eredetileg segíteni akartam nekik, de ez soha nem történt meg. Később megállapodtunk egy közös felfedezésben a železníki és sireki elhagyott bányákba. Számomra ez volt az első igazi bánya, amelybe úgy mentem bele, hogy nem volt tapasztalatom, és fogalmam sem volt, hogy mire számítsak. Csak annyit tudtam, hogy zseblámpára és gumicsizmára lesz szükségem. Egyszerűen fogalmazva: punkként vágtam bele.
Mi inspirált a Forgottenmines.sk webhely létrehozására?
Még 2017-ben kezdtem el az urbexszel, vagyis az elhagyott épületek feltárásával foglalkozni. Ugyanebben az évben indítottam el az első csatornámat, ahol a felfedezésekről videókat adtam közre, és fokozatosan megtanultam, hogyan kell dolgozni a videókkal. Később az üres épületek már nem foglalkoztattak, helyette elkezdtem forgatni az elhagyott bányákban. Így született meg a Forgotten mines YouTube-csatorna. A weboldal többé-kevésbé másodlagos termékként jött létre, hiszen a felfedezésekből nem mindent lehet videóra rögzíteni. Elkezdtem blogot írni, ahol az egyes bányákban tapasztaltakat, az érzéseket és a benyomásokat jobban ki lehet fejteni. A fő ihletet egy fotós blogja adta, aki a szlovákiai felhagyott bányákról lenyűgöző fotókat mellékelt a cikkeihez.
Hogyan indult el a bányafelderítés?
Punkosan. Az egyik rózsahegyi felfedezővel, Filippel a Szlovák Érchegységbe szerveztem egy felfedező túrát. Akkor még csak messengeren keresztül ismertük egymást, és fogalmam sem volt, mire számítsak a bányákban. Így az első feltárt aknák Železníkben és Sirekben többé-kevésbé nagy kihívást jelentettek, különösen amiatt, hogy az alsó szintre egy meredek lejtősaknán kellett leküzdeni magunkat. Amikor rájöttem, hogy ugyanazon a lejtősaknán keresztül kell visszamennünk a felszínre, az nem volt mindegy. Bár ezek az elhagyott aknák voltak az első bányaművek, amelyeket életemben láttam, nem tettek rám mély benyomást. A bányák iránti igazi szenvedély csak a második érchegységi expedíció alkalmával ébredt fel bennem, de ezúttal egy kiterjedt modern bányában, Rovnéban. Az X aknába, ahogy később a blogban és a videóban is elneveztem, az első, és persze nem az utolsó felfedezés során szerettem bele. Csodálatosan sötét a hangulata. Az első világháború idején fogolytábor volt, és a hadifoglyok a bányában voltak kénytelenek dolgozni, melyet számos omlás és geológiai zavar jellemez. Nem utolsósorban: olyan sötétek a falak, hogy szó szerint elnyelik a zseblámpák fénysugarát. Van benne valami, ami mágnesként vonz.
Milyen felszerelést visz magával a bányák feltárásához?
Eleinte egyszerű volt a pakolás az útra. Eltettem a fejlámpát, gumicsizmát, kaját-vizet és persze tartalék ruhát. Ma már bonyolultabb az expedícióra való csomagolás. Általában viszek legalább két lámpát, tartalék zseblámpát, gumicsizmát vagy mellcsizmát, élelmet, vizet, tartalék ruhát, állványt, sisakot, kalapácsot, gyalogsági ásót, különféle oxigénkoncentráció-mérőket vagy dozimétert, és ami a legfontosabb – egy elsősegély-készletet.
Hogyan készül fel az új helyszínek felfedezésére?
Viszonylag egyszerűek az előkészületek, ha egy jól ismert helyszínről van szó, amelyről már valaki már készített videót, vagy a társaim közül valaki járt már ott. Ebben az esetben elég megnézni a videót vagy a fényképeket, és az ember többé-kevésbé tudja, mibe keveredik. Bár a bányákban gyakran változnak a körülmények, a kőzet dolgozik, újabb omlások következhetnek be, amelyek gyakran lezárják a nemrég még átjárható vágatokat, vagy megemelkedik a járatokban a bányavízszint. Ha azonban teljesen új helyszínről van szó, ahol még nem járt senki, vagy lehetőség van egy új helyszín megnyitására, akkor az előkészületekbe beletartoznak az internetezéssel töltött órák, térképek, terepváltozások keresése, vagy az eredeti bányatérképek, vagy bármilyen egyéb dokumentum keresése, amely bizonyítja, hogy az erdő közepén tényleg van egy bánya. Ezt a koordináták meghatározása és a terepen történő felmérés követi, amikor a felszínen keressük a bányászat nyomait. Legyen szó egy régi meddőhányóról, egy bevágásról a dombon vagy akár magának az aknának a bemeneti nyílásáról.
A történelmi és földrajzi adatokat is figyelembe veszi, mielőtt alászállna?
Személy szerint nem igazán vonzzanak a kézzel vájt, történelmi aknák, ezeket igyekszem nem látogatni. Ami az előző rendszer idejéből származó modern bányászatot illeti, sokkal jobban vonz. Több lehetőség kínálkozik bennük a feltárásra, sokszor elfeledett gépeket vagy bányászok által hátrahagyott tárgyakat tartalmaznak. Maga a felfedezés előtt fontos tudni, hogy mire számíthatunk a bányában, hiszen minden bányának más a geológiája, más a terhelése és természetesen mindegyiknek más az állapota. Van, amelyik élve temetné el a felfedezőt, de van olyan is, ahol úgy tűnik, a kanyarban egy dolgozó bányásszal találkozunk.
Együttműködik szakértőkkel, helyi idegenvezetőkkel, helytörténészekkel is a kevésbé ismert bányák feltárása terén?
Egyelőre csak rég elfeledett bányákat keresünk a közelben. Az interneten nagyon kevés információ található róluk, ezért segítségünkre van a helyi bányászcéh. Az ő segítségük nélkül valószínűleg soha nem kaptam volna meg a bányák térképeit, nem kaptam volna meg egykori bányászok elérhetőségeit stb., így sokkal nehezebb lett volna a keresés. Idővel úgy döntöttem, hogy tagfelvételi kérelmet adok be a céhhez, hogy az együttműködés elmélyüljön, és egyben részt vegyek a bányászati kultúra fejlesztésében, újjáélesztésében.
Hogyan dokumentálja a felfedezéseit? Használ-e speciális fényképezőgépeket, kamerákat a föld alatt, vagy ott is jól működnek az általánosan elérhető eszközök?
A filmezéshez és a fotózáshoz is mobiltelefont használok, hiszen nem a legjobb ötlet bevinni egy nagy fényképezőgépet vagy kamerát a bányákba, ahol sokszor kell átkúszni az omlásokon. Sokkal fontosabb az erős fény, és főleg a tartalék zseblámpák. Az állványon kívül semmi különlegeset nem használok.
Hogyan talál újabb, elhagyott bányákat, amelyeket még nem dokumentáltak?
Eddig sikerült megtalálnunk, megnyitnunk és dokumentálni két aknát, amelyeknek nem volt hivatalos neve, ezért elneveztem őket Eliškának és Katarínának. Eliška valószínűleg egy kutatóakna volt, Katarína pedig egy akna. Ez a megnyitást követően beomlott, ezért be kellett tömedékelni és idő előtt befejezni a felfedezést. Próbáltunk egy régi mangánércbánya lejtősaknáját is megtalálni, de csak egy több mint 50 éve elzárt torkolatot találtunk, amit nem volt értelme tovább kutatni. Jelenleg egy Lily nevű új aknán dolgozunk. Titkon remélem, hogy szerencsénk lesz, és hosszú évek után az elsők leszünk, akik felfedik a titkait, mivel valami vonz ide.
Melyek az eddigi legérdekesebb vagy legfurcsább felfedezései?
Egyértelműen a bányagépek, amelyek a mai napig több tíz méterrel a felszín alatt maradtak. Egyébként minden bányában találhatunk érdekes ásványokat, egyedi kilátást, és nem utolsósorban síri csendet, amit csak csöpögő vízcseppek szakítanak meg. Elmondható, hogy a bányákban uralkodó légkör maga a felfedezés. Valaki békét keres a hegyekben vagy az erdőben, én mélyen a föld alatt találtam meg, ahol az ember elveszti az időérzékét, nem érzékeli az időjárást, és semmit, ami fent történik.
A bányában, főleg, ha az hosszú ideje nincs karbantartva, számos veszély leselkedhet a felfedezőre, bányaomlás, gázmérgezés, fel nem robbant töltetek. Nem fél?
Kezdetben néha már két nappal az alászállás előtt stresszes voltam. Furcsa érzésem volt, és különféle "mi lenne, ha" forgatókönyvek kavarogtak a fejemben... Ezek az érzések azonban eltűntek az X akna második látogatásánál, ami valószínűleg nem jó jel. Mindig tudatosítom, hogy a sötétségbe való alászállás lehet, hogy utoljára látom a napfényt. A bányákban mindent átéltem már a 8,9%-os oxigénkoncentrációjú levegőtől kezdve (normál esetben ez 20,9%) a lehulló köveken át az olyan jelenségekig, amelyeket máig nem tudok megmagyarázni. Nem egyszer előfordult már velem, hogy valami kiszorított a bányából, vagy valahol a közelben gyereknevetést véltem hallani. A legrosszabb érzésem talán Szomolnokon volt, ahol az egyik bánya bejáratától az autóm felé vezető úton az volt az érzésem, hogy valaki követ. Valószínűleg félelem dolgozott bennem, de a csaknem 11 kilométeres út a kocsimig nem volt túl kellemes. Azt mondják, hogy a bánya olyan világ, amelyben egy halandó csak rövid időt tölthet. Hiszen a régi bányászbabonák és -történetek tele vannak hasonló jelenségekkel és lényekkel – bányamanókkal, akik elkísérték, védték vagy büntették a bányászokat.
Került már veszélyes vagy életveszélyes helyzetbe bányák feltárása közben?
Nem is egyszer. Inkább nem számolom az ilyen helyzeteket. Utoljára egy hónapja kerültem ilyen helyzetbe, amikor a folyosó mennyezetéről és falairól kődarabok kezdtek hullani ránk. Másrészt, aki bányakutatást végez, az nagyon is jól tudja, mi minden romolhat el odalent egy szempillantás alatt.
Mi történik abban az esetben, ha a föld alatt ragadnak? Van erre valamilyen előkészített forgatókönyv? Tudja-e a családja, hogy éppen merre jár, mikor kellene hazatérnie? Egyáltalán, a szerettei hogy tekintenek a hobbijára?
Ha a csoportunk valahol a föld alatt maradna, nincs általános útmutató a visszatéréshez. Minden az adott bánya körülményeitől függ. Ha két vagy több bejárata van, amelyeket folyosók kötnek össze, akkor a bánya megkerülése és a felszínre való visszatérés egy másik bejáraton keresztül lehetséges. A helyzet rosszabb, ha csak egy bejárat van, és az elérhetetlen maradt. Ebben az esetben csak két lehetőség van: vagy megpróbálunk átásni az omláson, vagy marad a reménykedés. Mindenesetre hideg fejjel kell gondolkodni, vagy legalábbis meg kell próbálni ezt tenni. Mindig tudatjuk valakivel, hogy merre megyünk, és nagyjából meddig leszünk a föld alatt. Maguk a bejáratok gyakran nem feltűnőek, vagy az erdők közepén, nehezen megközelíthető terepen vannak. Ezért valaki mindig tudja a bejárat pontos koordinátáit. A legtöbb barátom is felfedező, másrészt viszont emiatt a hobbi miatt elvesztettem egy barátnőmet. A bányák olyanok, mint a kábítószer, valami mindig a titokzatos világukba csábítja az embert, azonban az ezért fizetendő ár akár a legmagasabb is lehet.
Találkozott-e már negatív reakciókkal vagy problémákkal a helyi közösségek vagy hatóságok részéről a felfedezések során? A lezárt bányaműbe való belépés szabálysértésnek minősül.
Szerencsére nem. Egyszer volt egy kisebb incidens, ahol egy úriember úgy döntött, hogy üldözőbe veszi a csoportunkat. Nevezzük Maroš bányamanónak. Nem volt jobb dolga, és úgy döntött, hogy megszakítja a felfedezésünket, és elkerget minket. A konfrontáció során egyebek mellett azt is mondta? "És te Közép-Szlovákiából egészen ide jöttél, hogy gumicsizmában, fejlámpával a fejeden sétálj át az erdőn?". De hiába járőrözött a bánya környékén, és a tanösvényen egész éjszaka, akkor is sikerült egy elárasztott aknába bemennünk. Ez az egész télen történt, így a bányamanó önként fagyoskodott odakint.
Mit tanácsolna annak, aki elhagyott bányák felfedezésébe fogna?
Nem akarok és nem is fogok rábeszélni senkit arra, hogy kezdjen bele ebbe. Az alap, mint a normál urbexnél, hogy egyedül ne menjünk sehova. Mindenre vigyázni kell, mindenütt körülnézni, a lábad elé nézni... Némely fenyegetés láthatatlan, de annál alattomosabb, mint például a különféle mérgező vagy radioaktív gázok, nehézfémek és különféle penészgombák, spórák. Az emberek mindezt a bányában belélegezhetik, és csak idő kérdése, hogy ez néhány év múlva hogyan fog megnyilvánulni. Nemegyszer előfordult, hogy valaki csak úgy bement a bányába, és nem jött vissza. Külföldön például néhány ember megfulladt egy elhagyott bányában, csak mert nem tudták, hova mennek.
Mik a jövőre vonatkozó tervei a Forgottenmines.sk projekttel kapcsolatban? Tervezi-e a felfedezések kiterjesztését más országokra is?
Alapvetően csak két terv van. Folyamatos tartalomfejlesztés és az oldalmegtekintések növelése. Ami pedig a külföldet illeti, az álmom Románia, Moldova, de néhány hely Lengyelországban és Németországban is vonz. Ezen kívül persze néhány új hely Csehországban, de csábítanak a náci Németországnak az Alpokban levő egykori, hegyek alatti gyárai is. De, ahogy mondják: ember tervez, Isten végez.
