A Balaton ékköve, Tihany - KÉPEKKEL
A magyar tenger egyik legizgalmasabb települése a Tihanyi-félszigeten fekszik. A mediterrán hangulatú község annyi látnivalót kínál az ideérkezőnek, hogy nem győzi kapkodni a fejét. Itt van a híres bencés apátság, ahol az eleve gazdag állandó kiállítás mellett nyaranta egy-egy különleges, időszaki képzőművészeti kiállítás is látható, de az őslevendulás is nagy forgalmat bonyolít le. Benézhetünk a történelmi panoptikumba és ellátogathatunk az egyedinek számító babamúzeumba is. Mindeközben számtalan árus kínálja portékáit, amelyek között főszerepet kaptak az illatos növényből készült termékek: a szappantól a sörig, a fürdősótól a levendulaolajig. Azok pedig, akik magyar iskolában szerezték alapműveltségüket, valamennyien hallottak már a tihanyi apátság alapítóleveléről, amely latin szövegébe magyar szavak is kerültek.
A csendet és békességet sugárzó apátság története csaknem ezer esztendőre tekint vissza. Alapítása idején a Balaton még mocsaras, vad világnak számított, amelynek kiemelkedő pontjára építették a Tihanyi Bencés Apátságot, hogy az itt élők majd a Teremtő nyújtotta jósággal és gondoskodással megváltoztassák a Balaton vidékét. A szerzetesek munkája nyomán indult fejlődésnek a mezőgazdaság, vele párhuzamosan pedig az írásbeli kultúra, a kézművesség és az építészet is.
A monostorba először francia, majd I. András királyunk kijevi felesége révén keleti szerzetesek érkeztek. I. András a templomot Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére alapította. Az alapítólevél a szerzetesközösség számára jogi védelmet biztosított, ugyanakkor adománylevélként is szolgált. A monostor alapítólevelét a király díszes monogramjával és az azóta elveszett pecsétjével hitelesítette. Eredeti példányát a 18. századig helyben őrizték, majd Pannonhalmára került. Ma a főapátság levéltára őrzi. Hiteles másolatát azonban a Tihanyba látogató turista is láthatja.
Szent Benedek regulájában kötelezővé tette a szerzetesek számára a lelki és a fizikai munkát egyaránt, ebben a kolostorban a szerzeteseknek a kézművességre, írásbeli munkára és kertészkedésre volt lehetőségük, sőt egy jó ideig hiteles helyként is szolgáltak.
A mai rendházat a középkori templom és monostor maradványainak lebontása után építették a 18. században, s nem sokkal a munkák befejezése után II. József feloszlatta a rendeket, így a szerzetesi élet csak 1802-ben folytatódhatott. Újabb szünetet a kommunista idők jelentettek, s a rendszerváltozás után a veszprémi püspök 1990-ben ismét átadta a plébániát a bencéseknek.
A templom háromhajós, a szentély mögött volt a királyi kripta, de manapság a templom oltára mellett jobbra kaptak helyet I. András földi maradványai. Feltételezhetően csupán addig, amíg a kripta felújításával nem végeznek.
A Jézus Szíve-oltár 1771-ben készült Vajda Sámuel apát megrendelésére. A középpontjában Jézus szobra áll, két kezével a tövissel koszorúzott szívére, a megváltó szeretet forrására mutat.
A 12 lángnyelv a 12 apostolra utal. Az oltár alsó részén a Fájdalmas Szűzanya áll, szívében karddal, legalul a Krisztus keresztáldozata látható. Az oltár tetején a Szentlélek galambja jelenik meg, a dicsfény hét lángnyelve a Szentlélek hét ajándékát szimbolizálja. Az oltárépítmény két oldalán Szent Péter a kulcsokkal és Szent Pál áll, karddal a kezében, valamint a templom védőszentjei, Szent Ágoston és Szent Borbála.
A Bencés Apátságot azért emelték, hogy hirdesse: Isten lelke betölti az egész földkerekséget. „E szent helyen olyan emberek éltek és dolgoztak, akik felismerték, hogy különleges a hivatásuk: a Teremtő adta jósággal, gondossággal, belső örömmel, kreativitással meg kell változtatniuk a Balaton vidékét” – olvasható a kiállítási panelen.
Az étel maradékát szétosztották a szegények között. A főzés alapanyagául saját állataik húsa, kertjük gyümölcsei, zöldségei, illetve az erdő és a tó élővilága szolgált. Ivásra leginkább előre felforralt vizet és bort fogyasztottak. Szigorú böjtöt követtek húsvét előtt 40 napig, adventkor, fontos ünnepek előtt, valamint minden szerdán és pénteken.
A szerzetesi életet bemutató kiállítás végén arra is választ kapunk, hogyan élnek ma a szerzetesek.
Mindenkinek saját cellája van, az apró szobák berendezése puritán, a legtöbb helyet a könyvespolc foglalja el. Mindannyian használnak laptopot, a fiatalok okostelefont, kölcsönösen látják egymás napi programjait, eltávozásait, munkáit. Miután 1994-ben visszakapták a monostorépületet, élére Korzenszky Richárdot nevezték ki. A közösség 1999-ben perjelségi rangra emelkedett, 2012-ben pedig önálló perjelséggé vált növendékek felvételi jogával, sőt a közösség saját elöljáróját is maga választhatja. Korzenszky Richárd perjel 2018-ban átadta a tihanyi szerzetesközösség vezetését a következő nemzedék képviselőjének, Mihályi Jeromos atyának. És álljon itt egy felvidéki vonatkozású információ is: ebben a szerzetesi közösségben él a bodrogközi Nagytárkányból érkezett, 1971-es születésű Gáspár Adalbert is. Összesen tíz szerzetes él Tihanyban.
Befejezésül két érdekesség! Ami a híres-neves tihanyi visszhangot illeti, a templom északi falának felépülése, azaz a 18. század óta beszélhetünk annak meglétéről. Ez a fal a dombról kiáltott szavakat visszaveri. A jelenséggel kapcsolatban egy rege is született a hiú aranyhajú tündérről és a tavi király fiának tragikus szerelméről. Napjainkban ez a visszhang egyre halkabb, mert az új épületek útját állják a hang visszaverődésének.
Ugyancsak érdekességnek számít, hogy az utolsó Habsburg király, IV. Károly a rendházban töltött 5 napot, mielőtt száműzetésbe vonult volna feleségével, Zita királynéval Madeira-szigetére.
Megjelent a Magyar7 2024/41. számában.
