70 felé jön a kanyar
Ha hiszik, ha nem, hetven felé a kanyarban kicsit lelassít az ember. Fiatalabban az ilyen korú emberekre úgy tekintettünk, mint a már kifutó „modellekre”. Akik már túl vannak életük javán, ne sokat gondoljanak a jövőre, felesleges pénzkidobás nekik a tartós tej, vagy a hosszú lejáratú konzerv is. Szépkorúak! Nagyon nem szeretem ezt a hazug és hízelgő szót, mert mi a fenétől lenne szép ez a kor? Inkább nyűgös! Utálom az orvosi rendelőket, a várakozást, de főleg az orvos diagnózis-hirdetését.
Egyébként rájöttem, hogy nem is kell orvoshoz járni, mert nagyon idegesítő, ha minden rutinellenőrzésnél felfedeznek valamit.
Az még hagyján, hogy ebben a korban előjönnek a régi sportsérülések, nehezebben hajlik a térd és a derék, de ezt legalább tudom, hogy mitől van. De nincs olyan rossz orvos, aki a kivizsgálásnál ne találna a szervezetemben még valamit. Vagy jó orvosok, de rossz pszichológusok? Mert akaratlanul is kedélybetegséget gerjesztenek. Van otthon cukor- és vérnyomásmérőm is, de minek idegesítsem magam? Szépen elvannak azok a szekrény alján.
Cukrosnak fagyi és sütemény nélkül is lehet édes az élete,
magas nyugdíj helyett pedig elégedjek meg a magas vérnyomással. Azt is mondta a doki, hogy kerüljem az izgalmakat és a csalódásokat. Inkább már azok kerülnek engem…
Feleségem viszont úgy döntött a diagnózis után, hogy kezébe veszi a dolgokat.
Nem mintha ezt eddig ne tette volna, de most már az egészségemre gondolva. Ezentúl nálunk Újházy az egészséges brokkoli leves lesz, hamis lesz a gulyásleves és a Jókai bableves, a pörkölt szójából fog készülni, a túrós csuszáról pedig felejtsem el a pörcöt, a főzelékből a feltétet, és
olyan étterembe fogunk járni, ahol fényképes étlap van, hogy azért lássak sült oldalast és kacsasültet,
utána pedig megeszünk valami könnyű salátát. Számoljak továbbá a teljes kiőrlésű töpörtyűvel, a gluténmentes kolbásszal, a laktózmentes szalonnával, a vegán kocsonyával és a semmivel se töltött káposztával.
Egyébként foci, röplabda és futás helyett pár éve már csak szeniortorna van reggelente és hébe-hóba egy közös séta, úszás helyett pedig lubickolás. Néha ugyan focinézés közben meg-megrándul a lábam az asztal alatt, de a kisunokám már el sem hiszi nekem a focipályán passzolgatás közben, hogy egykoron hálószaggató erőseket is tudtam rúgni.
Aztán egyszeriben elkezdtem magamtól is figyelmesen olvasni az interneten, hogy mire jó a kurkuma, a gyömbér, a kapor vagy a fahéj és a kömény. Azóta áradnak felém az ilyen ajánlatok. Néha összekeverem a zacsik tartalmát, a köményes kávé pedig éppolyan rossz, mint a kurkumás zsíros kenyér. Fokhagymát pedig csak akkor nem eszem reggelente, ha emberek közé megyek aznap. De ilyen ma már ritkán fordul elő. És semmi hetvenkedés!
Az autópályán a nejem által előírt sebesség jelképesen 70 km/óra, napon és árnyékban is. Alig várom a kilencvenet, hogy egy kicsit felgyorsulhassak…
Felírt receptre tartózkodnom kell a Szürkebaráttól és a Leánykától is, pedig a lenyugvó napnak is van ereje. Az 52-es házi pálinka helyett 42-es papucs vagyok, ha hagynám, de nem hagyom, hogy így elhagyjam magam. Ha cukros vagy, nem ihatsz gyümölcspálinkát, mondja.
De én száraz is vagyok, innom kell.
Jó, de csak néha egy whiskyt, egy vodkát vagy tequilát, mert ezek tartalmazzák a legkevesebb cukrot. Jó a sorrend, mondom én. Dehogy sorrend, mondja ő: vagy, vagy, és csak nagyon ritkán, Állítólag a magas vérnyomásra nem jó a fehérbor sem. Könnyen megkedvelem a vöröset is.
És hogy a sörben is sok a cukor. De az a cukor más, mint a cukortartóban, a csapolt sör meg pláne nem veszélyes az egészségre. Csak nem szabad olyan cikkeket olvasni, ami az ellenkezőjét állítja.
A sörözés amúgy is kedélyjavító közösségi cselekvés, barátokkal beszéljük meg a törzskocsmánkban a világ történéseit.
Az viszont elgondolkoztatott a minap, hogy a világ legidősebb első tetkósa egy 94 éves brit asszony, aki szeretett férje emlékére egy pillangót tetováltatott a hátára. Micsoda ötlet! Gondolkodnom kell, hogy én mit tetováltatnék magamra. Talán egy kokárdát?
Egyre gyakrabban foglalkoztat a kérdés, hogy létezik-e élet az élet után? Vagy ami még ennél is fontosabb, hogy vajon milyen? Dolce vita?
Vagy ott is lesznek orvosok?
Megjelent a Magyar7 2024/51-52-es számában.
