220 éve született a nagy meseíró

Odense nyomornegyedében látta meg a napvilágot. Korán elhunyt apja házaló cipész, paraszti származású, erősen vallásos-babonás anyja cseléd volt. A kisfiú hébe-hóba iskolába is járt, megtanult írni-olvasni, ám idejének nagy részét álmodozással, furcsa kis történetek kitalálásával és árnyképek készítésével töltötte. "Egész közvetlen környezetem mintha csak képzeletem megpezsdítésére szolgált volna…" - írta az Életem meséje című művében.

Amikor tizenegy éves lett, anyja megelégelte "úri passzióját", s előbb szövődébe, majd dohánygyárba, végül egy patikushoz adta tanoncnak. A fiút azonban továbbra is csak a könyvek és a színház érdekelték, és tizennégy évesen Koppenhágába ment, hogy független és gazdag ember legyen. Kezdetben csekély fizetség ellenében egy fiúkórusban énekelt, de amikor a hangja mutálni kezdett, távoznia kellett. Ezt követően a nyakigláb, esetlen kamasz a koppenhágai színház balettkaránál próbálkozott, érthetően csekély sikerrel.

Az E.T.A. Hoffmann modorában íródott fantasztikus mese komoly sikert aratott. Ezt követően Andersen élete szinte állandó utazással telt. 1831-ben Közép-Németországban töltött hosszabb időt, 1833-1834-ben állami ösztöndíjjal Franciaországban, Svájcban és Itáliában tartózkodott.

1835-ben, itáliai útjáról hazatérve, megírta önéletrajzi ihletésű regényét (A rögtönzőművész), majd nem sokkal később megjelentette meséinek első kötetét Mesék gyermekeknek címmel. Az első meséket tulajdonképpen egy Ida Thiele nevű kislánynak, a dán Művészeti Akadémia titkára lányának kezdte írni. Később - némi anyagi hasznot is remélve - vékony füzetek formájában adta közre őket.

Első füzeteiben népmesékből, népi legendákból, babonás történetekből indult ki, a későbbi füzetekben már túlnyomórészt a saját meséit adta ki. A kis hableány (amely Dánia leghíresebb szobrát is ihlette), A rendíthetetlen ólomkatona, A hókirálynő, A rút kiskacsa, A fülemüle, A király új ruhája, A csalogány, A kis gyufaáruslány és a többi történet a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt nem várt sikert aratott. Meséit csaknem száz nyelvre lefordították, alakjai a társművészeteket is megihlették. Nehéz megmagyarázni, hogy ezek a szomorú, sokszor komor hangvételű, többnyire happy end nélkül végződő mesék miért olyan népszerűek még ma is - talán azért, mert bár Andersen a gyermekek közvetlen tapasztalatait meghaladó élethelyzetekről, érzésekről, eszmékről írt, a gyermeki szemléletmódot mindvégig megőrizte.

Útjai során előszeretettel kereste külföldi hírességek barátságát, kivált olyanokét (például Charles Dickensét), akik - hozzá hasonlóan - alacsony sorból származtak Az utazgatások közötti időben dolgozott, gazdag dán pénzemberek, arisztokraták, többek között a királyi pár kastélyában vendégeskedett. Különc természetéről, agglegényéletéről, hipochondriájáról, világfi allűrjeiről legendák keringtek, és suttogtak rejtett homoszexualitásáról is. Életének utolsó éveiben számtalan jelét fogadta az elismerésnek: magas évjáradékot kapott, szülővárosa díszpolgárrá választotta, részt vett saját szobra leleplezésén, és több külföldi uralkodó részesítette kitüntetésben.

Az 1860-as évek közepétől már sokat betegeskedett, a felejthetetlen mesék szülőatyja májrákban halt meg 1875. augusztus 4-én Koppenhágában, sírja az Assistens temetőben található. Szülővárosában, Odensében két múzeuma is van, az egyik, gyermekkori lakóháza elsősorban a szerző életét mutatja be, a 2021-ben megnyitott modern, építészetileg egyedülálló, interaktív múzeumegyüttes – amelynek központi eleme egykori szülőháza - a nagy meseíró műveit és hatását helyezi a középpontba, meséinek vonzerejével foglalkozik.

Emlékére hazájában irodalmi díjat alapítottak, koppenhágai házát műemlékké nyilvánították, a fővárosban több szobra is látható és az egyik legnagyobb körút viseli nevét. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) 1956-ban nemzetközi Hans Christian Andersen-díjat alapított, amellyel írókat és illusztrátorokat jutalmaznak gyermekművészeti munkájuk elismeréseként. 1967 óta az IBBY szervezésében születésének napján, április 2-án tartják világszerte A gyermekkönyvek nemzetközi napját.