Rendkívüli advent
Az idei adventet azért tekinthetjük rendkívülinek, mert egyúttal a Ferenc pápa által meghirdetett Szentév előtti „várakozás” is lesz. Arról, hogy mit jelent az advent, sokan sokat fognak cikkezni, fotózni, „Fb-megosztani”. Ez a sors várja bizonnyal a „Szentév” fogalmát is. A mesterséges intelligencia korában óriási kihívás olyat írni, amit sehol másutt nem olvasni. Bevallom, nem szeretek elcsépelt dolgokról még valamit írni, mondani – a mostani kihívás viszont felcsigáz minden teológust, így engem is.
Eddig úgy tekintettem az ádventre, mint egy jogos és szükséges – türelmes várakozási időszakra. Nem jó siettetni a dolgokat – Krisztus nem koraszülött, ahogy Ferenc pápa is erre kéri a média és reklám szakembereket a jelenlegi fogyasztói társadalomban.
Mindennek eljön az ideje – eddig én is azt hittem. Idén azonban valami megváltozott, megvilágosodott számomra.
Kezdeném a profán hétköznapokkal: mint előző cikkeinkben írtuk (Bokor Klára), 2 perces vihar söpört végig a falunkon, ami hetekig tartó kárelhárítást okozott. Nagyon sokan kérdezték, mikor kerül már végre vissza a kereszt a toronyra? Majd. Én személy szerint azon türelmetlenkedtem, mikor javítják már meg végre a szomszéd a plébánia kerítését, amit az ő hatalmas bedőlt fája megrongált? Erre is csak az volt a válasz – majd.
Majd azután, hogy…. Előbb még sok más munkájuk van az ácsoknak. Mint minden advent, ez a várakozás is – gondoltam, egyszer véget ér. De nem így lett. Mikorra végre a munkások munkához álltak volna, beköszöntött a havas tél – késik a munka. Mikorra megvettük az anyagot, kiderült – mégsem így kellene megjavítani. Végül az is kiderül, hogy egyáltalán nem is akarják (tudják?) megjavítani… Ekkor fogyott el a türelmem, s jött elő belőlem az ősi ösztön. No, nem a bosszúvágy, csupán génjeim ösztöne. Apám ács volt, nagyapám ács volt, Szent József úgyszintén – Jézusról már nem is beszélve. Hát megcsinálom egyedül, de tovább nem várakozhatok. S ez lett számomra az év nagy felvilágosodása. Nem elég azt hajtogatni: egyszer CSAK minden véget ér, HANEM egyszer mindennek véget kell vetni.
S itt jön a képbe a Szentév – azon hagyomány, miszerint bizonyos évek eltelte után rendet kell tenni, a kölcsönöket el kell engedni stb. nem lehet a végtelenségig halogatni dolgokat.
Régente ez 50 év volt – újabban 25. Így lett 2025 a jubileumi szentév. S ahogy előbb önmagamból indultam ki, így most sem szeretnék nagyon elrugaszkodni a valóságtól. Jövőre lesz 100 éve annak, hogy Csallóközben, Ekecsen az emberek összefogtak és valami nagyot alkottak. Mikor még ott működtem, mondogattam is – ha majd egyszer eljön 2025… megünnepeljük. Tudni illik ez a márványtábla került elő egy romos, omladozó – templomhoz közeli ház bontásakor.
Jelenlegi helyemen is van okunk ünnepelni, idén 250 éves a templomunk – erről is írtam. Hadd említsek meg egy harmadik – nem csak személyes okot: 2025-ben lesz 400 éve annak, hogy Pázmány Péter jóváhagyta az akkor újnak számítható Magyar bibliafordítást. Az előző, a pár évvel korábbi Károli-féle Biblia fordítása nem felelt meg az igényesebb teológusok elvárásainak. A fordítással Pázmány csak utólag bízta meg Káldi Györgyöt, nagyszombati jezsuitát, aki önmaga számára jegyzetelgetett, kutatott az eredeti biblia-szövegekben – vajon jó-e, hiteles-e a református fordítás? Történt mindez még az említett város egyetemének megalapítása (1635) előtt. A jelenlegi Nagyszombati Egyetem új rektora (volt diákom) lelkesen fogadta a javaslatot, miszerint ezt a Káldi Bibliát kicsit „körül kellene járni” – ismertebbé tenni nem csak a teológusok, nem csak a magyarok közt – hát meglátjuk. Megvárjuk – ennek is most jött el az adventje.
Káldi György SJ eredetileg nem tervezte fordítását kiadni nyomtatásban, hiszen csak most kezdett terjedni az első magyar fordítás (lásd. Vizsolyi Biblia). Viszont sűrű jegyzetekkel, javításokkal, pontosításokkal látta el az első magyar fordítást. Sok pontatlanságot talált a Károli-kiadásban, aminek az lett a vége, hogy összeállt egy szakbizottság és hozzáláttak egy jobb-hitelesebb fordításhoz. Nem egész két év alatt el is készültek, majd 12 évre volt szükség a kiadáshoz – lévén WORD tördelőprogram hiányában. Erről a munkáról is majd sokat fog kelleni írni a jövő évben.
Amikor erre a Káldi Bibliára először rábukkantam, még nem hittem volna mekkora érdektelenségbe ütközök, s nem csak akadémiai szinten és nem csak Szlovákiában.
Valahogy nem érezték az illetékesek az ügy fontosságát, de az is lehet, hogy nem volt épp ilyen pályázati kiírás? De ennek a várakozásnak is végett kell vetni, hozzá kell látni egy szakmai műhelymunkához, hiszen ki fogja kellően méltatni ezt a szinte emberfeletti felvidéki munkát. Tudtommal a 1590-es Károli-féle Bibliából 800 darabot nyomtattak. Az 1626-ban kiadott Káldi-féle Bibliából 2.000 darabot. Mindkettő manapság antikváriumok árverések csemegéi. Én személy szerint először 1978-ben találkoztam a Duna utcai antikváriumban ezzel a Bibliával. Valószínűleg az elárusító sem tudhatta micsoda kincset ad el éppen – egyhavi gimnáziumi ösztöndíjamért cserébe.
Az első, 1626-os kiadásból már csak pár darab lehet Felvidéken (Magyarországon tudtommal kb.20). A 2. kiadást (1732) a napokban vásároltam meg Esztergomban, előzőleg ebből a Nagyszombati Könyvmúzeumban láttam két kötetet. Majd ezeket követte a 4., 5., 6. kiadás, még csak el nem érkeztünk 1963-hoz. Ekkor döntöttek úgy a budapesti teológusok, hogy itt az ideje egy modernebb bibliafordításnak. Ezt közel 30 éven át terjesztették katolikus körökben. Majd jött 1996, ezzel együtt az a alázatos teológusi felismerés, miszerint: jobb volt a régi, a felvidéki Káldi-fordítás. Hát nem csodálatos? Nincs okunk szerénykedni itt Felvidéken, legyünk büszkék (néhol elnémított) őseinkre.
