Minden felvidéki politikusnak el kell mennie Alsóbodokra, és belenézni Esterházy János szemébe
A felvidéki magyarság egyértelmű példaképe kell, hogy legyen Isten szolgája Esterházy János. A mártírgróf kiállása, embersége, intelligenciája, európai gondolkodásmódja minden nemzet számára elfogadható érték. A hetedik Esterházy János Zarándoknapot rendezvénysátor alatt tartották a nagy esőzés miatt. A lelki értékekből ez azonban nem vont el semmit.
Az Esterházy János Zarándoknap nyitányaként szeptember 13-án, pénteken este a hívek Paulisz Boldizsár emlékestet tartottak, itt mutatták be azt a kiadványt, amely az iskolaalapítő és kápolnaépítő, közjót szolgáló emberről szól. A könyv szerkesztője Hajtman Béla, Paulisz Boldizsár egykori harcostársa, barátja, iskolájának igazgatója. A könyv szerzői a zoboralji legenda munkatársai, barátai, tisztelői.
Szívhez ható szavakkal közösen emlékeztek példaképükre: hídembernek, Isten napszámosának, Esterházy János lelki alakmásának nevezvén a hat évvel ezelőtt, súlyos betegségben elhunyt Paulisz Boldizsárt.
Az emlékestet megelőzően megnyílt a Meger Art galéria Atszőve Isten hitével című festészeti kiállítás Isten szolgája Esterházy János tiszteletére. A kiállítást Mikóczy Dénes nyitotta meg.
– mesélt Paulisz Marián, a központot alapító Paulisz Boldizsár fia, Alsóbodok polgármestere, a zarándokközpont igazgatója.
Paulisz Marián és a központ ügyvezetője, ifjabb Csámpai Ottó közösen adták át az Esterházy János Emlékérmeket. Az idei díjozottakat a Felvidék.ma hírportált, a Remény hetilapot, illetve a Mária Rádió Mirjamot Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke, az Esterházy János Akadémia igazgatója laudálta. A díjazottak hosszú évek óta képviselik és népszerűsítik Esterházy János ügyét a sajtóban, a Felvidék.ma élő közvetítéseinek köszönhetően többezer emberhez jut el a zarándokközpont eseményeinek híre.
A tanúságtételek és a díjátadó után a szentmisét a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe alklamából Várszegi Asztrik, nyugalmazott panninhalmi főapát, püspök celebrálta Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, a közép-európai vértanú társaiért, a nemzetek közti megbékélésért.
A szentmise liturgikus színe a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére a piros volt. A piros szín egyházi értelemben a Szentlélek, valamint – más jelentéskörben – a vértanúság színe.
– nyilatkozta ki a szentmise celebrálója. A modern kor lehetőségei leépítették a keresztény értékrendet, az embertársadalmat, a közösségeket. Esterházy János közbenjáró példát mutathat a megoldásra: újra meg kell találni az utat Istenhez, hogy átéljük és megértsük, mit jelent az Istennel való személyes kapcsolat. Az iránta való szeretetünk ad tüzet, lángot, elegendő erőt segíteni ezen a szerencsétlen, boldogtalan világon.
– Ennek a mai összejövetelnek legyen az a spirituális célkitűzése mindenki számára, hogy keresse a tüzet, a forrást, amely kizárólagosan Istentől való, ha ez a tapasztalat bennünk van szabaddá válunk és boldogok leszünk. Szabadsággal, bizalommal és irgalmas jósággal tudunk majd egymáshoz és minden emberhez fordulni – fordult kérelemmel Várszegi Asztrik a hívők felé, rámutatva, hogy
Esterházy János életszentségének, emberi tisztaságának és megközelíthetőségének is ez a titka. Életét Istennek adta, és az ő fájdalmát Isten szeretete járta át. Mi is megtehetjük ezt az embertársaink felé való odafordulással, a bennünk lakozó szeretettel.
A szentmisén Szabó Ilona operaénekes, az alsóbodoki gyermekkar és Tigyi Miloš működött közre. A Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna és az Esterházy János múzeum is nyitva várta a zárandokokat. A szentmise után a nyitragesztei Salve Dio együttes lépett fel. A zarándoknap védnöke Mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke volt.
Esterházy János boldoggá avatásának posztulátora Pawel Czebula, minorita szerzetes is állandó résztvevője és kedves vendége az Esterházy János tiszteletére szervezett zarándoknapoknak. A posztulátor egy megbízott tisztviselő, az ő vezetésével indul vizsgálat azért, hogy tanúvallomásokat és írásos bizonyítékokat gyűjtsenek, mellyel igazolják a szentség meglétét.
-fejtette ki a minorita szerzetes.
A kaotikussá vált felvidéki helyzetről és Esterházy János szellemi örökségéről a mártírgróf életútjának, a lengyel-magyar történelmi kapcsolatok legmélyebb ismerőjével, Molnár Imre történésszel is beszélgettünk.
– elmélkedett Molnár Imre.
A politika, mint olyan, kimerítette a lehetőségeit, és ez azért történt, mert úgy, mint a hanyag autós, csak a gázpedált nyomtuk, és a tartályról elfeledkeztünk. Fel kell tölteni a lelki tartályokat is, és akkor lesz erőnk tovább menni. Minden család, közösség egy élő szervezet is, és Esterházy Jánosnak az volt a nagy eszménye, hogy mi egy nagy magyar család vagyunk, egy az Istenünk, egy a hazánk. Szolgáljuk egymást, és ne állandóan csak a magunk dicsőségére dolgozzunk. Tudom, hogy manapság az Esterházy-féle értékek nem divatosak, az „én” századát éljük – legyek én a világ ura, a világ közepe. Esterházy mást tanít, ő a krisztusi utat kínálja. Ez az út nehezebb, fel kell venni a keresztet, megpróbáltatást, de hűségesnek kell lenni az értékeinkhez, múltunkhoz, hitünkhöz, és akkor biztos vagyok benn, hogy kirajzolódnak a megoldások.
