Köbölkút 700 éves szent „titkai”
Az, hogy a falu 2021-ben már ezeréves lett volna, máig nem bizonyított. Bár számos helyen így van feltüntetve, a tény az, hogy a plébánia alapításának éve 1327. Az elmúlt 700 év alatt bizonyára sok minden történt. Vajon miből lehet tudni, hogy ilyen múlttal rendelkezik Köbölkút? Hogy derült fény ezekre az adatokra?
Ezek a kérdések bizonyára elődjeimet is izgatták, kutattak a maguk módján. Ennek ellenére manapság mégis a polgármestereknek köszönhető, hogy itt-ott máig megjelentek publikációk – írásos bizonyítékok az utókor számára. Legutóbb idén, amikor a jelenlegi Polgármester – velem együtt – elhelyezte a falu közigazgatásának „időkapszuláját”, ahogy erről Bokor Klára be is számolt (Magyar7, 2024/44.). Többen megkérdezték: a vihar által tönkrement előző kereszt alatti „földgömbben” volt-e időkapszula, s ha igen, mit találtak? Sajnos nem volt. Mint tudjuk a torony a II. világháború alatt találat érte. 1950-ben tették vissza a keresztet, időkapszula nélkül. Ennek ellenére azóta mégis számos felfedezésre tehettünk szert – erről szeretnék beszámolni lapunk olvasóinak.
Köztudott, hogy illendő minden plébániának Krónikát vezetnie. Bizonyára így volt ez nálunk, Köbölkúton is. Ennek ellenére alig találni hiteles forrásokat, adatokat.
A tatár, majd a török-járás, s egyéb veszedelmek szinte minden írásos adatot megsemmisítettek. Volt úgy is, hogy a falu plébános nélkül maradt. Ezért az egyedüli biztos írásos források az Esztergomi prímási levéltárban találhatók, ahova minden plébánia minden időkben kötelezően beküldte jegyzőkönyveinek másolatát – gondoltam én.
S most mégis felbukkant ez-az. Egyrészt rábukkantam arra a kőtáblára, ahol kőbe vésve bizonyítható, hogy 1774-es évben alapozták meg ezen 3. templomunkat. Az előző kettő templom nyomtalanul eltűnt, ill. várja a kíváncsi kutatókat.
Kevésbé közismert, hogy a legtöbb katolikus templomnak van védőszentje is – ünnepén tartják a búcsút. Manapság akkor jönnek a „ringispílek”.
A mi templomunknak Borromeo Szent Károly a titulusa, de ez csak a mostani, harmadik templomra vonatkozik. Az előző két templom máskor tartotta a búcsút. Jelenlegi hatalmas méretű oltárképünk az egyetlen bizonyíték, mely Jakobey Károly (1826-1891) alkotása, viszont sehol nem találtam ezen szent ereklyéit.
Jelenleg három oltárunk is van – s minden katolikus oltárban el kell, hogy legyen helyezve egy ereklye. Ősidők óta a hívek a vértanúk sírja „fölött” tartották meg az ünnepeket. Mivel a jelenlegi, harmadik oltár aránylag újkeletű, az előző kettőt kutattam át – sajnos csont-ereklyékre nem bukkantam, valaki megelőzött...
Szinte hihetetlen, hogy idén mégis megleltem meg a templom katolicizmusát bizonyító ereklyéket. A felfedezés teljesen váratlan volt – és teljesen banális.
A közelgő búcsú előtt az asszonyok nagytakarítást végeztek, kicserélték az oltárkendőket – terítőket – mindent. És ekkor lehetett kitapintani, hogy van az oltárnak egy titkos kő betétje. Ezután már biztos lehettem abban, hogy rábukkanok Borromeo Szent Károly (1538-1584) ereklyéire.
S ezzel egy közel 500 éves kincsre bukkantam. Kincs alatt értsd pici csont darabkák – semmi arany vagy ezüst… De meglepetésemre az ereklyéket hitelesítő okmány valaki másról tanúskodott. SS. Adalbert és Thomae Epp. mart. Adalbert ismerősen hangzik – ha ő a Prágai, akkor 956 körül született és 997-ben lett vértanú. De ki lehet ez a Thomae? Az sem titok, hogy hírességek esetében gyakorlatilag az ereklye attól ereklye, hogy hozzáérintették az eredetihez. Adalbert esetében ez szinte biztos, hiszen számtalan helyen megtalálhatók. Viszont az a Tamás (Thomae), ez ritkaság – lehet tán eredeti is? Történész barátaim siettek segítségemre és győztek meg arról, hogy ez a Thomae nem más, mint Becket Szent Tamás (1117-1170).
Csodálatos – Becket Tamás nevét megörökíti Esztergom egy városrésze, valamint egy hegy is nevét viseli, sőt a bazilikában a Becket Szent Tamás-kápolnában helyezték el ereklyéit, amelyek 1538-ban kerültek a városba.
Tudvalevő, hogy Bánfi Lukács (1120-1181) esztergomi érsekkel együtt tanultak Párizsban. Becket halála után Lukács érsek templomot építtetett Becket Szent Tamás tiszteletére. Sok évvel később, 1910-ben, még nem tudni miért Köbölkút is kapott ezekből az ereklyékből. Lékai László bíboros kezdeményezésére minden évben gyertyát gyújtanak Esztergomban rá emlékezve, a szent ereklyéje előtt. Most, hogy erre fény derült, nekünk is illene tiszteletben tartani ezt a különös, sőt aktuális szentet.
Miért aktuális? 1964-ben film készült életéről (megtekinthető a YouTube csatornán). Számomra ez volt az első vallásos film a szocializmus idejében – máig meghatódva emlékezem rá. Számomra félelmetesen szimpatikus szent. Kisebbségben élt a többség, a vezető réteg közelében. Mégis az angol király bizalmas barátja, s amikor a politikai érdekekből őt nevezték ki Cantebury érsekének, a barátja az ellensége lett – csak mert komolyan vette hivatását, az igazságot védte. Nem akarok részletekbe merülni, ennek bárki utána olvashat. Inkább pár példával az életből szeretném mindezt alátámasztani. De előbb maradjunk még egy pillanatra a filmnél, egy másik film, ami szintén nyomot hagyott életemben: Gyerekkorom nagy kihívása volt, amikor vasárnap délelőtt vetítette a tévé a Winnetou filmeket.
Templom vagy TV? Ez volt az akkori gyermekkor vértanúsága. Manapság a foci vagy templom a vértanúságra való alkalom – erről írtam legutóbb (https://ma7.sk/tollhegyen/ujabb-siker-egy-falu-plebania-eleteben). Az sem titok, hogy már gyerekkoromban is a „ringisplílek” megérkezése jelentette A BÚCSÚ-t. Jelenlegi plébániámon sincs ez máshogy – 50 év távlatából sem. Ami újdonságnak számít, az a halloween – bizontalanság, igen vagy nem? Jó vagy rossz dolog? Erről is már írtam az elmúlt napokban (https://ma7.sk/tollhegyen/halloween-versus-halottak-napja-hol-az-igazsag).
Azt gondoltam, engem már semmi nem lep meg, és mégis. Templomunk búcsája november 4., Borromeo Szent Károly emléknapja. Mivel ez idén hétfőre esett, biztos voltam benne, hogy előző vasárnap, harmadikán tartjuk. Ám láss csodát, az nem jó, a „ringispilek” 9-én jönnek, akkora tegyem a búcsút.
Miért, kérdeztem a híveimtől. Mert előtte Halottak napja – ilyenkor szomorkodunk. Nem győzött meg ez az érv, hisz az öröm, a Mindenszentek dominánsabb kellene, hogy legyen, mint a halottakra való emlékezés. De elismertem, tudom a temetőlátogatáson van a fő hangsúly ezekben a napokban, no meg a közmédiában is. Az autórádióban sem hallani mást, mint óvatosan vezessünk a temetők körül…
Láss csodát – a falu hangosbemondója mindenkit halloween partira hív. S mikor? November 2-án. Nem október 31., ami világviszonylatban a tuti, nem is november 3-án, annak a bizonyos szomorúságnak elmúltával – hanem pont telibe: pont a Halottak napján. Na, ha most szólok valamit is a „templomkerülő” szervezőknek, könnyen válhatok a falu ellenségévé – Becket Tamás utódjává. Köszönöm, ebből nem kérek, még nem.
Egy dolog azonban elgondolkoztató: a Felvidéken egyedül Köbölkúton van Borromeo Szent Károly templom; egyedül Köbölkút kapott Becket Szent Tamás ereklyéket a múlt században, akkor, amikor hamarosan leszakadtunk az Esztergomi egyházi struktúráról.
Amikor ide kerültem, épp dúlt a Corona-járvány – Borromeo Károly a járványbetegségek egyik közismert védőszentej. Becket Tamás az, aki szólni mert az uralkodó hatalom érdekei ellen. Ezek után nincs más hátra, mint mindenkit meghívjak ide zarándokolni (imádkozni ezekhez a szentekhez), aki úgy gondolja hasonló cipőkben jár…
Végül engedtessék meg egy személyes utóirat. Ahogy kiderült, a torony jelenlegi feszülete 1950 áprilisában készült – pont akkor, amikor a jelenlegi Szlovákia területén a szerzeteseket erőszakkal elhurcolták (április 13-án éjjel), amikor ezzel a csapással is megpróbálták a katolikus egyházat térdre kényszeríteni. Tudtommal a 700 év alatt csak két szerzetes működött ezen a plébánián, Bartal Károly premontrei szerzetes, aki a jelenlegi plébániát a 70-es években szinte csodába illő módon felépítette, valamint jómagam. Az én feladatom megörökíteni az ismeretlen, de feledésbe nem merülő (magyar) múltunkat – mert az Egyházon (ugyebár) a pokol kapui sem vesznek erőt.
