Isten és az emberek szolgálatában
A Kardos házaspárt Dercsikán mindenki ismeri és szeretettel emlegeti. Hosszú évek óta gondozzák a templomot és környékét, segítik az itt szolgáló lelkiatyákat abban, hogy minden szentmise és egyházi alkalom emlékezetes maradjon. Emberségük, kedvességük és mély istenhitük révén Gertrúd és Ferenc teljes odaadással teszi a dolgát, hogy a kicsiny csallóközi faluban, ami egykor búcsújáró hely is volt, virágozzon a hitélet.
Május 13-án nagy megtiszteltetés érte a házaspárt, az Orosch János nagyszombati püspök által létrehozott kitüntetést, a Szent Erzsébet Rózsája Díjat vehették át a fatimai imanapon, amit Kiss Róbert nagyszombati vikárius adott át nekik. Ezt a díjat azoknak adományozzák, akik sokat fáradoznak a hívő közösség, az emberek szolgálatáért.
Mindig is hívő templomba járó emberek voltunk, amikor fiunk kicsi volt, akkor gyakran úgy oldottuk meg, hogy én mentem az egyik vasárnapi misére, férjem meg a másodikra” – emlékezik vissza Gertike a kezdetekre. Kellemes, lágy hangja szinte balzsamként hat a lélekre a szentmiséken, amikor Isten igéjét olvassa.
Sokan talán csak azt látják, ha misére mennek, milyen szép tiszta, virágos, gondozott a templom, ami persze nem varázsütésre lesz ilyen, hanem szorgos és rendszeres munkával. Évente egyszer van egy nagytakarítás, amibe többen bekapcsolódnak. Ezen kívül azonban hetente is takarítanak, ami többórás munka. Ilyenkor letörölgetik a padokat, pókhálóznak, lemossák a padok térdepelő részét, porszívóznak, kicserélik a virágokat, elmossák a vázákat. És akkor még nem is beszéltünk a templomi terítők és kiegészítők mosásáról. Szerencsére ebben a legtöbbször van segítségük.
„A virágokra gyakran a hívők adományoznak pénzt, de egy virágüzlet is adott már néhányszor virágokat a templomba. Általában nagyraktárból szerezzük be, és bizony van úgy, hogy járom a házakat, ahol van virágoskert és kérek rózsát, kardvirágot, őszirózsát. Magam is ültettem sok virágot, hogy legyen mit a templomba vinni” – mondja, mikor arra terelődik a szó, a dercsikai templom arról is híres, hogy mindig rengeteg szebbnél szebb virág díszíti az oltárokat.
Gertike mesél arról is, amit szintén kevesen tudnak, hogy a templom havi fenntartása nagyjából ugyanannyiba kerül, mint amennyit egy átlagos háztartás költ a rezsire. Csak itt a villany-, a víz- és egyéb díjak mellett még gyertyára, olajokra, ostyára, miseborra is rendszeresen kell költeni. Mindezt a perselypénzből fedezik. A hívők adakozási kedve változó, mint ahogy szentmisékre is kevesebben járnak, mint a járvány előtt.
Nagyon él az emlékezetemben, amikor egyszer régen munkából hazafele bejöttek a misére a szövetkezet állatgondozói, munkaruhában. Hátul az ajtónál megálltak úgy hallgatták végig a szentmisét” – mondja annak kapcsán, hogy a pandémia bizony megtizedelte a templomba járó hívők számát.
A hit hatalmas erő, amibe a legnagyobb bajban is kapaszkodni lehet. Tudják ezt Gertikéék is, akik másfél évvel ezelőtt veszítették el egyetlen fiukat.
„Ha nem hinnénk ennyire, talán bele is bolondultunk volna. De tudjuk, hogy jó helyen van, s mivel bűntelen ember volt, egyenesen a mennybe jutott. Ott már ugyanolyan, mint a többi ember és nem fáj neki semmi. S bízunk abban, hogy egyszer majd találkozunk. Addig is a szívünkben őrizzük, itt lakik bennünk. Az egyetlen dolog, ami fáj, hogy nem tudtunk elbúcsúzni tőle, mert a Covid miatt nem engedtek be a kórházba”.
A Kardos házaspár számára az Isten és emberek szolgálata afféle életre szóló hivatás, olyan elfoglaltság, ami rengeteget ad nekik és végtelen alázattal és türelemmel végzik.
– zárja a beszélgetést Gertike, akinek indulnia kell a szentmisét előkészíteni.
