Húsz éve a magyar közösség szolgálatában

Farkas Zsolt jelenleg Szőgyén és Bény plébánosa, de Kétyen is szolgál. A beszélgetésre művészet volt időpontot egyeztetni, Zsolt atya éppen a Felvidéki Ministráns Olimpiáról tért haza, közben szervezi a római nemzetközi ministránstalálkozót, ahol a résztvevők, a száz magyar ajkú és hetven szlovák nemzetiségű ministráns és felolvasó a Szentatyával is találkozhat. Ottjártamkor éppen megérkeztek a plébániára a karszalagok, az esemény imafüzete, a zászló és a kulacsok.

Zsolt atya megjegyzi, ő maga is ministrált, tetszett neki a liturgia, talán ez is hozzátett ahhoz, hogy a papi pályát választotta.

– A hivatás melletti döntés hosszabb folyamat. Szüleim hívő emberek, de korántsem olyanok, akik mindenáron papot szerettek volna nevelni a fiukból. Elek László, akkori zsitvabesenyői plébános élete és példája is vonzó volt számomra. 1993-ban cserkész lettem, ez erősítette bennem a hovatartozás érzését és hivatásom választására is hatással volt. Fontolgattam a tanári, a történészi, a politológiai és a katonai pályát, végül a komáromi bencések teológiai képzésén kötöttem ki, ahol remek tanáraim voltak. E tanulmányok hatására jelentkeztem a szemináriumba.

Pintér Zoltán atya akkor került szülőfalumba, amikor már szeminarista voltam. Prédikációi, életpéldája, alázatossága és segítőkészsége nagyon sokat jelentett számomra – fogalmazott Zsolt atya. 

2003-ban magyar nyelven diakónussá szentelték Nagyszombatban. Jelmondatául a „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16) evangéliumi részletet választotta, ami kifejezi azt, hogy a papi életre való meghívás Istentől jön, az ember pedig vagy elfogadja, vagy elutasítja.

– teszi hozzá mosolyogva.

XIII. Nemzetközi Ministráns Zarándoklat

Fotó:  Farlkas Zsolt archívuma

Azóta újabb és újabb feladatokat vállal a Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Polgári Társulásban, amelynek elnökségi tagja. A pedagógia doktoraként elhivatott a tanítás terén, az alap-, a közép- és főiskolán egyaránt. Mindezek mellett a párkányi körzet iskolaesperese, a Nyitrai Püspökség Kateketikai Hivatalának igazgatóhelyettese és a Nyitrai Egyházmegye ministránsreferense. Rendszeresen hallani előadásait és hittanóráit a Mária Rádióban és magyarországi tévécsatornákon. Extrémizmussal foglalkozó szakértőként végzi munkáját a hadseregben, többször járt a Közel-Keleten, de az ifjúságnak is tart előadásokat ebben a témakörben.

Andrusko Gyula atyával együtt a Felvidéki Ministráns Olimpia szervezője, valamint a Regnum Marianum Akadémia alapító tagja dr. Karaffa János atyával együtt, aki sajnos már csak lélekben van közöttünk. Több jótékonysági koncert és rendezvény, valamint gyalogos és egyéb zarándokutak szervezője.

– Terveimből Istennek hála sokat meg tudtam valósítani. Szeretek tanítani, a hittan mellett egy időben történelmet is tanítottam. Szerencsére minden korosztállyal sikerül megtalálnom a közös hangot. Fő, hogy a fiatalt ne tántorítsuk el a hittől, élethelyzeteken keresztül beszéljük meg a provokatívabb témákat is.

– sorolja Zsolt atya. Hozzáfűzi, Ferenc pápa is gyakran hangsúlyozza, nyitni kell a világ felé, úton lenni a templomon kívül is, mert hitünk és vallásunk nem magánügy, de életünk szerves része, mint anyanyelvünk, kultúránk, értékrendünk.

– Lelkileg feltölt a személyes ima, a barátaimmal való találkozások, de lelkileg és fizikailag is feltölt, ha a munkának értelmét látom. Ha a gyerekek jól érzik magukat, jókedvűek, bekapcsolódnak például a tábor tevékenységébe, vagy ha segíthetek néhány bajba jutott, eltévelyedett emberen. Ezt felváltja a pasztoráció, a jegyesoktatás, az elsőáldozók és bérmálkozók felkészítése, majd a tanítás, előadások. A feladatok váltogatása által pihenek. Emellett szívesen sportolok és utazok – mondja beszélgetésünk végén Zsolt atya és már siet is egy újabb megbeszélésre.

Megjelent a Magyar7 2024/32. számában.