Advent a reformátusoknál

Egy egyházmegyei bibliaóra után beszélgettünk a dunaszerdahelyi gyülekezet néhány tagjával, Virág Szilvia beosztott lelkésszel és Görözdi Zsolttal, a gyülekezet lelkipásztorával arról, mit jelent az advent a reformátusok számára.

– A böjt áldásos hatása számomra nem ismeretlen, de ezt inkább húsvét előtt szoktam gyakorolni – mondja Écsi Ildikó pótpresbiter. – Számomra az advent inkább az öröm, a szeretet intenzívebb megélése. Az elmélyülés és az ünnepre való ráhangolódás ideje. Az örömteli várakozásé. A mi családunkban jobb kedvűek vagyunk a karácsony közeledtével. Huncutkodunk a gyerekekkel, és emelkedett a hangulat.

Görözdi Zsolt szerint némi különbség van a katolikus és a református gyakorlat között. Több katolikus adventi program inkább olyan lelki folyamatot vázol fel, amely által az ember előrejuthat, jó cselekedetek által érdemeket szerezhet.

– Nálunk ez ilyen értelemben nincs jelen, viszont mi is érezzük, hogy az ember az isteni közeledésre reagálni (ahhoz, hogy azt egyáltalán megértse, felfogja és elfogadja) csak úgy képes, ha önmaga is rááll erre a hullámhosszra. A készülődés, lelki felkészülés, elmélyülés, a bűnbánat erre törekszik.

A beszélgetésbe bekapcsolódó nők nem tudtak elsiklani afölött, hogy

a mai rohanó világban anyaként, feleségként, dolgozó nőként bizony fennáll a veszélye a kimerülésnek.

Vajon mit tudunk tenni az ellen, hogy karácsonykor ne roskadjunk össze fáradtan, mi a titka annak, hogy a számtalan tennivaló mellett meg tudjuk élni az ünnepet?

– Tudatosan lassítok – mondja Ildikó. – Odafigyelek az emberi kapcsolataimra, annak ellenére, hogy a külső körülmények szorítják az embert, beleértve a munkahelyi vagy más elvárásokat. De kialakult bennem egy igény, hogy jobban odafigyeljek a körülöttem élőkre. Lassítva a tempón, ráérősebben igyekszem megélni a várakozást. Ezt azért mondom, mert én magam egy őrült tempóban élek.

A kérdésre, hogy hogyan tud egy anya, egy háziasszony lassítani a rohanáson, Virág Szilvia lelkész egyszerű választ ad:

Közösségileg is próbáljuk biztosítani a lehetőséget a lelki elmélyülésre, de mindenkinek szüksége van a személyes elcsendesülésre is. Tudatosan kell irányítanunk a mindennapi teendőinket, tudni kell megálljt parancsolni magunknak. Akár egy napra, akár egy hétre, de meg kell állni, félre kell tenni a munkát. Nem baj, ha egy munka nem készül el, vagy félbemarad, mert szükség van rá, hogy feltöltekezzek. Ezt nekem kell megtennem, helyettem senki más nem fogja megtenni.

A gyülekezet tagjának, Vass Ibolyának sikerült tanulnia az elmúlt évek rossz szokásainak a következményeiből. És képes volt változtatni.

Úgy rendezte a háztartást, az életet, hogy az advent minden napján meg tudja élni a várakozás örömét.

– Az egész házat kitakarítottam adventre, és nagyon jó érezni, hogy most már mindennap az Úrral lehetek. Most, hogy mindent elvégeztem, van időm, hogy az örömben legyek – mondja Ibolya, aki otthon is vallásos előadásokat hallgat az interneten, és naponta olvassa a Bibliát.

Keszán Márta és Csicsay Katalin gondnokhelyettesek a régi karácsonyok szokásairól, a kántálásokról beszélnek.

Az erdélyi gyökerekkel rendelkező Katalin máig emlékszik édesanyja imádságára, amit minden karácsonykor elmondott.

– Most rajtam a sor, én mondom az egész családnak, de mondják ők is velem a régi református népi imádságot: Áldom és dicsérem az Egeknek Urát, hogy megadta érni karácsony éjszakáját. Áldja meg az Isten a ház gazdáját, a ház gazdaasszonyát, minden szeretetével együtt, sok számos évre, végül pedig vigye föl a mennyei dicsőségbe!

Az Úr milyen eljövetelét várják a reformátusok adventben? Krisztusnak a megjelenését, több szinten is, mondja Görözdi Zsolt, aki tovább folytatja a magyarázatot.

Megjelent a Magyar7 2019/50. számában.