A legkatolikusabb szlovákiai közösség szétszabdalása
A legutóbbi adatok alapján a szlovákok 63%-a, míg a magyaroknak – az elnemzetlenítő egyházi politika ellenére is – több mint 69%-a katolikus Szlovákiában. Ez azt a furcsa helyzetet teremti, hogy az államalkotó szlovákság a saját hazájában sem vallhatja magát a katolicizmus legfőbb letéteményesének. Vélhetően ez a fő mozgatórugója a szlovákiai magyarok katolikus hitéletét olykor megnehezítő intézkedéseknek, amelyekről rendre igyekszünk beszámolni.
Múlt heti számunkban arról írtunk, hogy február 14-én a szlovák főpapság a magyar hívekkel is megünnepeltette a szlovák–magyar egyházi impériumváltás századik évfordulóját. E szimbolikus aktus után egy hatásában sokkal kézzelfoghatóbb, a magyar nemzetiségű katolikusok hitéletét évtizedekre meghatározó döntést elevenítünk fel, amelynek eredményeképpen
az egy egyházmegyébe összpontosuló délnyugat-szlovákiai magyar híveket szinte egyik napról a másikra három új adminisztratív egységbe sorolták.
Ennek közvetlen következménye, hogy az addig jórészt egy egyházmegyébe sorolt tömbmagyarság papjai és más egyházi adminisztrációja több különböző püspökség fennhatósága alá került, megszakítva ezzel a sok évtizede kialakult kapcsolatokat.
Az adminisztratív újrafelosztás olyan logikátlan megoldásokat is eredményezett, amely szerint például Somorja a Pozsonyi Egyházmegyéhez, Dunaszerdahely ugyanakkor a Nagyszombatihoz tartozik. A Lévai járás egyik fele a nyitrai püspökségbe, a másik fele a Besztercebányaiba. Ahogy a mellékelt térképen is látszik, 2008-ban az addig nagy kiterjedésű Pozsony–Nagyszombati Főegyházmegyéből három kisebbet alakítottak ki.
Így véget lehetett vetni azoknak a találgatásoknak, hogy a „nagy” egyházmegye déli részén esetlegesen magyar többségű püspökség jöhetne létre.
Az új, a tömbben élő szlovákiai magyar katolikus közösség testét felszabdaló döntést formálisan XVI. Benedek, a „bajor” pápa hozta meg és a szlovák főpapság legbefolyásosabb tagja, Jozef Tomko bíboros hirdette ki Pozsonyban.
A szlovák klérus tudatában volt az intézkedések magyarellenes voltának, ezért, mint utólag kiderült, engesztelő küldöttséget menesztett a Magyar Közösség Pártja akkori elnökéhez, kérve, hogy a párt ne keltsen botrányt a döntés miatt, hiszen azon már nem lehet változtatni. A részletekről, illetve az egyházmegyei felosztás tágabb kereteiről Csáky Pált, az MKP akkori elnökét kérdeztük.
– mondja Csáky, majd hozzáteszi, csak II. János Pál halála után döbbent rá, hogy
az erős szlovák nyomás miatt a lengyel pápa részéről már az is nagy teljesítmény volt, hogy az új egyházmegyei felosztásnak gátat tudott szabni. Ezt aztán az utóda, Benedek pápa jóváhagyta.
Csáky megerősítette, hogy a szlovák főpapságnak nagyon erős támasza volt a Rómában a legszűkebb döntéshozói körbe tartozó Tomko bíboros, s valószínűsíthető, hogy az új egyházmegyei felosztás nélküle nem jöhetett volna létre.
A döntés meghozatala után kereste fel Csákyt František Tondra, a püspöki kar akkori elnöke, hogy az MKP részéről várható reakciók élét elvegye. Csáky Pál elmondja, hogy a párt nem akarta politikai ügyként kezelni a döntést, ezért úgy határozott, hogy a Mécs László Alapítványt, illetve a Pázmaneum Társulást fogja minden lehetséges módon támogatni ezzel kapcsolatban.
Az ország egyházmegyei térképét, illetve a szlovákiai katolikus tömbmagyarság testét felszabdaló döntésnek immár több mint tíz éve. Azóta a magyar közösség képviselői aláírásgyűjtéssel, nyílt levelekkel, imákkal támogatva nyilvánították ki, hogy az új rendszer nyilvánvalóan akadályozza a magyar közösség fejlődésének a lehetőségét, és annak orvoslását kérik.
S bár Szlovákiában a magyar közösségben a legmagasabb a katolikus hitűek száma, a magyar közösségnek nincs önálló püspöke.
A szlovák püspökökből álló Szlovákia Püspöki Konferenciája ezt azzal magyarázza, hogy a magyar hívekről így is megfelelően tudnak gondoskodni. Martin Kramara szóvivő pedig lapunk kérdésére megerősítette, hogy nincs tudomása arról, hogy tervben lenne magyar dominanciájú püspökség létrehozása.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/9. számában.
