A húsvét győzelme a huszonegyedik századi lármában
Miért zárja a virtuális valóságba napjaink embere a halált és a feltámadás reményét? Hogyan válik átadhatóvá a feltámadás üzenete és megélhetővé a húsvét lelkisége, győzelme a huszonegyedik század emberének? György Andrást, a somorjai református gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.
Mit jelent a ma emberének a húsvét? Egyáltalán jut idő a napi mókuskerékben arra, hogy az ember a húsvét üzenete fölött töprengjen?
Bár sokan úgy tekintenek rá, a húsvét üzenete nem az, hogy itt a tavasz, meg eljön a materialista újjászületés. Ez a felfogás a huszadik század ideológiáinak mellékterméke, amikhez igazodni akart sok szempontból több keresztény felekezet is.
Pál apostol mondja, ha csak ebben a földi életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden földi embernél nyomorultabbak vagyunk. A húsvétot nem lehet elválasztani Krisztustól, a föltámadás olyan minőséget hordoz, ami nekünk egyedül elérhetetlen.
Érzése szerint a mai emberhez nehéz a feltámadásról, a megváltásról szólni?
A mai nemzedékekhez szólni sok ok miatt talán azért is nehéz, mert a tudatunk, a gondolkodásunk, az értelmi képességeink ki lettek mozdítva a valóságból. Ugyanakkor a huszonegyedik század mentális és lelki állapotában is igaz, hogy halál nélkül nincs feltámadás és élet. Ez az első és legfontosabb tény, amelyet húsvét kapcsán rögzítenünk kell.
Maga a feltámadás, Jézus Krisztus megváltásművének csúcsa sok esetben elérhetetlen távolságba kerül a legtöbb embertől. Amolyan virtuális valóságként tekintenek rá, mint bármire, amit a képernyő közvetít. Látják ugyan, de lényegében nem létezik, csak van. Megfoghatatlanul, elérhetetlenül. A legtöbb ember általában ide sorolja a feltámadás üzenetét is.
Hogyan lehet ebből a virtuális valóságból kiszabadítani, megélhetővé tenni a feltámadás üzenetét?
Egyikük ott maradt a sírnál, a másik viszont elszaladt Jézus tanítványainak hírül vinni, hogy a kő elgördült a sír szájáról. Az asszony, aki ott maradt, sírt, mert éppen abban a kétségbeesésben volt, hogy ellopták Jézus testét. Az asszonyról, aki Mária Magdaléna volt, a Biblia azt írja, Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Egy másik hagyomány szerint a kivégzéstől mentette meg, mert paráznaságon kapták. Mária Magdaléna a sír mellett maradva egyszer csak a szeme sarkából látta, hogy valaki közeledik hozzá. Azt hitte, hogy a kertész, és beszédbe elegyedtek. Amikor azonban hallotta a saját nevét azon a hangon, amely a szíve legmélyéig elért, rádöbbent, Jézussal találkozott, aki legyőzte a halált.
Vagyis a személyes példa teszi átélhetővé a húsvét üzenetét? Velünk is megtörténhet, ami Mária Magdalénával?
Ezt az Isten Szent Lelke végzi az igénkeresztül. Egyszer csak az ember azt hallja, hogy az a Jézus, akit az ember minden bűnéért halálra szánt az Isten, nem haragszik. Nem akar bosszút állni, nem akarja felkoncolni az embert és nem akar revansot venni az őt ért sérelmekért, hanem hitet akar ébreszteni az emberben saját maga iránt.
Miközben azt látjuk, hogy a közösségeinket szétszakítják a mindennapok vitái, ebbe a hitbe tud kapaszkodni az ember?
Ha összefoglalva kell mondanom, ma sincs más, mint, ami eddig volt és ezután lesz. Ha az ember a szívében hiszi, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és szájával Úrnak vallja őt, akkor üdvössége van.
Mert még ezt a mi szanaszét polarizálódott, borzasztóan hiúvá és individualistává lett társadalmunkat is el akarja érni, meg akarja szólítani a feltámadott Jézus Krisztus.
Húsvétot várjuk, miközben a szemünk előtt villódzó képkockákról a világot uraló bizonytalanság, a háború, a romló életkörülmények köszönnek vissza. Hogyan lehet így felkészülni az ünnepre?
A húsvét mindig ilyen volt. Szenvedés, vér, verejték, terhek, emberek közötti feszültség nélkül nincs húsvét.
A 25. éve ennek az évszázadnak nem tud mást tenni, mint ezt igazolni. Salamon írja a Prédikátor könyvében, nincs új a Nap alatt. Nincs ebben se titokzatosság, se meglepő, inkább testközelivé vált számunkra.
Megjelent a Magyar7 2025/15-16. számában.
