A Felvidék lélekben együtt ünnepelt Boros Károly atyával
Nem akármilyen eseményre került sor Székelyföldön április 25-én. Boros Károly atya gyémántmisét (hatvan éve szentelték pappá) mutatott be Csíktapolcán, ahol huszonnyolc éven át szolgálta a híveket. Nekünk, csallóközieknek is kedves az ő személye, hiszen nyugdíjazását követően került Egyházkarcsára, Dunaszerdahely szomszédságába, ahol hamar belopta magát a hívők szívébe.
A csíkszentdomonkosi születésű most 85 éves Boros Károly igazán gazdag életutat járt be. 1965. április 25-én szentelték pappá, és a kommunizmus éveiben zaklatásnak volt kitéve. 1973-ban merényletet is terveztek ellene, később is érték atrocitások, de a Szűzanya mindig mellette állt és megóvta az életét.
A rendszerváltozás követően kiemelkedő szerepe volt az Ezer Székely Leány Napja újraindításában, 2003-ban neki köszönhetően mutatták be Csíksomlyón az István, a király rockoperát, de szívügyének tekintette a Mária-tiszteletet is. 2000 és 2012 között a felcsíki, oldalcsíki és gyimesi főesperesi hivatal vezetőjeként tevékenykedett.
Gyémántmiséjén nem felejtett el megemlíteni bennünket, felvidéki testvéreit sem, és megosztotta egy tíz évvel ezelőtti dunaszerdahelyi missziós misén átélt élményét is. Eszerint az áldoztatás után egy pici húsdarab-félét talált az oltáron. A laborvizsgálatok szerint emberi szívizomszövet volt, AB-vércsoporttal. Ez a nem mindennapi élmény megerősítette hitét az Oltáriszentség valóságában.
Boros atya a mise végén szívből bocsánatot kért mindazoktól, akiket akár akaratán kívül is megbántott, és egyúttal megbocsátott mindenkinek, aki ővele tette ugyanezt.
Boros Károly atya felvidéki szolgálata sokunk számára marad emlékezetes, hiszen személyében egy kis ízelítőt kaptunk a székely mentalitásból, az ottaniak mély istenhitéből. Sokunkat meg is erősített hitünkben. Szerény, kedves, közvetlen embernek ismertük meg.
Három évvel ezelőtt az egyik csíksomlyói zarándokbusszal jött velünk a Felvidékre egy rendezvényre. Az egyik felszálláskor azt vettük észre, hogy minden ülésen van egy mézeskalács virág. Csak később derült ki, hogy ezt Boros atyától kaptuk. Azóta is őrizgetjük és hálás szívvel köszönjük felvidéki szolgálatát. A Jóisten éltesse még sokáig!
