Újra épül a magyarság keleti végvára (I.)
Az illegalitástól, a hatósági üldözéstől mára az élő, táguló közösségekig, a legmodernebb élménypedagógiáig jutott el a csángók magyar nyelvű oktatása, amely évtizedekkel ezelőtt még néhány lelkes ember reménytelenül romantikus, személyes vállalásának tűnt. Székelyek, anyaországi magyarok a csángókkal közösen települések tucatjaiban építik a Magyar Házak egyre növekvő hálózatát, amelyben a magyar nyelv természetesen köt össze mindenkit.
Csángóföldre leggyorsabban autóval lehet eljutni Erdélyen át. Ám ha repülővel megyünk, akkor Brassóba érkezik a legközelebbi budapesti járat. Mégis inkább Bukarestbe repülünk, hogy lássuk a román Alföldet, ahol autópálya helyett falvakon és városokon át vezet a főút a 300 kilométerre fekvő, a középkorban jórészt magyarok által lakott Bákóba.
Itt, Moldvában más a táj, és az erdélyieknél jóval szelídebb lankák között kanyarog az út a magyarság legkeletibb végvárába, Lábnyikba. A kis, eldugott, csángómagyar többségű településen nincs mobilnet és a wifi is elmegy, ha jön a vihar, de itt a szép, a régi székelyföldi élményeket felidéző falusi környezet és az élettel teli Magyar Ház, amelyben a helyi magyartanár lakik és egyben a földszinti tanteremben oktat is. Mindemellett modern épületekben, faházakban, közösségi terekben üdülnek, tanulnak nyaranta a csángó gyermekek és az ide érkező tanárok, akiket a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége toboroz szerte a Kárpát-medencéből.
És jönnek-e? Kérdezem Hegyeli Attilát, akinek több mint 30 éve már a csángó világ az élete. Először középiskolásként, a sepsiszentgyörgyi kollégiumban találkozott csángó ösztöndíjasokkal, akiknek a beilleszkedési kudarca keltette fel a figyelmét a csángó közösség iránt. 1992-ben utánuk is ment, Somoskára és Klézsére. Azóta építi a csángók magyar nyelvű oktatását.
– Jönnek új tanárok minden évben. Legtöbben a Székelyföldről, de az anyaországból is. Itt tanulják meg, hogy nem megmenteni kell a csángókat, hanem velük élve a magyar oktatásukat megoldani. Itt szolgálatos emberekre van szükség – hangsúlyozza a nemzetmentő elméletek romantikája és a gyakorlati nemzetépítés közötti különbséget. Mert itt meg lehet élni a modern világ előtti szerepeket, például a klasszikus tanítóét, aki nemcsak pár órát van a gyerekekkel. De ehhez jelen kell lenni az életükben, a falu közösségében. Ez egy speciális küldetés, ami akkor működik, ha életformává válik. Csángóföldön 2000 óta – minden intézményi előzmény nélkül – összességében többezer gyermeket érintő magyar oktatási hálózat épült ki, pár elkötelezett ember rendszeres és kitartó munkájának köszönhetően.
Közben változik Csángóföld is: majdnem mindenhol van már aszfaltozott út és az utakon a szekér mellett feltűnik egy Ferrari is. A táborban pedig az a feltűnő, hogy a legedzettebbek a székelyek: nekik is komfortzónájukon kívül esik a csángó környezet, de a huszonéves, egyetemen, főiskolán frissen végzett székely lányok pszichésen stabilak, nem a magyar fővárosban megszokott panaszkultúrában élnek, hanem készen állnak a küldetésre.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990-ben alakult meg Sepsiszentgyörgyön. Székelyek karolták fel tehát a csángó ügyet, amit a mindenkori magyarországi elit a legutóbbi évtizedekig súlyosan elhanyagolt. A csángók hiába kérték évszázadokon át, nem kaptak sem magyar tanítókat, sem magyar papot. Bukarest pedig idestova 150 éve rendületlenül asszimilálja a moldvai csángókat. A legutóbbi időkig még egy magyar misét sem engedtek tartani. Az asszimiláció nagyrészt sikeres volt, az egykor negyedmillió körüli csángómagyar katolikusból mára 30-40 ezer maradhatott, aki magyar nyelven ért. Az elnyomás, amely a második világháború alatt odáig fajult, hogy katolikus nevén még föld sem lehetett Romániában, mára sokat enyhült.
Annak érdekében, hogy az oktatás évről évre megújuljon, a szövetség Lábnyikban egyhetes módszertani tábort szervezett, amelynek egyik része az új tanárok ötnapos felkészítő, összecsiszoló tábora, majd ezt követően csatlakozott az összes régi munkatárs, tanárok, hagyományőrzők. Az első részben nagyobb hangsúlyt kapott, hogy mi is tulajdonképpen Csángóföld, mit és hogyan érdemes tanítani.
– Frontálisan oktat-e majd, úgy, mint az állami iskolában, kiáll a katedrára és elmondja, vagy pedig megmutatunk neki vagy 40 olyan – csoportosztásra épülő, mozgatós, szabadtéri vagy éppen beltéri – játékot, amelyek által izgalmassá és egyben a gyerekek számára visszautasíthatatlanná válik a csángó oktatási program, ugyanis a gyerekeknek nem kötelező a Magyar Házba járni – hangsúlyozta Hegyeli Attila, a program vezetője.
Idén 17 új kollégát alkalmaztak az oktatási programban, köztük öt hagyományőrzőt.
– Senkinek nincs olyan felsőfokú végzettsége, amely a csángó oktatásra „ráhúzható” lenne, mert ez nem is anyanyelvi oktatás, nem is idegennyelv-oktatás, hanem speciális szelete a pedagógiának, amit a Csángómagyarok Szövetsége a kollégáktól elvár. Itt megismerkednek az élménypedagógiával és a CI módszerrel is. A tanév közben is figyelünk arra, hogy legyenek megfelelő képzések számukra, tudjanak tájékozódni az új módszerek közt, tudják, hogy mi az, ami használható a csángó gyerekek esetében – részletezte a módszertani tábor fontosságát Hegyeli Attila.
A fejlődést jelzi, hogy már 35 csángó településen vannak jelen, az alkalmazottak száma 160-ra növekedett.
A magyar tanítása mellett 35 helyszínen, köztük 21 saját magyar házban óvodapedagógiai és hagyományőrző, kulturális foglalkozások is zajlanak nap, mint nap. Sőt, 20 állami iskolában is működik magyaroktatás. A Csíkszeredai Csángó Kollégiumban pedig 64 gyermek folytatja tanulmányait. Számukra ösztöndíj-formában biztosítja az oktatást és étkezést a magyar állam – mondja Polgár László, az MCSMSZ elnöke hozzáfűzve, hogy szeretnék megkétszerezni a magyar házak és az ott dolgozó pedagógusok számát.
Polgár László naponta végigjárja azokat a csángó falvakat, ahol valamilyen segítségre van szükség. Egy átlagos napján eljut például Rekecsin, Máriafalva, Magura, Klézse, Pokolpatak csángó közösségeihez és segít, amiben tud. Intézi az adományok sorsát, megjavíttat egy elromlott kazánt, albérletet keres egy tanárnak, új játszóteret ellenőriz.
A magyar házak pedig egyre csak bővülnek, mindenütt méltó lakhatási és munkakörülmények fogadják az ide érkező tanárokat, nem úgy, mint húsz éve.
– Csökkent az ellenállás is, jóval elfogadottabb a csángó identitás és a magyar nyelv, mint korábban – teszi hozzá. A fejlesztések közül is kiemelkedő a lábnyiki táborközpont és szociális konyha, ugyanis itt nemcsak a gyerekeknek, hanem 80 idősnek is ingyen meleg ételt biztosítanak.
A csángó a székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. Az általuk beszélt – jellegzetesen archaikus szerkezetű – magyar tájnyelv, népszokásaik és ragaszkodásuk a katolikus valláshoz az egyik legkülönlegesebb csoporttá teszik őket a magyarságon belül. Alapvetően három csángó népcsoportot szokás kiemelni: a moldvai, a gyimesi, és a barcasági csángókat. A „csángó” szó eredetére több elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy jelentése elkószál, elcsavarog.
A Keleti Kárpátokon túl, már a magyar honfoglalást megelőzően a Szeret és a Dnyeszter közti síkság a magyar törzsek szállásterületének része volt. Királyaink a középkor során rendszeresen telepítettek ki közösségeket erre a vidékre, védekezésül a keletről jövő veszedelmek ellen.
A 15–17. században sok erdélyi kitelepülő is érkezett ide, majd erre a magyar néprétegre települtek rá az 1764-es madéfalvi veszedelem székelyei. Ez a népesség kizárólag katolikus volt – és egyértelmű, hogy aki a mai Romániában katolikus vallású ezen a vidéken, az mind magyar eredetű. A honfoglalást megelőző időszaktól fogva gyakorlatilag folyamatos volt a magyar települések megléte Moldvában. „A vajdaságok első fővárosai Argyas, Tergovistye, illetve Moldvabánya, Szucsava, a magyar területek szélein keletkeztek. Az oláh városok jó részét mi alapítottuk, némelyikét a szászok. A városi életben, iparban, kereskedelemben, hadakozásban főleg mi voltunk az oláhok tanítómesterei.” – írta Mikecs László Csángók című munkájában.
Dumbravén 1991 után jött létre, Külsőrekecsin szomszédságában, lakói a Rekecsin patak 33 évvel ezelőtti, gyilkos kiáradása után telepedtek meg az új faluban. Az árvíz után a károsultak a dombtetőn kezdték el építeni házaikat, létrehozva az új települést. Ide költözött 2011-ben a szegedi magyartanár, Majzik Tamás, aki középiskolás kora óta tudatosan készült a csángókhoz.
Mi fogta meg Csángóföldön?
A pedagógiai kihívás. Nem az egyébként nagyon szép táj, hanem inkább az emberek és a feladat. Segítette a felkészülésemet, hogy érettségi után egy évet Böjte Csaba testvér egyik gyermekotthonában dolgoztam önkéntesként Kisiratoson, Arad megyében.
Moldva teljesen más világ. Mik a fő nehézségek Csángóföldön?
A helyi nyelvállapot, a néprajzi sajátosságok, vagy az, hogy másképp kell tanítani a magyart, mint otthon vagy Székelyföldön, ahol természetesen első nyelvként, anyanyelvként oktatható. Én nem a néprajz, hanem a pedagógia irányából kezdtem érdeklődni, erősen foglalkoztatott, hogy ezt módszertanilag hogyan lehet megoldani. De volt más motivációm is, mégpedig az, hogy a klasszikus tanítói szerepet tényleg meg lehet élni ezekben a csángómagyar falvakban.
Ezt a korabeli tanítói világot Móricz Zsigmond és Gárdonyi Géza írásaiból ismerhetjük főként. A körülmények azonban még mások voltak a 2011-es áttelepülésekor.
Lábnyikban kezdtem a nyári óvodában és iskolában. Korántsem volt annyi magyar ház Csángóföldön, mint most. Az oktatás 15-20 éve még padlásokon, ütött-kopott épületekben zajlott. Ma sokkal modernebb, kényelmesebb minden az oktatáshoz: a tantermek és a tanári lakások is megfelelőek a munkához, élethez.
Ahol tanít, Dumbravén a legfiatalabb moldvai csángó falu, és egy árvíz okozta a kialakulását.
Most már saját plébániája, temploma van, aminek Csángóföldön hatalmas a jelentősége. Fiatal, életerős falu, sok gyermekkel, tehát szerencsésnek mondhatom magam, hogy itt élhetek a feleségemmel, Majzik-Daczó Kingával, aki szintén itt dolgozik óvodapedagógusként. Egy dada és egy hagyományőrző is segíti az oktatást.
Milyen Dumbravénben az etnikai összetétel és a magyar nyelv állapota?
Gyakorlatilag száz százalékban katolikusok, moldvai csángók élnek itt. Az elzártabb települések jobb nyelvállapottal rendelkeznek. Amikor szegediként 14 éve idekerültem, egy szót sem tudtam románul, de nem volt nyelvi problémám. Tehát a boltban és a gyerekekkel is boldogultam. 2018 óta van önálló magyar házunk, ahol elsőtől tizenkettedikig tanítom a gyerekeket. Nagyon büszke vagyok, mert most egy volt tanítványom a hagyományőrzőnk. Larissza ötévesen kezdett el hozzám járni magyar órára és most lett 18 éves. Látom, hogy helytáll itt is.
De a magyar nyelvet nem az állami oktatásban tanítja…
Nem. A szomszéd faluban, Külsőrekecsinben van az állami román iskola. Reggel iskolabusszal mennek oda, majd délután ide a Magyar Házba magyaroktatásra. Az a helyzet, hogy a gyerekeknek az anyanyelve már a román Dumbravénben is. A szülők egymás között magyarul beszélnek. Ez nagyon jó alaphelyzet, mert a magyar csángó dialektusát születésüktől, vagy már az anyaméhben hallják, amikor a szüleik beszélik.
Hogyan tanítja a magyar nyelvet?
Köznyelvi magyart tanítok, de úgy, hogy tiszteletben tartom a moldvai csángómagyar dialektust, amit a hagyományőrző kollégáktól is hallanak a gyerek. Óriási érték, de mellette a magyar köznyelvet is tanítjuk, pont azért, hogy ha olyan nyelvi helyzetbe kerülnek, akkor azzal is boldogulni tudjanak, de a dialektus az maradjon meg.
Mérhető a fejlődés?
Mérhető. Azért merek erről nyilatkozni, mert az oktatási programban a mérési és értékelési feladatokkal én foglalkozom. Minden tanév végén négy nyelvi kompetenciát vizsgálunk második osztálytól tizenkettedik osztályig, és egyértelműen kimutatható, hogy van fejlődés, amire nagyon büszkék vagyunk. Mindez visszaigazolja a Csángómagyar Szövetség munkáját: nyelvileg tudjuk fejleszteni diákjainkat.
Mikor érezte, hogy befogadták?
Talán két év után éreztem azt, hogy igazi tagja vagyok a közösségnek. Mert ugye először azt gondolták, hogy na jó, idejött, aztán majd elmegy. Nem így lett. Persze nem volt egyszerű, én városi gyerek voltam, nekem a fűtés az abból állt, hogy ott a gáz és van rajta egy gomb, amivel feltekerem a fázist. Itt meg kellett tanulni fejszével bánni, begyújtásról gondoskodni a tanteremben is, meg a hálószobámban is.
Mekkora volt a helyi román ellenállás?
A helyi román identitású római katolikus pap nem kedveli a magyar oktatást, tehát ezt mindig elmondja a szülőknek a templomban, hogy ez nem helyes dolog. Merthogy minek, de a falu ezt meghallgatja, és ugyanúgy küldik a gyermekeket. Annak örülünk, hogy már automatizmussá vált Dumbravénben, hogy ha óvodáskorú lesz a gyermek, akkor küldik a magyar házba.
Ennyi idő után mi ad új célokat?
Van egy nagyon jó kis csapatom, harmadik-negyedik osztályosok, velük megyünk más csángó falvakba robotika foglalkozásokat tartani. Gyerekek tanítják a másik gyerekeket. Kiválóan működik a módszer. Minden időszakomban volt egy-egy ilyen program, ami hajtott előre. Nagyon hiszek abban, hogy egy kis faluban élő moldvai csángó gyereknek is a legkorszerűbb, leghatékonyabb módszertant kell nyújtani.
Akkor is, ha semmilyen magyar oktatás nem volt korábban?
Az anyaországi magyar elitnek van egy nagy bűne: elhanyagolták a csángókat, nem foglalkoztak velük. Most viszont a magyar kormány biztosítja az oktatás hátterét, tényleg a szívügyük. Akkor nekem, egyszerű tanítóként kutya kötelességem, hogy minőségi pedagógiát nyújtsak a gyerekeknek. A moldvai csángómagyaroknak pedig rá kell kerülniük az összmagyarság térképére. Jöjjenek minél többen otthonról és a Felvidékről is, nézzék meg ezt a világot!
Megjelent a Magyar7 2024/41.számában.
