Orbán beveszi Brüsszelt?
A magyarországi pártpolitika erőviszonyaira hosszú idő óta jellemző megállapítás nyert megerősítést a komoly gazdasági nehézségeket hozó 2023-as évben is. A Fidesz-KDNP masszív támogatottsága kikezdhetetlennek látszik, és a megosztott ellenzék továbbra sem találja a fogást a kormányon.
Az 1990 utáni magyar politikában kőbe vésett szabálynak számított, hogy a gazdasági helyzet alakulása hűen visszatükrözi, hogyan alakul a kormánypártok támogatottsága az adott időszakban. A piacgazdasági átmenetet kísérő gazdasági visszaesés aláásta a rendszerváltó Antall-kormány támogatottságát, majd a hatalomba visszakerült szocialisták 1998-as vereségében is nagy szerepe volt a Bokros-csomagként elhíresült megszorításoknak. 2010-re a nyolc évig megszakítás nélkül kormányzó magyar baloldal a tönk szélére juttatta az országot, ez a katasztrofális politikai teljesítmény ágyazott meg a pártrendszer gyökeres átalakulásának és a Fidesz-KDNP egymást követő kétharmados győzelmeinek.
Vagyis a kormány iránti bizalom a borúsan alakuló gazdasági környezet ellenére is töretlen maradt. Mindez azt mutatja, hogy az Orbán-kormány iránti társadalmi bizalom jóval mélyebb gyökerű annál, hogy a mégoly markáns, de a várakozások szerint mégiscsak átmeneti gazdasági nehézségek azt érdemben kikezdhessék. Ebben a társadalmi hangulatban az ellenzéki alternatíva teljes hiánya mellett döntő szerepe van annak, hogy az 1990 utáni magyar gazdaságtörténet legvirágzóbb fél évtizede a 2010-es évek második felére esett.
Vagyis a magyar társadalom emlékezetében még élénken él, hogy az utóbbi harminc év leggyorsabb ütemű gyarapodását hozó korszakát az Orbán-kormányoknak köszönheti. Mindez, kiegészülve azzal a várakozással, hogy a gazdasági nehézségek csak átmenetinek bizonyulnak, oda vezetett, hogy a kormány pozíciói kikezdhetetlennek bizonyultak.
A fentieket rögzítve is elmondható, hogy Orbán Viktor lassan másfél évtizedes megszakítatlan kormányzása egyik legnehezebb évén van túl. Az óévben a kedvezőtlen külső hatások – az elhúzódó ukrajnai háború és az elzárt uniós pénzcsapok – mellett a jegybank által diktált monetáris és a kormány által felügyelt pénzügyi és gazdaságpolitika vitáival is szembe kellett nézni. A jegybank által magasan tartott irányadó kamat érzékelhetően visszafogta a gazdasági növekedést, amelyet kedvezőtlenül befolyásolt az infláció miatt mélyebben zsebébe nyúló lakosság visszaeső fogyasztása is.
A múlt év gazdasági nehézségei a 2022-es megsemmisítő vereség után reális lehetőséget kínáltak az ellenzéknek arra, hogy a kormánypártokkal szemben megerősítse a pozícióját. A felmérések egybehangzó tanúsága szerint azonban a 2022 áprilisában még közös listán induló ellenzéki pártok összesített támogatottsága az év folyamán még némileg csökkent is, nemhogy bővült volna. Érzékelhető átrendeződés legfeljebb az ellenzéki szavazótáboron belül figyelhető meg. Miközben folytatódott a Jobbik és az MSZP talajvesztése, a Párbeszéd és az LMP sem szerzett új szavazókat, illetve a Momentum is érzékelhetően gyengült, a Demokratikus Koalíció még inkább elhúzni látszik az ellenzéki roncsderbiben.
A 2024-es év erőpróbáin – a júniusban egyidőben megrendezésre kerülő európai parlamenti és az önkormányzati választások – az előzetes várakozások szerint ismételten a kormánypártoknak áll a zászló. 2004 óta az EP-választások rendre a Fidesz győzelmével zárultak, 2009 óta a Fidesz-KDNP pártszövetség rendre elhódítja a megszerezhető mandátumok abszolút többségét – az elemzők ilyen eredményt várnak idén júniusra is.
A 2022-es összefogáson kívüli ellenzéki pártok az önkormányzati választásokon is könnyen meglepetést okozhatnak – különösen a fővárosban és néhány megyeszékhelyen, borsot törve az egymásra amúgy is kígyót békát kiabáló baloldali pártok orra alá. Mivel a kormánypártoknak a budapesti főpolgármesteri posztra nincs felépített jelöltje, a hivatalban lévő Karácsony Gergely harmatos teljesítménye ellenére is esélyesnek látszik az újrázásra, igaz a főpolgármesteri székért folyó versenyfutás nem tekinthető lefutottnak.
Az új választási szabályoknak köszönhetően még Karácsony győzelme esetén is könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a 2022-es összefogás pártjai a fővárosi közgyűlésben elveszítik a többségüket, s ezáltal a baloldali városvezetésre hatalmi társbérlet várna a következő ciklusban. 2019-ben az ellenzéki összefogás több megyeszékhelyt elhódított a kormánypártoktól, azonban a ciklus során több településen az együttműködés hamar felbomlott, így a választók tapasztalatokat szerezhettek arról, hogy a vitatkozó baloldali pártok képtelenek megfelelni a városvezetői feladatoknak.
Ha jobboldali áttörésre az előzetes felmérések tükrében nem is kínálkozik reális esély, a nemzeti, konzervatív pártok több nagy európai országban is megerősíthetik a pozícióikat. Egy ilyen forgatókönyv is reális esélyt kínál arra, hogy a magyar kormány a választók által erős legitimációval felruházott szövetségeseket keressen és találjon az európai politikában.
Megjelent a Magyar7 2024/2. számában.
