Huth Gergő és Ambrózy Áron Dévényi Istvánnal és Nagy Józseffel mérkőzött meg a Gombaszögi Nyári Tábor sajtóvitájában
A ma7.sk vezető szerkesztője, Kolek Zsolt moderálása mellett tartott sajtóvitát a ma7 médiacsalád Gombaszögön. A műsorvezető jobbján, de az ideológiai paletta balján Nagy József, a 24.hu újságírója foglalt helyett, balján pedig, képviselve a nemzeti konzervatív értékrendet, Huth Gergő, a Pesti Srácok főszerkesztője és Ambrózy Áron, a PS munkatársa. A beszélgetés ötödik résztvevője Dévényi István volt, a Magyar Hang újságírója.
Ambrózy Áron azzal kezdte a beszélgetést, hogy a XXI. században a sajtószabadság értelmetlen fogalommá vált, hiszen bárki alapíthat lapot, bárki elmondhatja a véleményét. A sajtó mára részben a személyes sérelmek felemlegetésének terévé vált. Nagy József szerint Magyarországon ugyan sajtószabadság van, de nem akkora, mint az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában, de a fehérorosz helyzethez képest azért jól állunk. A 24.hu újságírója úgy véli, az nem igen-nem kérdés, fokozatai vannak.
Ambrózy szerint sajtószabadág helyett véleménynyilvánítási szabadságról kellene beszélni, szerinte ez ma jóval kevésbé érvényesül, ezt kell hiányolni, ezt veszélyeztetik bizonyos körök, például a magukat kapuőröknek tartó szociális médiumok.
Huth Gergő szerint teljesen értelmetlen Magyarországon arról beszélni, ne lenne sajtószabadság, hiszen sorra alakulnak az ellenzéki portálok és nyomtatott médiumok. A sajtószabadságra tulajdonképpen a média ellenőrzését végző körök jelentenek veszélyt, olyan körök, amelyek, Huth szerint, a Dévényi Istvánt foglalkoztató Magyar Hang is tagja. A PS főszerkesztője arról beszélt, Ficsor Ádám, a Gyurcsány- és Bajnai-korszak titkosszolgálata által foglalkoztatott figura által vezetett, észtországi(!) székhelyű médiahálózat, az Erősítő.hu tagja, sok más ellenzéki médium mellett, a Magyar Hang is.
Dévényi erre csak annyival reagált, „fogalma sincs arról”, Huth Gergő mire utal.
Az ellenzéki újságírók azzal érveltek, az Erősítő csupán hírgyűjtő oldalként üzemel, Ambrózy erre úgy reagált, a projekt honlapján feketén-fehéren olvasható, vállalt célja, hogy a Demokratikus Koalíció által vezetett ellenzék győzelmét elősegítsék.
Kolek Zsolt moderátor ezt követően az öncenzúra kérdésére terelte a szót. Nagy József szerint az ellenzéki médiában nincs öncenzúra, míg a kormánypárti médiánál nem ez a helyzet. Dévényi szerint pártmédiát csinálni jogos igény, de onnantól, hogy katonaként tekintenek az újságíróra, nem autonóm személyiségként, már rossz irányba mennek a dolgok. Korábban igazolható volt az öncenzúra azzal, hogy egy fontosabb ügy miatt gyakorol öncenzúrát az újságíró, jelentette ki Dévényi, de mára mindez megdőlt. A Magyar Hang újságírója különösen a közmédia „elvesztését” siratta. Dévényi szerint a MH nem tolja az ellenzék szekerét, pusztán az a bűnük, hogy nem tolják a Fidesz szekerét. Nagy József szerint az újságírás arra váló, hogy számonkérje a kormányon, mire költi az adófizetők pénzét. Ambrózy válaszul költői kérdésként fogalmazta meg, vajon a 24.hu miért nem ellenőrzi például Brüsszel pénzköltését, miért csak a magyar kormányon kéri számon ugyanezt.
Huth azt nehezményezte, hogy míg a jobboldalon senki nem vitatja el, hogy a baloldali újságírók meggyőződésük szerint írnának, fordítva ugyanez már nem működik.
Erre érdemben sem Nagy József, sem Dévényi nem reagált.
Huth többször is nehezményezte, hogy a korábban a jobboldali sajtóban dolgozó Dévényi most "az ellenzék szekerét tolja". Dévényi ezt kikérte magának, mondván, ő nem ellenzéki újságíró, pusztán nem kormánypárti. Huth erre azzal reagált, Dévényi minek ment el moderálni egy olyan pódiumbeszélgetést, mely a Fidesz egy lehetséges választási bukása után a kormánypárti politikusok elszámoltatásáról szólt. Dévényi szerint Huth nem nézte meg a vitát.
A közönség, híven a gombaszögi tábor hagyományaihoz, érezhetően inkább az ellenzéki újságírók pártját fogta, a nézői kérdések a PS újságíróinak bírálatáról szóltak. Szóba került az index.hu állítólagos beszántása, Brüsszel és a Soros-hálózat is, a nézők egy része Ambrózy Áronba is megpróbálta belefojtani a szót. A vitát követően, némi reménysugár gyanánt, azért sikerült egy sör mellett újra egy asztalhoz ültetni a vita résztvevőit, s bár hasonló szenvedéllyel és olykor indulattal folytatódott a beszélgetés, a végén még néhány elismerő szó is elhangzott egymás munkáját minősítendő.
