Gubík László: bocsánatkérés nélkül nincs megbocsátás
A Magyar Országgyűlés egyhangú határozata értelmében 2012 óta április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A Rákóczi Szövetség ünnepi megemlékezés keretében idén is méltó módon tisztelgett Budapesten a sorsüldözöttek előtt. Méltó és rendhagyó módon: dunai hajózással - Duna, ami összeköt. Az ünnepség helyszíne a Zsófia Rendezvényhajó volt.
A megemlékezés célja volt, hogy soha ne merüljön feledésbe a több mint 100 ezer magyar, akik a Beneš-dekrétumok következtében állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjük elhagyására kényszerültek. 78 évvel ezelőtt, 1947. április 12-én indult az első vonat Csehszlovákiából a kitelepítettekkel Magyarországra. A sorok írójának egész életre szóló élményt jelentett, amikor a kilencvenes évek elején a Hazahív a harangszó jegyében a Csemadok-székházban fogadhattuk a Tótkomlósra kitelepített érsekújváriakat. Megható találkozások voltak az itthon maradt rokonokkal, barátokkal. Hasonló érzés töltött el a Rákóczi Szövetség rendezvényén a kitelepítésben érintett korosodó hölgyek és urak köszöntése alatt.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, beszédet tartott Szili Katalin, miniszterelnöki főtanácsadó, korábbi házelnök, valamint Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke. A programot zenés, irodalmi műsor színesítette: fellépett többek között Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, valamint a Sendergő kamaraegyüttes és zenekara.
Csáky Csongor köszöntőjében azokra emlékezett, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy magyarok, akiket arra kényszerítettek, hogy elhagyják otthonaikat. Sokan közülük később egymás kezét megszorítva hozták létre a Rákóczi Szövetséget. Emlékezni és emlékeztetni kötelező! Az elüldözöttek sorsa és emléke erősítse önbecsülésünket, mondta a Szövetség elnöke.
A bocsánatkérés a szlovák parlament részéről még várat magára, amely hátráltatja a békés együttélést a két nép között. Ma, amikor az összetartozás felé tartunk, a tisztelet és emlékezés nagyon fontos, hiszen az emberi méltóság sérült meg a kollektív bűnösséggel, amely még mindig a szlovák jogrend részét képezik. Az emlékezés nem csak a múlt tisztelete, hanem a jövő ígérete is, jelentette ki beszédében Szili Katalin. Megköszönte a Rákóczi Szövetség elkötelezett tevékenységét: a múlt emlékének ápolását, az odafigyelést a felvidéki magyarság jelenére és jövőjére is.
Gubík beszédének végén kitért a reszlovakizációra is. Véleménye szerint ezen a mai emléknapon ki kell mondanunk azt is, hogy feloldjuk a reszlovakizációt ért emberek traumáját, és megértjük azokat, a még életben lévő embereket, akik akkoriban mindenüket mentve kényszerből szlovákoknak vallottak magukat, és azokat is, akik már nincsenek közöttünk, legyen könnyű nekik a föld! Az élőket pedig fogadjuk vissza!
