Csinipapák és tütükék

A kettő között nem véletlen a párhuzam. A május elsejei vonulgatás, amely eredetileg a munkásosztály ünnepe volt, a szocializmusban átvedlett a rendszert és a kommunista párt vezetőinek dicsőségét hirdető – természetesen szigorúan önkéntes – ideológiai bachanáliává. De még az osztályharc nevű háború viselői, a főelvtársak is megelégedtek egynapi önünnepléssel, hogy a hideg virsli és a meleg sör bódulatában az ő dicsőségére vonulgasson a nép. A Pride hívei nem elégszenek meg egy kiemelt nappal, nekik egy hónap kell, hogy parádézzanak világszerte. Ahogy a deviancia bajnokai szeretnék beállítani: a Pride a „melegbüszkeségről” és az „elfogadásról” szól, hiszen ők a világ legnagyobb kisebbsége. Aki ezt cáfolni meri, az homofób és látens náci.   

Vissza az orbáni bejelentésre. Február 24-én szó szerint ezt mondta a magyar miniszterelnök: „A Pride szervezői ne nagyon bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével.” A miniszterelnök kijelentésére szinte azonnal reagált a Budapest Pride nevű „közösség” internetes oldalán: „Nem hagyjuk, hogy betiltsák Magyarország legnagyobb rendszeres emberi jogi tüntetését! Harmincadjára szervezzük meg a Budapest Pride felvonulást, amely talán még sosem volt ilyen fontos.”

A Népszava így tálalta a témát: „Szintet lép a fasizálódás, ha a végén már csak az vonulhat fel az utcán, aki a hatalmon lévőket élteti.” Ami tulajdonképpen felér egy beismeréssel, hogy a pride-osok a „hatalom” (értsd nemzeti kormány) ellen vonulgatnak. Annál pontosabban, mint egy Facebook-bejegyzésben olvasható, meg sem lehetne fogalmazni a Pride lényegét: „A Pride nem csak egy tüntetés. A Pride egy mozgalom.” Eszerint szintet léptek ők is, és nyíltan kimondják, szó sincs itt „melegbüszkeségről”, sokkal inkább bolsevik tempóban eljátszott gusztustalan színdarabról, amelynek csattanója a kormány megdöntése, de legalábbis a rend megzavarása, a normalitás bosszantása lenne. Vajon melyik kormány engedné, hogy nyíltan, az utcán óhajtanák leváltani?

Múlt hét kedden a magyar Országgyűlés megszavazta azt a Fidesz által benyújtott törvényjavaslatot, amely szerint „tilos lesz tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” Az elfogadott javaslat értelmében a rendőrség jogosult lesz arcfelismerő technológiát is alkalmazni a résztvevők azonosítására, valamint pénzbírságot is kiszabhat a szabálysértés elkövetőire.

A szavazás természetesen nem zajlott békésen, a külföldről pénzelt bolsevik lelkületű képviselők pirotechnikai eszközzel, zárt térben mérgező füsttel próbálták megakadályozni a szavazást. A Momentum veszélyes akciója miatt sürgős orvosi ellátásra szorult egy országgyűlési képviselő.

„Mi lesz a következő, ti barmok, fel is gyújtjátok az épületet?” – fogalmazott Kocsis Máté facebookos bejegyzésében. A törvény szerint nemcsak a szervezőket, a részvevőket is megbüntethetnék. Bár a közbotrányokozás eddig is büntetendő volt, függetlenül attól, milyen korosztályt akart a törvény védeni. Egyszerűen a jó ízlést kellett eddig is védeni. 

A gyülekezési törvény megszavazásakor kiderült, hogy az ún. LMBTQ/satöbbivel szimpatizáló „szenátor urak” számára nem arról szól a történet, hogy a „melegbüszkeséget” (és a kvázi emberi jogokat, a mindenek fölötti szabadárét) védjék a normalitással és a renddel szemben, ami már magában is botrány lenne, hanem arról, hogy kivigyék az utcára az „elnyomottakat”. Vagyis politikai megbízatást teljesítenek. Ezek nagy része nem pusztán deviáns, pszichológiai kezelésre szoruló szerencsétlenek, hanem politikai aktivisták, akik a kormánybuktatásban, a felfordulásban (ami lényegében ugyanaz) érdekeltek. 

Többször megfogalmaztam: jóérzésű embernek semmi gondja a homoszexuálisokkal és a leszbikusokkal. Többségük tehetséges és szenzitív ember. Az Andrássy úton vonagló egyedek többségének azonban – látva jelmezeiket és megbotránkoztató viselkedésüket – semmi közük ehhez a szenzibilitáshoz. Még csak nem is öncélúan parádéznak, hanem kendőzetlenül uszítanak és lázítanak. A törvény elfogadása után nem véletlenül öntötték el a közösségi oldalakat azok a kommentek, amelyek arról szólnak, hogy „mi ugyan eddig nem jártunk a Pride-ra, de most már mi is ott leszünk”. 

Ahogyan azt várni lehetett, az Európai Bizottság a törvény elfogadása után azonnal fenyegetőzni kezdett. Nem csoda, számukra a háború és a woke ideológia olyan kategóriák, amelyekért semmi sem drága. Ha belepusztul Európa, akkor is megvédik a józan észtől. Miközben a felvidéki politikumot hidegen hagyja a téma (van Szlovákiában elég baj enélkül is), az egyetlen felvidéki magyar napilap annál naprakészebben reagált az eseményre.

Nem csoda, a felvidéki magyarok számára létfontosságú a Pride, és hozni kell a kötelezőt, a magyar kormány gyalázását. Ha a napilap csak fele ennyi empátiával kezelné a felvidéki magyar (valódi) közösséget, mint a „queer emberekét”, nyilván nem zuhanna állandóan az olvasottsága.

Dehát mindenki a maga ízlésének a kovácsa, mondhatnánk enyhe képzavarral. Azért nem kell csüggedniük a felvidéki wokehíveknek, úgy hírlik, hogy Budapest helyett Bukarestben bitang nagy parádét készítenek, igazolva, hogy Románia – ezúttal is – a helyes utat választja. Igaz, némi fáziskéséssel, ha az amerikai kurzusváltásra gondolunk.

Megjelent a Magyar7 2025/12.számában.