A kudarcból okulva tovább kell lépni - nagyinterjú Potápi Árpád Jánossal
Milyen helyzetben vannak, és mire számíthatnak az új évben a külhoni magyar nemzetrészek? Képes lesz-e talpra állni a szeptemberi kudarc után a felvidéki magyar politika? Mi volt a nemzetpolitika legnagyobb eredménye az óévben, és milyen új programok indulnak 2024-ben? Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt kérdeztük.
Ha sorra vesszük a külhoni magyar közösségeket, az óévben továbbra is a kárpátaljai magyarság helyzete volt a legnehezebb. Az utóbbi hetekben az Európai Unióba igyekvő kijevi vezetés a korábbi jogfosztásokhoz képest tett néhány engedményt. Mennyire adnak okot ezek a lépések bizakodásra a Kárpátalján élő magyarok jövője szempontjából?
2015 óta azt látjuk, hogy az ukránok vagy nem ígérnek semmit, vagy ha ígérnek, azt sem tartják be. A kijevi vezetés az uniós csatlakozási tárgyalások miatt kényszerből hozott meg bizonyos intézkedéseket, amivel még messze nem érjük el a 2014–15 előtti időszakot a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok területén. A nemrégiben elfogadott törvénymódosítási csomag tekintetében bár történtek pozitív előrelépések, de a gyakorlati megvalósítás még várat magára. Számos végrehajtási kérdés még kidolgozatlan.
Csak a mielőbbi tűzszünet és a béke jelentené a megoldást, valamint azoknak a kisebbségi jogoknak a helyreállítása, amellyel a közösség 2014 előtt rendelkezett. Ezt várjuk Ukrajnától.
December közepén Szerbiában 2022 áprilisa után újra választásokat tartottak. Hogyan értékeli a magyar érdekképviselet szereplését?
A magyar közösség szempontjából rendkívül nehéz helyzetben került sor az előrehozott választásra, a lista véglegesítése előtt két nappal hunyt el Pásztor István elnök úr, ráadásul a kampány az adventi időszakra esett. Ennek ellenére a magyar érdekképviselet még a korábbi eredményeit is felülmúlta, megérdemlik tehát a gratulációt a VMSZ politikusai, aktivistái és a magyar választók.
2024-ben választási maraton vár az erdélyi magyarokra, hiszen nemcsak a bukaresti törvényhozásba választanak képviselőket, de európai parlamenti, helyhatósági és államfőválasztást is rendeznek. Mi várható ezektől a voksolásoktól, miközben az óév mérlegéhez tartozik, hogy az RMDSZ-t a román pártok kiszorították a kormányból?
Az RMDSZ a kormánykoalíció legbiztosabb pontja volt Romániában, ezt a román közvélemény is így ítélte meg. Belpolitikai harcok miatt estek ki a kormányból, tehát nem azért, mert az emberek nem bíztak volna bennük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az erdélyi magyarok által lakott térségek fejlődése szempontjából is eredményes volt a kormányzásuk. Bármerre megyünk Erdélyben, láthatjuk ennek a nyomait. Ez jó alapot teremt arra, hogy a jövő évi választásokon az RMDSZ sikeres legyen, ehhez persze szükség lesz a kampányban elvégzett munkára is.
Térjünk át a felvidéki magyarság helyzetére. A szeptember 30-i választásokon a magyar érdekképviselet ismét a parlamenti küszöb alatt maradt. Milyen perspektívát lát az azóta tisztújításon és névváltoztatáson átesett magyar etnikai párt előtt?
A Szövetség névváltoztatását üdvözlöm, meggyőződésem szerint már a választásokon is Magyar Szövetség néven kellett volna indulniuk. Jobb később, mint soha, a pozitív irányba történt változást üdvözölni kell. Amikor értékelünk, el kell mondanunk, hogy a szeptember 30-i választások kudarccal végződtek. Akárhogy is ragozzuk, egy 8,5 százalékos közösségnek fel kell tudnia állítani egy öt százalékos pártot.
Ezt az üzenetet nem sikerült teljes egészében a magyar emberek fejébe átültetni. Ki kell elemezni, mi áll a sikertelenség hátterében, és hogyan lehet legközelebb egy hasonló megmérettetésen eredményes a magyar párt. Egyébként a Szövetség korábban helyi és megyei szinten jól teljesített, nem szabad leírni a pártot, hanem a kudarcból okulva tovább kell lépni. A választások után is felkelt a Nap, túléltük ezt is. S mivel túléltük, megvan a remény, hogy legközelebb jobb eredményeket tudunk elérni.
A választások után megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy az etnikai politizálás elveszítette a létjogosultságát, hiszen ötödik egymást követő alkalommal maradt ki a magyar párt a parlamentből. Mi a véleménye erről, van reális alternatívája az etnikai politizálásnak?
Ahhoz viszont, hogy Szlovákia déli sávja magyar vagy magyar jellegű is maradjon – kultúrában, nyelvben, szokásaiban – szükség van egy magyar etnikai pártra a parlamentben. Ha az etnikai politizálás működik helyi és megyei szinten, akkor működnie kell országos szinten is.
Ön szerint mivel magyarázható, hogy miközben a külhoni közösségek közül az utóbbi évtizedben talán éppen a felvidéki magyarság fogyott arányaiban a legkevésbé, a politikai reprezentáció itt a leggyengébb?
Nem olyan bonyolult dolog ez.
Ha ebből bármelyik hiányzik, nem lesz meg a legitimáció. Valahogy úgy van ez, mint annak idején a magyar királyok koronázásakor: Székesfehérvárott az esztergomi érseknek kellett a Szent Koronát az uralkodó fejére helyeznie. Ha ebből akár csak egy feltétel nem teljesült, hiába helyeztek bárhol, bármit, bárki fejére, nem fogadták el törvényes királynak. Nekünk, politikusoknak, akik megmérettetünk, olyan ajánlatot kell tennünk az embereknek, ami nekik is tetszik és az ő érdekeiket képviseli.
Áttérve a nemzetpolitika területére, a 2023-as év beharangozása arról szólt, nehéz a költségvetési helyzet, de mindent megtesznek azért, hogy folytatódjanak az elkezdett programok. Mit tart a legnagyobb sikernek a hátunk mögött hagyott esztendőben?
Mindenekelőtt azt, hogy az eredményeinket meg tudtuk tartani 2023-ban.
Az oktatási-nevelési támogatás az idei évben 22 400 forintról 100 ezer forintra nőtt. Ez minden magyar gyermeket nevelő család számára érezhető összeg, főleg ott, ahol több iskoláskorú gyermek van a családban. Tanévkezdéskor ez óriási segítség. Ez is bizonyítja, hogy számunkra a gyermekek és a fiatalok támogatása a legfontosabb. Csak akkor tudunk megfelelni a demográfiai kihívásoknak, ha a jövőnket a gyermekekre építjük.
Az oktatási-nevelési támogatásokat említette, Ivan Korčok, aki most államfőjelöltként szerepel a nyilvánosság előtt, még külügyminiszterként kifogásolta a támogatás ezen formáját, s az előző pozsonyi kabinetek részéről általában is több bírálat érte a nemzetpolitikai programokat. Az új kormánnyal szorosabb együttműködésre számít?
A szlovákok a Szülőföldön magyarul program kapcsán azt bírálták, hogy az oktatási-nevelési támogatást nem egy alapítványnak adjuk oda, hanem közvetlenül a szülőkkel teremt a magyar állam kapcsolatot. Hozzáteszem, ha a szlovák kormány a magyarországi szlovák családokat támogatná ilyen közvetlen formában, az ellen mi a magyar kormány részéről semmilyen kifogást nem támasztanánk.
Beszéljünk az új év lehetőségeiről. 2024 a nemzetpolitikában az együttműködő nemzet éve lesz. Milyen új kezdeményezéseket indítanak, milyen célkitűzéseket fogalmaztak meg?
Az újdonságok között szerepel, hogy január 1-től indul a nemzeti virtuális tér, amely lehetővé teszi a külhoni magyarok számára a magyar állam szolgáltatásaihoz és a közmédia adásaihoz – közte a kulturális és sportközvetítésekhez – való hozzáférést. Az első hetekben ez még tesztüzemmódban működik majd, de reméljük, hogy nyárra, amikor a foci EB zajlik, már mindenki együtt tud majd szurkolni a magyar csapatnak.
2024-ben is támogatjuk a nemzeti jelentőségű intézményeket és programokat, lesznek nyílt pályázataink a külhoni magyar szervezetek és programok támogatására, folytatódni fog a Határtalanul program, a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Program, ugyanígy a vállalkozókat segítő Külhoni Mentorprogram is. A legfontosabb célkitűzésünk a nemzetpolitikai hálózatok erősítése. Újabb és újabb területét fogjuk megkeresni a közéletnek, ahol a nemzetrészeket összekötő hálózatot lehet építeni. Ilyen hálózat működik már a vállalkozók között, a médiában, az önkormányzatoknál, a pedagógusok, a gyermekorvosok között és így tovább. Megkeressük az élet többi szereplőjét is. 2024 a közösségek, nemzetrészek közötti együttműködésről fog szólni, ezért is kapta a következő tematikus évünk az együttműködő nemzet éve nevet.
Eddig a munkáról esett szó, de mivel advent utolsó napjaiban beszélgetünk, megkérdezem, az ünnepek alatt jut idő a családra, a kikapcsolódásra is?
Bár az adventet az elcsendesülés időszakaként emlegetjük, valójában az ünnepek előtti rohanásban még jobban felgyorsul az életünk. Abban azért bízhatunk, hogy karácsonykor mégiscsak lelassul a világ. Nálunk is így lesz, annál is inkább, mert éppen 24-én lesz harmincéves a lányom – igaz, csak a két ünnep között tudjuk majd megünnepelni. Remélem, hogy az évvégi időszak mindenki számára alkalmat ad arra, hogy egy kicsit megpihenjen, kikapcsolódjon, sportoljon.
Megjelent a Magyar7 2024/1. számában.
