Ötletek Felhőkakukkvárból
Arisztophanész (Kr. e. 446 k. – Kr. e. 386) attikai komédiaszerző Madarak című vígjátékában két athéni polgár a madarak segítségével építi meg Felhőkakukkvárt és ezzel tulajdonképpen megzsarolják az isteneket, akikhez nem jut el az emberek áldozati füstje és emiatt éhkoppra jutnak. Hogy szorult helyzetükből kiszabaduljanak, szerződésben kötelezik magukat, hogy osztoznak az athéni polgárokkal a világuralomban.
Manapság ez a Felhőkakukkvár Brüsszelben található, de a zsarolók nem az isteneket vegzálják, hanem a kiszolgáltatott európaiakat, akiket szorult helyzetükben (pandémia, orosz-ukrán háború, energiaválság, infláció, aszály stb.) különböző ötletekkel és javaslatokkal akarnak arra bírni, hogy még további megpróbáltatásokat vállaljanak.
Az energia- és élelmiszerárak meglódulása, a végeláthatatlan negatív folyamatok természetesen komoly kihívást jelentenek minden országban, ezért volna fontos, hogy valóban átgondolt megoldásokat találjanak a súlyos problémák felszámolására, de legalább is csökkentésére.
Európa sok tekintetben vezető állama, Németország azonban érthetetlen módon nem a logikusnak tűnő döntéseket hozza meg, hanem saját helyzetét megnehezítve egyfajta erkölcsi hős pózában tetszelegve redukálja a német ipar és energiaellátás egyik fő forrásának, az orosz földgáznak a behozatalát és igyekszik az EU valamennyi tagállamának előírni, hogy ebben kövessék a német példát. Amikor a veszedelmesnek kikiáltott atomerőművek többségét fokozatosan leállították, a hiányzó villamosenergiát részben francia és cseh importból, részben pedig a korábban környezetszennyezőnek minősített széntüzelésű erőművek újra indításával igyekeztek pótolni. A megnövekedett szénszükséglet abból is adódik, hogy Németország korlátozta oroszországi földgázimportját, ezért kénytelenek visszatérni a szilárd fűtőanyagokhoz, hogy pótolhassák a kieső energiaforrásokat.
A vasutak megnövekedett leterheltsége egyre gyakrabban vezet késésekhez és bár korábban a takarékosság jegyében arra buzdították az embereket, hogy gépkocsijuk helyett vegyék igénybe a vonatot, a vasúttársaság jelezte, hogy a megnövekedett utasforgalom miatt nincs elég kapacitása a teherszállításra. És ezzel az ördögi kör bezárult.
Pedig az elmúlt években Brüsszelben a vízi közlekedéssel kapcsolatban komoly elképzelések fogalmazódtak meg. A bizottság kidolgozott egy 35 pontos akciótervet, amely alapján 2030-ig 25 százalékkal, 2050-ig pedig 50 százalékkal kellene növelni a folyókon történő teherforgalmat. Adina Vălean közlekedési biztos szerint a szárazföldi vízi közlekedés központi szerepet játszhatna a közlekedési rendszerek „szénmentesítésében”. A 41 ezer kilométernyi vízi út a 25 EU-tagállamban nagy teret biztosítana a közlekedés zöldítése számára.
Ha visszagondolunk a különböző zöldítési programokra, a környezetvédők gyakran minden tudományos ismeretet nélkülöző „klímavédelmi” vízióira, akkor eléggé furcsán veszi ki magát a már régóta kárhoztatott, a karbonlábnyomot nemhogy csökkentő, hanem jelentősen megemelő hagyományos energiatermelés visszaállítása. Mindezt csak azért, mert valakik veszedelmesnek kiáltották ki az atomenergiát, most pedig az orosz földgáz- és kőolajimportot minimalizálnák, így büntetve az „agresszort”. Az elmúlt hónapok „tapasztalatai” azonban épp az ellenkező hatást igazolják, bár nyilván Oroszországnak is okoznak problémákat a szankciók.
Egy további ötlet Felhőkakukkvárból a biogáz termelésének növelése. Az elképzelések szerint 2030-ra 35 milliárd köbméter biometánnal kellene helyettesíteni az importból származó földgázt. Ez több mint kétszerese annak a mennyiségnek, amit az Európai Bizottság még tavaly javasolt és amit a szakértők is reálisnak tartanak. A biogáz mintegy 45–70 százalékban tartalmaz metánt, ezt eléggé bonyolult módon választják le a biogázból, amely jelentős mennyiségű szén-dioxidot és nitrogént is tartalmaz. A biometán betáplálható a földgázhálózatba, de a biogáz előállításának költségei meghaladják a földgáz kitermelésével járó kiadásokat. Jelenleg Európában Nagy-Britanniában és Németországban mondható számottevőnek a biogáztermelés, a két ország adja a biogázból származó energia közel 70 százalékát. A biogáz állati eredetű trágyákból, szántóföldi növények maradványaiból, élelmiszeripari melléktermékekből és a háztartásokban keletkező hulladékokból állítható elő.
A szakértők szerint az elképzelések eltúlzottak a lehetőségekhez viszonyítva. Számos részletkérdés tisztázásra vár, és azt is fontolóra kellene venni, hogy a biometánt ne csak a központi rendszerbe vezessék el, hanem közvetlenül is hasznosítsák elektromos áram előállítására. A végkövetkeztetés azonban eléggé kiábrándító: a biometán előállításával csak elhanyagolható mértékben helyettesíthető az orosz földgáz.
