Meddig bírja a nyugdíjrendszer?
Az év elején a második pillérben takarékoskodókat tájékoztatták arról, hogyan állnak megtakarításaik, és milyen nyugdíjra számíthatnak ebből a forrásból. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nyugdíjrendszernek hamarosan valódi átalakításon kell átmennie, mert a Szociális Biztosító hiánya folyamatosan nő, amit a kormánynak kell pótolnia.
A nyugdíjasok fokozott támogatása az állam részéről érthető volt a magas infláció időszakában, más kérdés, hogy a célzott segítség továbbra is hiányzik.
A jelenlegi rendszer ugyanakkor jobban kommunikálható és kifinomultabb ilyen szempontból, mint az oltárán feláldozott szülői nyugdíj. A szülő ugyan érezhette, hogy gyermeke munkájának köszönhetően kap havonta 20-30 eurót, de a 13. nyugdíj esetében a politikusok bátran állíthatják, hogy ezt ők adják a jogosultaknak.
És itt meg is érkeztünk a lényeghez. Az előző kormányokhoz hasonlóan a jelenlegi vezetés is számít az idősebb korosztályok voksaira, ezért a kézenfekvő, ám rövid távú megoldásokat kínálja. Ami az összegeket illeti, már most tudjuk a munkaügyi minisztertől, hogy kinek mennyi jár majd decemberben.
Az öregségi nyugdíjra jogosultak decemberben 667,30 eurót kapnak 13. nyugdíjként, ami a tavalyi évhez képest nem kevesebb, mint 61 eurós emelkedést jelent.
A munkaügyi tárca vezetője hangsúlyozta, hogy ugyanolyan összegű 13. havi nyugdíjat kap az is, akinek 400 eurós nyugdíja van, valamint az is, akinek 1000 eurót meghaladó a nyugdíja, továbbá a korkedvezményes nyugdíjban részesülők is 667,30 eurót kapnak. Ez a mondata is elárulta, hogy nem csupán a szociálisan rászoruló nyugdíjasok szavazataira számítanak majd a következő választáson.
A rokkantnyugdíjasok esetében már más összegről beszélhetünk: a 70 százalék feletti rokkantságban szenvedők 548 euróra jogosultak, míg a 70 százalék alattiak 301 eurót kapnak.
Az ellenzék mellett a szakszervezetek is komolyan bírálták a 13. nyugdíj rendszerét, mert szerintük hosszú távon nem lesz fenntartható.
A legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban a nyugdíjak átlagos összege a nyugdíjba vonulás előtti jövedelemnek mintegy háromötödét, körülbelül 60 százalékát teszik ki. Az elszegényedés kockázatának kitett nyugdíjasok száma magas, az EU-ban minden hatodik nyugdíjas tartozik ebbe a csoportba. Az elmúlt bő egy évtizedben sokat változott a helyzet, hiszen 2013-ban még 12 százalék volt azoknak a nyugdíjasoknak az aránya, akik a veszélyeztetett kategóriába tartoztak, tíz évvel később ez az arány 15,5 százalékra nőtt. A szlovákiai trendek sem kedvezőek, ugyanakkor a statisztikai adatok szerint egy bizonyos mutató nálunk jobban alakult, mint az uniós átlag.
Szlovákiában a nyugdíjba vonulás után a jövedelem 62 százalékát kapták meg öregségi nyugdíjként az egykori munkavállalók, ami meghaladja az európai átlagot. Az Eurostat használ egy speciális mutatót, amely a nyugdíjrendszerek hatékonyságát méri az életszínvonal fenntartásában a nyugdíjazás után, ez az összesített helyettesítési arány.
A hazai nyugdíjrendszer legnagyobb változása 2005-ben következett be, amikor bevezették az ún. második pillért.
A kötelező állami nyugdíjbiztosításon túlmutató rendszer célja az volt, hogy hosszú távon biztosabbá és fenntarthatóbbá tegye a nyugdíjak kifizetését, miközben ösztönözze az egyéni megtakarításokat is. A valóságban azonban a rendszer működése és hatékonysága messze elmarad az eredeti elvárásoktól, egyes vélemények szerint nem kis mértékben azért, mert folyamatosan a politikai döntések áldozata.
A legnagyobb hiba azonban mégis az, hogy az elmúlt két évtizedben a kormányzati célok mentén többször változtattak a szabályokon, megnehezítve ezzel a stabil és kiszámítható működést. A visszalépési lehetőség például többször is megnyílt a megtakarítók előtt, amit sokan ki is használtak, ami jelentősen gyengítette a rendszerbe vetett bizalmat. Jelenleg sem annyi pénz folyik be a rendszerbe, amennyit korábban vártak, és bár történtek előrelépések az alapok befektetési politikáját illetően, a bizalom továbbra is nagyon kevés.
Sokan úgy gondolják, hogy az állam úgyis hozzányúl majd a megtakarításokhoz, így hosszabb távon nincs értelme a második pillérben takarékoskodni, és a pénzpiacon elérhető egyéb hosszú távú megoldásokat választják az időskori megtakarítások biztosítására.
Ebben a helyzetben tehát elképzelhetetlennek tűnik, hogy átfogó változások induljanak el, de a közelmúltban mégis történtek előrelépések. Az új alapértelmezett befektetési stratégia bevezetése jelentős megtakarítási áthelyezéseket eredményezett a magasabb hozamú indexalapok irányába. 2024 végére a második nyugdíjpillérben összegyűlt megtakarítások összértéke meghaladta a 17 milliárd eurót.
Ez a növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy a megtakarításokat egyre nagyobb arányban helyezték át az indexalapokba, amelyek jelentős hozamot értek el a pénzpiaci fellendülésnek köszönhetően. Az indexalapok 2024-ben több mint 20 százalékos hozamot produkáltak, míg a garantált alapok hozamai 1-3 százalék között mozogtak.
A befektetési stratégia változása tehát jelentősen javított a rendszeren.
Megjelent a Magyar7 2025/8. számában.
