Zsapka Attila: létkérdés a hazai magyar parlamenti képviselet

A ´90-es években a Kor-Zár verséneklő együttessel szívesen vett részt az ifjú felvidéki tollforgatók számára a Magyar Ifjúsági Szövetség égisze alatt rendezett Pegazus Találkozóinkon. Az akkori, gyakran hajnalig tartó eszmecseréken úgy tűnt, őszintén hitt egy addiginál jobb, élhetőbb, igazabb korszak eljövetelében. Negyed évszázad elteltével miként látja, hazai magyar politikusaink minden tőlük telhetőt elkövettek a pozitív változások, sorsunk jobbra fordulása érdekében?

Õszintén szólva nem gondolom, hogy politikusaink túl sok mindent kiharcoltak volna a felvidéki magyar közösség számára. Persze, akadnak olyan elvitathatatlan eredményeik, mint például a Selye János Egyetem megalapítása, de vélhetően többet is tehettek volna – például a kulturális értékteremtők és magyar iskoláink érdekében. Eredményességüket valószínűleg negatívan befolyásolta a (nem csupán hazai) magyarságra jellemző széthúzás. Folyamatos magyar parlamenti képviseletre és arra is szükség lett volna, hogy az MKP hosszabb időre kormánypárt legyen. Állítom mindezt sértő szándék nélkül, miközben én csak az MKP udvardi helyi szervezetének a tagja voltam, de az aktív politizálással szemben előnybe helyeztem a zenélést.

Tudomásom szerint többféle munkakört kipróbált, így a Nyitrán szerzett mezőgazdasági mérnöki diplomával a birtokában geodétaként, pedagógusként, újságíróként, kábel TV „mindeneseként“ is dolgozott, immár 16. éve pedig hivatásos zenészként-énekesként, több zenei formációban közreműködve próbál megélni. Mit tart az eddigi legnagyobb személyes sikerének és kudarcának avagy csalódásának?

Úgy gondolom, legnagyobb sikerként az könyvelhető el, hogy szinte a csodával határos módon még mindig van, és máig is aktív az 1989-ben unokatestvéremmel, Zsapka Zsolttal együtt alapított Kor-Zár verséneklő együttes, amely 2012-ben az év zenekara kategóriában elnyerte a Harmónia szlovákiai magyar zenei díjat. 2005-ben a Kor-Zár mellett szólókarrierbe is kezdtem, s azóta több formációval rendszeresen fellépek. Tavaly egyénileg is megkaptam a Harmónia-díjat. A Kor-Zár pedig 2015. augusztus 20-a alkalmából Budapesten a magyar kormány Külhoni Magyarságért Díjában részesült, amit nagy megtiszteltetésnek tartunk. Bevallom, némi csalódottságot is éppen a Kor-Zár miatt érzek, mert azt hiszem, hogy ez a zenekar ennyi idő alatt más viszonyok között talán még többet is elérhetett volna. A zenekarral hat lemezünk jelent meg, továbbá két önálló hanghordozóm is van.

Hozzávetőleg két évtizedes passzív MKP-tagság után miért élt a felvidéki magyar párt ajánlatával, hogy felkerüljön annak összefogás-listájára, illetve nevét adva segítse a parlamenti bejutását?

Egyéb teendőim miatt korábban nem maradt időm az aktív politizálásra. Bár nyilvánvaló, hogy dalszövegeink, az általunk megzenésített versek kezdettől fogva a magyarság megmaradását szolgáló üzenetértékkel rendelkeztek. Egykor azért léptem be a Magyar Koalíció Pártjába, hogy az udvardi magyar közösséget erősítsem, nem pedig azért, mert politikusi babérokra vágytam. Most pedig úgy látom, hogy mivel lehetőséget kaptam, segítenem kell az MKP bejutásában, mert véleményem szerint jelenleg ez a párt képes a legjobban képviselni a felvidéki magyarok érdekeit a parlamentben.

Nemrég egy politikai előadáson hangzott el az a kijelentés, hogy a túl lelkiismeretes, érzékeny lelkű ember inkább ne válassza a politikusi pályát, mert aki túl sokat moralizál és nem hajlandó bizonyos kompromisszumokra, azt a politikust előbb-utóbb kivetik maguk közül a kollégái. Más vélemények szerint viszont a hiányolt több tisztességet és emberséget éppen az „érzékenyebb antennájú“ emberek lophatnák be a politikába. Ön melyik véleményt osztja?

Saját bőrömön még nem tapasztaltam, hogy művészemberként miként lehet helyt állni, eredményesen lobbizni a minden hájjal megkent, időnként talán megalkuvásra is kényszerülő politikusok között. Továbbgondolva e kijelentéseket azonban beismerem, nem nagyon tudnék olyan művészéletben nagy sikereket elérő egyéniségeket említeni, akik politikusként is ugyanolyan sikeresnek bizonyultak. Persze, ez esetben is érvényes lehet a mondás, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Csak miután kipróbálnám a parlamenti képviselőséget, derülne ki, hogy bizonyos célok érdekében milyen kompromisszumokra is lennék majd képes...

Jól sejtem, hogy ha a nagy népszerűségének köszönhetően a 144. helyről is sikeres lenne, akkor bizonyára a kultúra érdekében munkálkodna?

Ha ez esetleg megtörténne, akkor mindenképpen kulturális vonalon és magyar közösségünk további megmaradása, felvirágzása érdekében tevékenykednék. Parlamenti képviselőtársaimmal együtt minden tőlem telhetőt elkövetnék az MKP választási programjának megvalósítása érdekében. A személyes ambícióimnál azonban sokkal fontosabbnak tartom az MKP parlamenti bejutását. Ennek érdekében most össze kell fognunk, feledve a Kor-Zár által megzenésített A gólyához című vers ideillő sorait: „A kidült fában őrlő szú lakik. A honfi honfira vádaskodik...”. Ahelyett inkább arról győzzük meg egymást, hogy minél többen menjünk el szavazni, és válasszuk az MKP 21-es sorszámú listáját! Nem szabad veszni hagynunk ezt a páratlan történelmi esélyt, létkérdés a hazai magyar parlamenti képviselet!

Milyennek látja a választási kampányt, illetve a lakosság kampányrendezvényeken való részvételét?

Ezekben a hetekben az MKP-lista 145. helyét elfoglaló Vadkerti Imre és Sipos Dávid zenésztársammal együtt dalos kampányt folytatok, ám a koncerteken kívül arra is elég időnk jut, hogy a jelenlevőkkel elbeszélgessünk magyar közösségünk gondjairól. Elmondhatjuk, hogy sokan vesznek részt a kampányrendezvényeinken. Ahogy más képviselőjelöltektől hallom, az ő akcióik is nagy látogatottságnak örvendenek, ami reménnyel töltheti el az MKP-t. Végül hangsúlyoznám: minden felvidéki magyarnak tudatosítania kell azt, hogy bennünket nemcsak a globalizációs erők, de a többségi nemzet asszimilációs törekvései is sújtanak! Akiben tehát még él az egészséges nemzeti öntudat, az most ne szégyellje vállalni azt! Hangoztassa bátran, akárcsak azt, hogy az érdekeinket képviselni akaró MKP-ra érdemes szavazni, és próbálja meg felrázni a polgártársait, mert most nagyobb szükség van erre, mint bármikor is volt!