Varju Krisztina: a visegrádi országok Európa gazdasági motorját képezik

Az elmúlt bő negyedszázadban nagyon sok korszaka volt a visegrádi országok együttműködésének. Volt, hogy csak formálisan egyezettek, máskor érezhető volt a közös szándék. A migránsválság volt az a téma, ami erős érdekszövetséggé kovácsolta a négyeket. Mennyire kell ma Brüsszelből odafigyelni ezekre az államokra, a 27 ország szövetségi rendszerében milyen erőtér a 4 ország?

Valóban, az elmúlt 26 évben ez a formáció eltérő dinamikával működött együtt. Az eredeti gondolat azt célozta meg, hogy a rendszerváltó, akkor még 3 ország mihamarabb maga mögött tudja a kommunizmus örökségét és mielőbb csatlakozhasson a nyugati szövetségesi rendszerhez. Ez a célkitűzés a NATO- majd a 2004-es EU-s csatlakozással teljesült, s akkor felmerült a kérdés, van-e további létjogosultsága a V4 együttműködésnek. Ekkor valóban következett egy időszak, amikor minden tagország inkább a saját céljait próbálta megvalósítani az EU-ban. Az eltelt években azonban bebizonyosodott, vannak olyan témák és stratégiai kérdések, amelyek meghatározzák Közép-Európát, s a térségnek a jövője szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan alakulnak a döntéshozatali folyamatok az unióban. Az elmúlt 5-6 évben – én ugyanis egy kissé távolabb nyúlnék vissza, mint a migrációs válság – mindenkiben tudatosult, hogy vannak stratégiai prioritások, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Függetlenül attól, hogy az adott pillanatban milyen színezetű kormány igazgat egy országot, megvan az igény arra, hogy együttműködjünk, és közös hangot fogalmazzunk meg egy-egy uniós témában.  De nem csak uniós szintéren, globálisan is könnyebben jelenünk meg, ha 65 milliós piacot képviselünk, mintha egyedül próbálkozunk. Abban persze van igazság, hogy a migrációs válság még inkább összekovácsolta az országokat. A négy fővárosban markánsan egy irányba húzó véleményeket fogalmaztak meg, és a téma súlya, valamint a V4-eknek a mainstreamtől eltérő álláspontja egyfajta reflektorfényt is irányított a közösségre. Hogy megjelentek a létjogosultságát, avagy az egységét megkérdőjelező vélemények is, egyfajta elismerése annak, hogy ez a szövetség valójában jól működik.

Beata Szydlo lengyel miniszterelnök mondta a napokban, hogy a V4-ek megnyerték az Unióval folytatott vitát a migrációs politikáról, mert mára Brüsszel változtatott álláspontján. Ez azért meglehetősen optimista megállapítás…

Nyilván még vannak le nem zárt kérdések, mint például a kvótarendszer ügye, és vannak folyamatban lévő eljárások, de az állásponti vitákban a válság kirobbanásakor megfogalmazott és azóta konzekvens módon hangoztatott nézeteink ma igenis hozzátartoznak a mainstream gondolkodáshoz. A néhány héttel ezelőtti német és osztrák választások vitái során már sokan belefoglalták a véleményükbe azokat az elemeket, amiket mi a kezdetektől mondtunk. Ha ma egy vitát meghallgatunk, hogyan kellene a válságot kezelni, avagy a beáramló embertömeg problémáját megoldani, már a külső aspektusokon van a hangsúly.

A migrációs politikán és más közös stratégiákon túl látszódnak a különbségek is, és Brüsszel megosztó politikája sem eredménytelen. Tagadhatatlan, hogy a V4-eken belül van egy Budapest–Varsó tengely, ahol sokkal határozottabban lépnek fel a nemzeti érdekekben, és a nyomás is nagyobb Magyarországra és Lengyelországra, mint Szlovákiára és Csehországra, elég csak a betelepítési kvótákra gondolni.  Ez a különbözőség és megkülönböztetés nem feszítheti szét a szövetséget?

A V4-ek olyan, mint egy család, ahol nem minden családtag véleménye egyezik mindenben, de ettől függetlenül megvan az az összetartó kapocs, ami életben tartja, és hosszú távon működteti. A visegrádi országoknál is megvannak azok a pontok, amelyekben az egyetértés összekovácsol, de nyilvánvalóan vannak kérdések, amikben nem értünk teljesen egyet. Éppen ez a lényege a szövetségnek, hogy egymás álláspontját tiszteletben tartva azt is megvitatjuk, amiben nincs közös álláspont, elsősorban azonban az együttműködés lehetőségeit keressük. Ott mélyül el a kooperáció, ahol közös alapja van a közös gondolkodásnak. Nagyon jó példa a stratégiai együttműködésre a közelmúltból az Európai Gyógyszerügynökség Londonból való áthelyezésére benyújtott pozsonyi pályázat V4-es támogatása, melynek bár a végkimenetele sikertelen volt a nyugati tagországok erőteljes érdekérvényesítési képessége miatt, mégis erős V4-es szolidaritást jelképezett.

A legtöbb elemző egyet ért abban, hogy a szövetségben Szlovákia a leggyengébb láncszem. Az elmúlt hónapokban ugyanis nem lehetett nem észrevenni, hogy Robert Fico milyen hangsúlyosan, mindenek fölé helyezve beszél a mag-Európához való tartozásról. Sokan ebből azt olvasták ki, hogy vége a V4-eknek, avagy kétüteművé válhat.

Szlovákiának eurózóna tagként olyan kérdéseket is figyelembe kell vennie Európa jövőjét illetően, ami a másik három ország számára kevésbé meghatározó, mivel nem tagjai az eurózónának. Nyilván ezek a megfontolások is befolyásolják Fico miniszterelnök úr kommunikációját olykor-olykor. Ettől függetlenül a harmónia továbbra is megvan a négy ország között. Az unió jövőjéről szóló viták a jövő év elején kezdődnek igazán, s az eddig megfogalmazott közös miniszterelnöki nyilatkozatok – mind a pozsonyi, mind a római csúcs előtt – megadták a közös hangot a V4-eknek. Most ezek mentén folyik a koordináció, ezek az álláspontok hangzanak el a brüsszeli fórumokon is, a szakértői szintektől egészen a legfelsőbb fórumokig. Optimista vagyok tehát ebből a szempontból. Amikor jövőre az asztalra kerülnek a konkrét elképzelések, nyilván lehetnek majd viták, kinek mi a meglátása, de a kiindulópont mindig egy közös V4-es álláspont kialakítására való törekvés lesz.

A kiküldetési irányelv valóban az egyik legsarkalatosabb kérdése volt az uniós döntéshozatalnak az őszi időszakban. Nagyon hosszú egyeztetések előzték meg a több körös szavazást, és csak az utolsó pillanatban változott meg a a közös álláspont. Ezután született a döntés, hogy majd a talán még érzékenyebb kérdésnél, a fuvarozók ügyében erősítsük tovább közös érdekeinket. A mi megítélésünk szerint a kiküldött munkavállalókról jóval előnyösebb megállapodás született, mintha nem lett volna előtte V4-es egyeztetés.

Ismét rendszeressé vált a slavkovi háromszög találkozója, a cseh-szlovák-osztrák kormányszintű egyeztetés. Ez milyen mértében befolyásolja a V4-ek érdekeit?

Teljesen természetes, hogy az unión belül regionális csoportokban gondolkodnak együtt a tagállamok. Van erre több példa, a skandináv országok, a Benelux államok, vagy éppen a mediterrán országok is elkezdtek egyfajta regionális együttműködési formát kialakítani. A slavkovi háromszög új kezdeményezés, 2015-ben jött létre, míg a V4 hosszú távú, történelmi múltra visszatekintő kapcsolati háló a térségben. Ez nem jelent alternatívát meglátásom szerint a visegrádi együttműködéssel szemben.

A V4-ek több témát is megnyitottak már, legutóbb a kettős élelmiszerminőségét, és ugyanazon a pozsonyi találkozón 5 pontos alapvetést is megfogalmaztak a miniszterelnökök az unió jövőjéről. Kívülről figyelve, mint ha nem kapnának elég visszhangot a témák. Brüsszelben célt érnek ezek a kezdeményezések?

Amikor a különböző témák legmagasabb szinten napirendre kerülnek és közös V4-es álláspont kerül kialakításra, minden esetben jelen van a nemzetközi sajtó, így bekerülnek a köztudatba is, és ezek hangsúlyosan ott vannak a brüsszeli kommunikációban is. Az üzenetek tehát eljutnak oda, ahová kell. A magyar elnökség ideje alatt több nagy nyilvános fórumot is tervezünk még, ahol a miniszterelnököknek lehetősége lesz széles körben is kommunikálniuk az Európa jövőjéről szóló elképzelésüket.

Témákat megnyitni mind a négy országnak módjában áll, de ebben mindig kulcsszerepe van az elnökségnek. A magyar elnökség milyen prioritásokat határozott meg, például a gazdasági együttműködés területén?

A gazdasági kapcsolatok erősítése mind a régión belül, mind a távoli partnerekkel, kiemelt prioritása elnökségünknek. Úgy gondoljuk, az Unió jövője nagyban múlik Európa versenyképességének növelésén. A V4-ek Európa gazdasági motorjának is nevezhetők, csak a gazdasági mutatókat kell megnézni. A GDP növekedés már évek óta pozitív tendenciát mutat, stabil költségvetési politikát folytatunk, tehát egy húzó térség vagyunk az Európai Unió más térségei számára is. Ezt a növekedési irányt szeretnénk fenntartani, illetve tovább növelni, és átterjeszteni az Unióra, hogy globális szinten is versenyképesek lehessünk. A V4-ek igyekeznek közösen megjelenni nagy nemzetközi vásárokon, turisztikai, élelmiszeripari vagy más gazdasági expókon is. A hatalmas piacokkal rendelkező távoli tájakon, például Kínában, a termékeinket nagyobb érdeklődés övezi, ha azokat együtt mutatjuk be. Egy ország egyéni összteljesítménye egy távoli ország piacán lehet, hogy nem bizonyulna kielégítőnek.

És folynak arról egyeztetések, hogy kinek mi az erőssége? E téren nem kellene összehangoltabban működniük?

A távoli tájakon való közös megjelenés egyértelműen pozitív eredményeket hozott az elmúlt időszakban, emellett a magyar elnökség most arra is fókuszál, hogy a régión belüli gazdasági kapcsolatokat is erősítsük. A már létező kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokon túl megpróbálunk egyfajta gazdasági közösséget létrehoznia térségen belül, s főként a digitalizációra, a 21. század technológiai újdonságaira helyezzük a hangsúlyt.

Egy adat szerint a V4-ek és a Németország közti kereskedelmi forgalom 50 százalékkal nagyobb, mint a német-francia…

És másfélszer akkora, mint a német-kínai…

Ez azt jelenti, hogy a V4 nagyon erős gazdasági tér, de ebből a laikus számára mégis leginkább csak az látható, hogy a négy ország versenyez egymással ugyanazokért a befektetőkért.

Mind a négy ország hasonló szektorokban erős, ez tény, és ez egyfajta versenyhelyeztet is teremt. Mivel a kapacitások mind a négy országban megvannak, a figyelmet közösen könnyebben fel tudjuk kelteni. Egy-egy nagyobb beruházásnak azonban a regionális hatása is érzékelhető, tehát ha egy gyár, egy innovációs kapacitás Szlovákiában létesül, annak hatása van az észak-magyarországi területekre is a beszállítókon keresztül. Ebből a szempontból mindenki jól járhat, ha egy befektető a térség mellett dönt. A német külkereskedelmi forgalomra vonatkozó adat valóban érdekes, nemrég Berlinben egy rendezvényen is felhívtam erre a figyelmet, mert úgy érzékeljük, hogy ennek a német partnerek sincsenek tudatában.  A németországi vállalatok száma a térségében nagyon magas, Magyarországon például kb. 5 ezer ilyen tulajdonú cég van nyilvántartva. Hogy ez miért nincs benne az ottani közgondolkodásban, külön elemzést érdemelne. A célunk az, hogy ismét visszatereljük az érdeklődést a közép-európai térségre, nemcsak a globális gondolkodásra kell figyelni.

A V4-ek bírálói felróják, hogy túl laza a szövetség, mert nincs intézményi háttere. Struktúrák nélkül is lehet erősnek lenni?

Éppen ebben látom az erősségét. Erős, mert nem egy bürokratikus, intézményesített, túlbonyolított szervezet, hanem egy rugalmas, informális szövetség. Ez teszi lehetővé a gyors reakcióképességet, ami egy intézményekkel bonyolított szervezetnél nehézkesebb lenne. A V4 együttműködés lényege az élő kapcsolatrendszer. Bármi történik a világban, azonnal egyeztetünk, mert állandó kapcsolatban vagyunk, s ez minden szervezeti egységre, a legmagasabb, miniszterelnöki szintre is érvényes.

A visegrádi együttműködés egy új keretet adott a szlovák–magyar viszonynak is, az európai politika, a közös érdekérvényesítés felülírta a két ország közötti korábbi feszültségeket. Ez azonban azt jelenti, hogy a felvidéki magyarokat érintő kényes kérdések napirendre sem kerülnek. Épp ezért sokan kétkednek ebben és jogos az a felvetés is, hogy jó viszonyban miért nem lehet a vitás kérdéseket megnyitni?

A visegrádi együttműködésben a szlovák–magyar kapcsolati rendszer tagadhatatlanul érzékenyebb viszonyt jelent, mint például a magyar–lengyel, vagy magyar-cseh kapcsolat. A V4-re azonban úgy kell tekinteni, mint egyfajta bizalomépítési lehetőségre, mert a közeg kihatással van a kétoldalú kapcsolatok alakítására is. Az együttműködésnek a kölcsönös megértésre kell épülnie, és ennek pozitív hatásai lehetnek más területeken is.  Bízom benne, hogy előbb-utóbb a bizalomépítés gyümölcsöző eredményeket hoz a kétoldalú kapcsolatok minden szintjén, a kényesebb kérdésekben is.  

Ön hogyan látja a szövetség jövőjét, valószínűleg sok nyomás nehezedik majd az elkövetkezőkben is a V4-ekre, remélhető, hogy kiállnak egymásért?

Optimista vagyok, de a következő egy-másfél évben komoly vita lesz arról, hogy milyen Európát is akarunk Nagy-Britannia nélkül. Sok szó esik a többsebességes Európáról, a mag-Európáról és a lemaradókról, a térségben azonban senkinek sem érdeke, hogy megosztottság legyen az unión belül, és senki nem pártolja a többsebességes Európa koncepcióját. Hogy végül milyen döntések születnek, a többiekkel egyetértésben vagy éppen nem egyetértésben, az a jövő kérdése.  Emellett megvannak azok a stratégiai érdekeltségek, amikben a V4-eknek együtt kell működniük. Jövőre kezdődik a 2020 utáni költségvetés tervezése, s a kohéziós politika vagy a közös agrárpolitika olyan kérdés, amiben maximálisan összezár majd a négy ország, illetve a hasonló szemléletű szomszédos partnerországok.

De feltételezem, ez nem bővítést jelent, még ha az osztrák választások után volt is, aki azonnal V5-ökről kezdett beszélni.

A bővítés jelenleg nem opció, és ebben konszenzus van a V4-eken belül. Ha a szövetség bővülne, az egyfajta erodáláshoz is vezetne. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs párbeszéd hasonló érdekek és célok mentén, ezt szolgálja a V4+formáció. Vagyis olyan partnerországokkal, mint például Ausztria, Szlovénia, Románia, Bulgária készek vagyunk rendszeresen konzultálni.

Még akkor is, ha ezt Brüsszel nem nézi túl jó szemmel, mert vélhetően nem érdekelt egy tovább erősödő közép-európai térségben…

Csakhogy ez természetes folyamat, ezt teszik a Benelux államok, a skandináv országok is. A regionális együttműködési formákat hozzáadott értéknek kell tekinteni Európában, hiszen lehetővé teszik, hogy több ország egyeztetett álláspontot képviseljen a brüsszeli fórumokon, ezzel is segítve a döntéshozatalt.

Molnár Judit