Üzenet a magyar iskolákba – Országos tanévnyitó Gútán
Az ünnepség a gútai Nagyboldogasszony Római Katolikus Plébániatemplomban ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke és Elek László révkomáromi római katolikus esperes a hit, remény és Isten igéivel köszöntötte a jelenlevőket.
A püspök kifejtette: Isten minden embert más-más ajándékokkal áldott meg, amelyekkel élnünk és szolgálnunk kell. A mi értékeink a magyarságunk, a kultúránk, az anyanyelvünk, a nemzethez tartozásunk, amelyek megőrzésével és ápolásával előbbre vihetjük népünket, nemzetünket. Hangsúlyozta: a kényszerítő hatású körülmények között is maradjunk meg annak, akik vagyunk: magyarnak! Végül Isten áldását kérte az új tanévet kezdő diákokra és pedagógusokra. Az esperes pedig arról beszélt, hogy a lelki indíttatású, erkölcsi megfontolás által vezérelt bölcsesség mennyivel több az okosságnál. Kiemelte, az ismereteket legjobban az anyanyelvünkön lehet elraktározni és kamatoztatni. Ezért fontos, hogy a szülők gyermekeik alapiskolai beíratásakor helyesen döntsenek, őket anyanyelven taníttassák, mert csak így lehetnek méltó utódai magyar népünknek, amely számos jeles személyiséggel büszkélkedhet.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) Komáromi Területi Választmányának elnöke üdvözölte a jelenlevőket, köztük Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, Bartolák Csabát, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kabinetfőnökét, Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetség főtitkárát, Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviselőit, továbbá Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, Szigeti Lászlót, a Magyar Közösség Pártja (MKP) Országos Tanácsának elnökét, a tanács oktatási alelnökét, A. Szabó Lászlót, a Most-Híd két parlamenti képviselőjét, Érsek Árpádot és Vörös Pétert, valamint a Kárpát-medence magyarlakta térségei testvérszervezeteinek, a hazai szakmai szervezeteknek és oktatási intézményeknek a képviselőit, illetve a szép számban megjelent polgármestereket és a résztvevőket.
A magyar iskolába induló jövendő gútai elsősök bevonulása és megáldása után az SZMPSZ Komáromi TV apró ajándékokkal kedveskedett az óvónőktől a tanítónőkhöz átkerülő kicsiknek, akiket Csáky Csongor a Rákóczi Szövetség Beiratkozási Programja keretében az iskolakezdőknek nyújtandó ösztöndíjban részesített.
Ezt követően Jókai Tibor, az SZMPSZ országos elnökének szívhez és észhez egyaránt szóló tanévnyitó ünnepi beszéde hangzott el, amely elején kijelentette: „az iskolának és a pedagógusoknak elsődleges feladata, hogy a közösséget összetartó szellem átöröklődjön, hogy a nemzethez tartozás érzése szilárdan, erősen éljen tovább a felnövekvő generációkban“.
„Kisebbségi létünkben nagyon ritkán adódott felhőtlenül nyugodt, alkotó légkör, amire a lélekformálásnak oly nagy szüksége lenne. A mindennapok alattomos intézkedései iskoláink ellen dolgoznak. 1990 óta soha törvényi háttér nem volt ennyire megszorító, kisebbségi sorsrontó. Tavasszal a rozsnyói pedagógustalálkozó után gyorsan megtapasztalhattuk azt, hogy jóhiszeműségünk hogyan ütött vissza. Hasztalan volt több tízezer magyar tiltakozása, a hatalom arrogánsan és határtalan cinizmussal emberi mivoltunkat sértve és megalázva élt jogaival. Erőnk csekélynek bizonyult, és ami még megmaradt, az is szétforgácsolódik“ – fogalmazott Jókai Tibor.
Az új tanévben az első osztályban megfelelő óraszám híján gyengülhet az anyanyelv alapjainak elsajátítása. Ez anyanyelvünk sorvadásához, a közgondolkodásból való kiszorulásához vezethet. Iskoláink gondosan, hozzáértéssel kialakított arculata a szabad óraszám drasztikus csökkentésével elvész, versenyképességünk a szlovák iskolákkal szemben eltűnik. Az iskolatanácsok hatásköreinek megnyirbálása a demokrácia tereinek szűkítését jelenti: nem kívánatosak a közösséget érintő helyi döntések. Úgy tűnik, feleslegesen zavaró tényező a hatékony, a helyi közösség érdekeit szolgáló párbeszéd, egymás véleményének elfogadása, a kölcsönös egyetértés – sorolta a problémákat.
„Mi hát a teendő? A közösség feladta önmagát? Nem lát értéket a magyar iskolában? Hiányzik a követendő példák nyomán születő elhatározás? Mikor következik el az ocsúdás, a gondolkodás ideje, mely cselekvéssé érik? A biztató szavak fontosak a léleknek, de tettek nélkül nincs holnap“ – hangzottak el kérdései és a válaszok esszenciája.
„Van-e még út, van-e még lehetőség előttünk? Kell, hogy legyen, de ehhez építkeznünk kell, stratégiát alakítani közös gondolkodással, reális tervezéssel, kultúránk, múltunk szellemi alapjain a jövő érdekében. Az új iskolaévben minden eddiginél jobban kell segítenünk és erősítenünk egymást. Okos, bátor érvekkel meggyőzően támogatni a bizonytalankodókat, a feladásra hajlókat. Éltessük a hitet, a reményt, hogy feladatot teljesítünk, fontos küldetésünk van a világban! Feladatunk, hogy elkötelezett, boldog, anyanyelvére, nemzeti kultúrájára büszke, értelmes, a szülőföldjén és a nagyvilágban egyformán boldoguló fiatal nemzedéket nevelni. Higgyük, hogy küldetésünk olyanokat alkotni, amin nem fog az idő!“ – magyarázta a korparancsot.
Jókai Tibor beszéde végén minden pedagógusnak és diáknak sikeres és eredményekben gazdag 2015/2016-os tanévet kívánt.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkára ünnepi köszöntője elején kijelentette: jelenléte azt az üzenetet hordozza, hogy a felvidéki magyar iskolák mindenkor megbízható partnerként tekinthetnek a magyar kormányra. „A magyarság megmaradásában a határon túli területeken működő magyar iskoláknak kettős szerepük van. Élen kell járniuk a magyar identitás megőrzésében, s eközben olyan használható tudást kell adniuk a diákok számára, amely később segíti boldogulásukat az életben. Ma azt látjuk, hogy a második követelmény aktuálisabb, mint valaha. A Kárpát-medencei magyarságnak ugyanis az asszimiláció mellett a fiatalok elvándorlásának veszélyével is szembe kell néznie. Ahhoz, hogy fiataljainkat meg tudjuk tartani a szülőföldjükön, olyan tudást kell nekik biztosítanunk, amely segíti az itthoni boldogulásukat. Csak a minőség megtartásával és emelésével tudjuk a jövőben is elérni azt, hogy a magyar szülők gyermeküket magyar óvodába, majd magyar iskolába írassák, s ezek a tanulók később anyanyelvükön tanuljanak tovább“ – hangsúlyozta.
Potápi kiemelte: az iskolának a diákokat járható utakra kell terelnie. „A bizonyítvány mellé versenyképes tudást, hasznosítható szakmát, piacképes diplomát kell kapniuk fiataljainknak, mert csak ez tudja szavatolni a magyar jövőt a Kárpát-medencében, itt, a Felvidéken is“ – fogalmazott.
Mint mondta, örömmel értesül azokról a hírekről, hogy a felvidéki magyar iskolák minőségben felveszik a versenyt a szlovák tannyelvűekkel. „Ebből a színvonalból a jövőben sem szabad engedniük! Azokat az iskolákat is meg kell erősíteni, amelyek az ott élő magyarok demográfiai vagy szociális helyzete miatt rosszabb helyzetben vannak. A magyar kormány a jövőben is igyekszik ebben a munkában a felvidéki pedagógusok, szülők és gyermekek segítségére lenni. A magyar kormány, Magyarország, a magyar nemzet számít önökre, önök is számíthatnak ránk“ – hangsúlyozta. A diákokat arra szólította fel, legyenek szorgalmasak és nyitottak a tudás iránt, miközben reményét fejezte ki, hogy „a jövőben is Szlovákiában magyar nyelven oktató intézményekben tanulni nem a lehetőségek csökkenését, hanem ellenkezőleg, minőségi oktatást, használható tudást és jó munkahelyet jelent majd “. Végül jó munkát és eredményes tanévet kívánt mindenkinek.
Ezután Madarász Róbert igazgató, az első felvidéki iskolaközpont, a révkomáromi Marianum MTNY Egyházi Iskolaközpont gútai igazgatója Birokra kelni a zúgó áradattal című előadásában azt a kérdést boncolgatta, hogy milyen magatartást kell tanúsítanunk a felvidéki magyarságot veszélyeztető, készülő viharban.
„Kevés gyerek születik, sokan hagyják el őseink nyelvét, veszélyben vannak az iskoláink, csökken az anyanyelvi órák száma, túl sok a külföldön maradó. Bizony, vihar készül, bárkát kéne ácsolni, amely megment minket!“ – mondta.„Csak a hitre építhetünk. Kötelességünk útját állni az enyészetnek. A pedagógus nevel, növel, bíztat, megmutatja a láthatót, s megsejteti a láthatatlant. Megtanítja, hogy embernek lenni nem adottság, hanem feladat. Megtanítja, hogy a szülőföld megtart, s néha azt is, hogy a szülőföldet meg kell tartani. Mindenkor közösségben kell gondolkodnunk, együtt kell menetelnünk előre! Sziklaszilárdságú alapokra kell támaszkodnunk, hittel és reménnyel kell a jövőbe tekinteni, s tehetségünkhöz mérten kell munkálkodnunk egymásért, egymást segítve, vállvetve a közös célért. A barázdák mélyén, a rögök között mindig új élet, új jövő, új remény sarjad. Bízzunk és dolgozzunk!“ - fogalmazott.
Az ünnepség egyik felemelő pillanatát jelentette a pályakezdő pedagógusok név szerinti bemutatása, akiknek Jókai Tibor és Potápi Árpád János személyesen gratulált. Megszívlelendő „útravalóval” Gálfi Mária nyugalmazott pedagógus látta el őket. Beszédében hangsúlyozta: a jó pedagógusnak megfelelő műveltségen, képzettségen és szakismereteken kívül emberséggel is rendelkeznie kell, hiszen „a lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik“.
Kalácska József, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjjal kitüntetett nyugalmazott gimnáziumi tanár „Üzenet a magyar iskolákba" címmel a tanévnyitó ünnepély résztvevőinek nevében felhívást intézett a magyar diákokhoz, pedagógusokhoz és szülőkhöz. „A hazai magyarság széles rétegeinek összefogására és összetartására lesz szükségünk iskoláink megmaradása érdekében úgy, hogy zavartalan körülmények között oktathassanak és nevelhessenek az ifjúi lelkek építőmérnökei és építőművészei - a pedagógusok, s minden diákot irányíthassanak megtalálni azt, amiben ki tud teljesedni, amiben sikeres tud lenni, megtalálja azt az utat, amelyen nemcsak boldogul, de boldogan, mosolyogva tud járni” – áll a felhívásban, amely teljes terjedelmében itt olvasható.
A meghitt hangulatú ünnepség, amely nívóját a Józsa Mónika karnagy által vezényelt galántai Kodály Zoltán Daloskör, valamint Nagy István orgonaművész és több szólóénekes produkciója emelte, a Szózat eléneklésével ért véget.
