Tárcaközi egyeztetésre került a kisebbségi kormányjelentés

Hrubík Béla portálunknak elmondta: a legújabb kisebbségi jelentés már évek óta készül, és elég terjedelmes, több mint 50 oldalas, de valójában csak nagy általánosságokban foglalkozik a Szlovákiában élő kisebbségek helyzetével. „Inkább megállapításokat tartalmaz, ám nélkülözi a kisebbségpolitikával kapcsolatos kritikus-önkritikus észrevételeket, amelyek esetleg külföldön nem jó fényt vetnének Szlovákiára. Szól a szlovákiai kisebbségek nyelvi és oktatásügyi helyzetéről, a kultúrára szánt támogatásokról, a kisebbségi bizottság(ok) munkájáról stb. Köztudott tény, hogy a kormányhivatal mellett működő nemzeti kisebbségi bizottságnak már több mint háromnegyed éve nincs kormánybiztosa, hiszen A. Nagy László a tavalyi év derekán lemondott, és azóta gyakorlatilag csak helyettesíti őt Mária Jedlièková” – mutatott rá hozzátéve: érdekes hozzáállás ez egy olyan országtól, ahol a lakosság közel 20 százalékát teszik ki a különböző kisebbségek.„Gyakorlatilag ez az egész jelentés nem arról a valós helyzetről szól, amiben a kisebbségek vannak ebben az országban“ – hangsúlyozta.

A nemzeti kisebbségi bizottság egyik magyar tagja, aki Ipolynyék polgármesteri tisztségét is betölti, rámutatott: bizonyos konkrétumokat mindenképp tartalmaznia kellene a jelentésnek. Ezek egyike például a kisebbségi kultúrára szánt pénzek elosztása, s hogy ez hogyan valósult meg a gyakorlatban. „Bár azt megemlítik, hogy melyik kisebbség mennyi pénzt kap, azt azonban nem, hogy mennyire igazságtalan az egész rendszer. A tavalyi évhez képest a magyar kisebbség közel 600 ezer euróval kevesebbet kapott, ami számunkra egy óriási érvágás, hiszen az összes kisebbség közül a magyar aránya a legnagyobb Szlovákiában. Bennünket számarányunknál fogva, százalékban is jóval több pénz illetne. Még akkor is, ha minden évben el szoktuk mondani: támogatjuk azt a pozitív diszkriminációt, hogy a kisebb lélekszámú kisebbségek jóval több pénzt kapjanak, mint amennyi őket megilletné a számarányukhoz képest. Ezt évek óta szorgalmazzuk is, hiszen tudjuk, hogy a kisebb lélekszámú közösség nehezen tudja megszervezni önmagát, és kevesebb tagja anyanyelvének, azonosságtudatának a megtartására sokkal nagyobb anyagi fedezetre van szüksége, mint amennyit a számaránya alapján kaphatna. Ennek tudatában is állítom, hogy a magyar kisebbséget idén óriási diszkrimináció érte, hiszen az illetékesek a 600 ezer eurós csökkentéssel gyakorlatilag ellehetetleníti a lap- és könyvkiadásunkat, szigorodtak a pályázati feltételek a kiadók számára. Sajnálatos, hogy az elvárt fokozatos előrelépés helyett az elmúlt húsz évhez képest inkább visszafelé haladunk“ – fogalmazott.


Lényeges kérdés, hogy a kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatban tartalmaz-e valamiféle konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatokat a jelentés. „Megemlíti például a peredi népszavazás ügyét. Tudjuk, hogy a belügyminisztérium elutasította, hogy ez a község egy érvényes népszavazás alapján Tešedíkovóról Peredre változtathassa a nevét. Nem hajlandó figyelembe venni a népszavazás eredményét, holott a törvények értelmében ezt meg kellett volna tennie. A jelentés a nyelvi jogainkkal, jogi helyzetünkkel kapcsolatban azonban szintén nagyon sok mindent elhallgat. Például nem tesz említést azokról a kisebbségeket érintő, mindmáig befejezetlen esetekről, amelyek a közelmúltban történtek. Említhetném a kettős állampolgárság kérdését, Malina Hedvig és a dunaszerdahelyi fociszurkoló-verés ügyét. Mindezekről nem vesznek tudomást, mintha azok meg sem történtek volna, holott ezen esetek végére a mai napig nem tettek pontot. Emiatt is tüntettünk szerdán Pozsonyban. Azt hiszem, hogy a demokrácia helyzete Szlovákiában ebből a szempontból nem jó, hiszen a kormánypárt túlságosan összpontosítja a hatalmat, ami meglátszik a jogalkotáson, magán a bíróságok működésén is“ – húzta alá.

A jelentés arról sem szól, hogy az önkormányzatiság egyes formáit tekintve milyen szerephez kell jutniuk a kisebbségeknek. „Természetesen az önkormányzatiságról e jelentésben egyáltalán nincs szó, mintha a szlovák állam, a kormány tudomást sem venne arról, hogy Európa-szerte, így környékünkön is nagyon pozitív módon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, a kisebbségek helyzetével. Például a szerbiai Vajdaságban is teljes jogú önkormányzati rendszer működik, Magyarországon kisebbségi önkormányzatok tevékenykednek. További pozitív példaként említhetném Dél-Tirolt és a távolabbi Finnországot vagy más államokat is. Ezek a példák is bizonyítják: a kisebbségek nem élnek vissza azzal a helyzettel, ha az állam felkínálja nekik az önkormányzatiságot és hagyja, hogy éljék az életüket egy önkormányzati rendszerben. Ezzel ugyanis gyakorlatilag erősödnek és megtartják az identitásukat. Úgy gondolom, Szlovákiában egyre inkább nyilvánvaló: egyetlenegy szlovák pártnak és kormánynak sem érdeke, hogy a magyarság a szülőföldjén megtartsa az anyanyelvét, hagyományait, népszokásait, kulturális értékeit, saját iskolarendszerét. Ezzel a témakörrel mindig úgy foglalkoznak, mintha ez a mi részünkről valamiféle szeparatizmus volna, a saját elszakadásunkat támogatnánk azzal, ha autonómiát kérünk, illetve önkormányzatiságról beszélünk, holott ez teljesen természetes európai jog. Véleményem szerint a kisebbségek az önkormányzati rendszerben e lehetőség birtokában sokkal pozitívabban viszonyulnak az államhoz. Szlovákiában azonban még nem érett a politikai kultúra mindezek befogadására“ – fejezte ki sajnálatát Hrubík Béla.

A felvidéki magyarság utóbbi években bekövetekezett jelentős mértékű népességfogyását figyelembe véve nem mellékes kérdés: a kisebbségi jelentésben van-e arra vonatkozó utalás, hogy a hazai kisebbségek esetében a népességfogyást hogyan lehetne megállítani, vagy visszafordítani? Hrubík Béla elmondta: a jelentésben gyakorlatilag csak egy mondatban esik szó a kisebbségek népességfogyásáról. „A lélekszámcsökkenést általános demográfiai problémaként kezelik, megemlítve, hogy egyes vidékeken egy-két évtized múlva a jelenleginél jóval kevesebben élnek majd. Ez a tendencia csak úgy fordulhat vissza, ha az állam másfajta családpolitikát fog folytatni. Úgy tűnik, hogy mindez azonban kívül esik a jelentést írók látókörén, nem foglalkoznak ezzel a problémával“ – mondta.

Mivel a kisebbségi bizottság magyar tagjai (Hrubík Béla, Öllös László, Pék László, Orosz Örs, Géresi Róbert) vállalhatatlannák tartották az anyagot, tiltakozásuk jeleként korábban kimaradtak a stratégiát elkészítő munkacsoportból.

„Az illetékesek bennünket már 2012-ben, amikor A. Nagy Lászlót kisebbségi biztossá nevezték ki, azzal szólítottak meg, hogy vállaljunk szerepet egy ilyen jelentés kidolgozásában. Természetesen mi akkor örültünk ennek a felkérésnek, hiszen hosszú évek óta először történt meg, hogy valamennyi kisebbséget arra kérték: járuljon hozzá egy ilyen jelentés kidolgozásához. Csakhogy a jelentésünk annyira jóra és őszintére sikerült, hogy a kormány gyakorlatilag az egészet figyelmen kívül hagyta, s ahelyett elkészítette a saját jelentését. Ez utóbbi pedig a mi részünkről tűnt vállalhatatlannak. Felháborítónak tartom a kormány ezen lépését, hiszen bár évek óta a kollégáimmal együtt ingyen dolgozunk e bizottságban, akárcsak a velünk együttműködő szakértők, ennek ellenére rengeteg időt és energiát fektettünk a saját jelentésünk kidolgozásába. Ugyan A. Nagy Lászlóék jelentése a miénktől kissé árnyaltabbra sikerült, de a külügyminisztérium részére még az sem volt vállalható. Emiatt a tárca egy olyan saját jelentést készített el, amelynek a tartalma szöges ellentétben állt mindazzal, amit mi leírtunk. Ezek után nyilvánvaló, hogy mi nem tudtuk vállalni a jelentés jóváhagyását. Az is fájó, hogy a szlovák kormány a kisebbségi bizottságban furcsa módon igyekszik megosztani az egyes kisebbségeket, amelyek közül a kisebb lélekszámúakkal taktikusan megszavaztatják az egyes kisebbségi jelentéseket. Bebeszélik nekik: csak a hazai magyarok érdeke az, hogy a jelentésbe olyan dolgok kerüljenek be, amelyek nem jó fényt vetnek Szlovákiára. Tény, hogy a magyarokon, a ruszinokon és a romákon kívül a többi kisebbség képviselői nem igazán próbálták bírálni a kormány kisebbségpolitikáját. Emiatt a tavaly novemberi bizottsági ülésen visszaállították a 2010 előtt működő rendszert, hogy a bizottságban minden kisebbségnek csupán egyetlen szavazata lehet. Abszurd helyzet az, hogy például az öt magyar képviselő egymás között döntse el azt, hogy csak melyikünk rendelkezhet szavazati joggal. Ebben a bohózatban mi nem akarunk részt venni, mindehhez asszisztálni. Múlt héten zajlott egy bizottsági ülés, amelyen tudomásom szerint közülünk csak Öllös László vett részt. Az ülés után azt mondta, hogy katasztrofális a bizottsági munka: továbbra is ugyanaz a forgatókönyv van érvényben, mint háromnegyed éve, amióta a kisebbségi kormánybiztost Jedlièková helyettesíti. Megjegyzem: februárban a külügyminisztériumba hívták össze az összes bizottsági tagot, kisebbségi képviselőt, megígérve, hogy három napon belül kinevezik a kisebbségi kormánybiztost. Szlovákiában valószínűleg a meséhez hasonlóan egy nap egy esztendőnek számít, hiszen az eltelt közel három hónap alatt sem nevezték ki a kormánybiztosunkat“ – vázolta a kialakult helyzetet Hrubík Béla. „Jelenleg a kisebbségi jelentés tárcaközi egyeztetése zajlik, amely során az egyes minisztériumok is elolvassák és véleményezik az anyagot. Ez azonban csak formális lépés, hiszen bár sajnálatos, de ez a jelentés biztosan tökéletesen megfelel valamennyi minisztériumnak“ – fűzte hozzá.