Tamás Ilonka néni 104. születésnapjára

Ilonka néni életét arra tette fel, hogy tanítson, tanítsa a gömöri gyerekeket – életre, magyarságra, tisztességre, becsületre. Talán maga sem gondolta volna, hogy idős korára – átlépve Gömörország határait – mindnyájunk tanítója lesz. Most tartásával és kitartásával már mindnyájunkat tanít életre, magyarságra, tisztességre, becsületre. Arra, hogy igazunk és igazságunk tudatában ne alkudjunk meg, a hatalom előtt – még ha fenyegető is – ne hajoljunk meg, a harcot ne adjuk fel! Õ ezt teszi... Hat éve vívja ádáz küzdelmét, megtapasztalva hat évtized után ismét a jogfosztottság minden keserűségét és kegyetlenségét, az életet befolyásoló embertelen döntéseket. De legyen is a hatalom bármennyire cinikus, Ilonka néni nem retten meg. És rendületlenül bízik. Hite erőt, példamutatása irányt adó lehet egész magyar közösségünk számára.

Tamás Ilonka néni harcában nincs egyedül. Egyik legnagyobb támasza és segítője Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, aki a kezdetektől képviseli az ő és jogfosztott társainak az ügyét.

Ilonka néni születésnapjára

Dr. Tamás Aladárné, Ilonka néni 1912. május 16-án született Gömörben, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A legidősebb felvidéki magyar tanítónő egész életét annak szentelte, hogy ne tűnjön el a magyar szó arról a vidékről, ahol ezer esztendőn át az édesanyák erre tanították gyermekeiket.

Hosszú élete során megszállók váltották egymást, kétszer vesztette el magyar állampolgárságát, hol erőszakos, hol rafinált módszerekkel próbálták őt és az őshonos magyar sorstársait rákényszeríteni az asszimilációra. Szerencsére ez nem így történt, de az is tény, hogy több mint százezerrel csökkent a Felvidéken a magukat magyarnak vallók aránya.

Teljesen természetes volt, hogy az akkor csaknem száz esztendős Ilonka néni az anyaországi törvény adta lehetőséggel élve felvette a magyar állampolgárságot, és ezt büszkén meg is vallotta. Ugyanakkor, mivel nem kívánta szülőföldjét elhagyni, megtartotta szlovák állampolgárságát is. Erre jogi lehetőséget nyújtott a szlovák alkotmány rendelkezése.

Ilonka néni pontosan tudta, hogy mit vállal, hiszen Fico miniszterelnök az ellentörvény vitája során rögzítette, hogy az őshonos magyar kisebbségre, mint nemzetbiztonsági kockázatra tekint.

A fél évtizedes küzdelemben elvesztette Anikó leányát, akinek szíve a hatósági zaklatások miatt megszakadt. Az elítéltek börtönkomfortjára oly érzékeny strasbourgi bíróság nem tárgyalta érdemben a felvidéki jogfosztottak panaszát az ellentörvényre hivatkozva. Az, hogy az ellentörvény alkotmányos voltát még a politikai befolyástól korántsem mentes kassai alkotmánybíróság sem merte kimondani, nem érdekelte a nem kis részben politikai kinevezettekből álló úgynevezett bírói testületet.

Ilonka néni az Európai Parlament petíciós bizottságának ülésére nem utazott el, mivel jelezték, hogy nem szólalhat fel. A politikai vita megkezdése előtt a többi magyar jogfosztottat rendészeti úton távolították el a teremből, és ugyan erre ígéretet tettek felszólalásomat követően, Gubík László mégsem mondhatta el beszédét, noha a petíciót ketten jegyeztük.

A sorozatos jogsértések ellenére Ilonka néni sorstársaival együtt folytatja a harcot és örömmel konstatálta, hogy az elkobzott erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása érdekében benyújtott petíciómat befogadták és vitára bocsájtják Brüsszelben. Az lenne a legszebb születésnapi ajándék, ha a másik beadványt is befogadnák, amelyet a kassai alkotmánybíróság döntése után készítettem. A petíciót Dolník Erzsébet, Kassai Gyula, Fehér István, Gubík László mellett Ilonka néni is ellátta kézjegyével, és Rimaszombatban adta postára. Nagyon bízunk Csáky Pál segítségében, aki Tőkés László püspök úrral összefogva az erdélyi beadvány útját is egyengette.

Ilonka néni nemzeti szimbólummá vált, meggyőződésem, hogy harca végül eredményre vezet. Elkötelezettsége, hazaszeretete másoknak is erőt sugároz. Életműve azt üzeni számunkra, hogy meg kell maradnunk magyarnak ott, ahol születtünk, és őseink is tették, amit kell.

Elsőként kapta meg a Magyar Becsületrend kitüntetést, amely azt bizonyítja, hogy a nemzet iránti elkötelezettség méltó célt és értelmet adhat életünknek.

104. születésnapja pünkösdhétfőre esik. Ez a nap így kétszeres ünnep mindazok számára, akik szeretik és tisztelik Õt. A Mindenható áldását kérjük Ilonka néni további életére, az Isten éltesse.

Lomnici Zoltán