Szijjártó Péter: az érzékeny kérdések megnyitása előtt erősíteni kell a bizalmat

Különös időszakát éli most a magyar–szlovák kapcsolatrendszer, hiszen deklaráltan jó a viszony, mégis sokan úgy vélik, hogy ez a hideg béke időszaka, hiszen a felvidéki magyarság helyzete nem sokat változott. Elfogadja ezt az érvelést?

Azt gondolom, érdemes egy-két tényt leszögezni. Az első, hogy minden idők legkiegyensúlyozottabb magyar–szlovák politikai kapcsolata, s minden idők legjobb gazdasági és kereskedelmi kapcsolata van most, és nagyon jó az együttműködés az Európai Uniót érintő kérdésekben is. Ugyanakkor magyar és szlovák oldalon is tisztában vagyunk azzal, hogy vannak ügyek, amelyekben egyáltalán nem értünk egyet, s ezeket a jövőben meg kell oldanunk. Ha feltesszük a kérdést, hogy a felvidéki magyarságnak mi a jobb, az, ha a két ország jóban van, vagy ha a két kormány nincs beszélő viszonyban, a válasz egyértelmű. A jó politikai légkör a magyarság mindennapi életére is pozitív hatással van. Itt két stratégia, illetve lehetőség közül lehet választani. Az első, hogy mindaddig, amíg nincs megoldás a felvidéki magyarságot kétségtelenül hátrányosan érintő kérdésekben, semmilyen más ügyben nem működünk együtt. Nem vagyok híve ennek, nem vezet sehová. Annak a híve vagyok, hogy tegyük világossá, mik azok a kérdések, amikben nem értünk egyet, de emellett építsünk közös sikertörténeteket, közös bizalmi bázist, s ezekre alapozva a nehéz kérdéseket is meg fogjuk tudni oldani. Hiszem azt, hogy minél több gazdasági és energetikai sikerünk van, ha a határ menti együttműködésben eredményesek vagyunk, ha össze tudunk fogni európai színtéren, akkor kialakítható az a bizalom, amivel a nehéz kérdéseket is meg fogjuk tudni oldani. És ne feledjük, ha kis lépésekben is, de azért történtek előrelépések. Felkerültek az első kétnyelvű táblák a vasúti állomásokra, előrelépés történt a kisiskolák ügyében, létrejött a kisebbségi alap… vannak tehát döntések, amelyek pozitív irányba mutatnak. Ha nem lenne konstruktív az együttműködés, akkor ezeket a kis lépéseket sem sikerült volna megtenni.

Kétségkívül látványos eredmények vannak gazdasági téren, utak, hidak, határátkelők épülnek. A nyitott projekteken kívül terveznek-e a közeljövőben más közös beruházást?

Szeretnénk végre megkezdeni a két Komáromot összekötő Duna-híd építését. A közös elképzelésünk európai támogatásra is talált, így teljesen reális, hogy szeptemberben az alapkőletétellel megkezdődjenek a munkák. Ezek után azt javasoljuk a szlovák kormánynak, hogy indítsunk egy új közös nagy közlekedési projektet, kössük össze Dunaszerdahelyt Győrrel négysávos gyorsforgalmi úttal, s ehhez építsünk egy hidat Vámosszabadinál. Ezzel óriási lépést tennék a Pozsony és Győr környéki autóipari központok összekötése érdekében. Ahogy az Audi beszállító bázisának egy része már Szlovákia területén van, úgy a Jaguár beszállítói is nagy számban jelen vannak az északnyugat-magyarországi térségben. Fontos tehát, hogy a két autóipari központ között zökkenőmentes legyen az összeköttetés. Másrészt jóváhagytunk egy gazdaságfejlesztési programot, amellyel a felvidéki magyar vállalkozókat támogatjuk majd. A Vajdaságban és a Kárpátalján is indítottunk hasonló programot.

Bírálói is akadnak ennek az elképzelésnek. A Most-Híd úgy nyilatkozott, hogy ezt olyan eszköznek tekinti, amellyel a Fidesz belép a szlovákiai politikai ringbe.

A Fidesz a magyar politikai ringben van, és nem szándékozik belépni az itteni belpolitikai történésekbe. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem gazdaságfejlesztési. Magyarországon most vannak olyan befektetésre szánt összegek, amelyekkel a Kárpát-medencei magyar vállalkozókat támogathatjuk. A Felvidéken elsőként a kis- és közepes, valamint a mezőgazdasági vállalkozásokba keressük a befektetési lehetőséget. Azt gondolom, Szlovákia is sokat profitál majd ebből, mert a termelői kapacitások itt jönnek létre, és az ebből származó adóbevételek is a szlovák költségvetést gazdagítják majd.

Lehet már tudni, mekkora összegről van szó?  

Egymilliárd forintos keretösszeggel (3,2 millió euró – szerk.megj.) indulunk, és meglátjuk, mennyire lesz felfuttatható és sikeres a program, a folytatást ez határozza majd meg.

A magyar–szlovák kapcsolatoknál maradva, közösek az érdekek az uniós színtéren is, mind a két ország megtámadta a kötelező betelepítési kvótákat.  Mennyire számíthatnak egymásra, tekintve, hogy a Fidesz és a Smer különböző pártcsaládba tartozik?  

Az Európai Unióban jelenleg az egyik legszorosabb partnerünk és szövetségesünk Szlovákia. A kontinens jövőjét befolyásoló kérdésekről teljesen hasonlóan gondolkodunk, mindketten azt mondjuk, kizárólag ránk tartozik, kik léphetnek be az országunk területére. Világossá tettük, nem fogadjuk el a kényszerbetelepítést. Amikor a legnehezebb a küzdelem a migrációs kérdésekben, abban mindig biztosak lehetünk, hogy a szlovák kormány is kitart az álláspontja mellett, még akkor is, ha külön pártcsaládból jövünk. Furcsa paradoxon, hogy néha a más pártcsaládból jövők támogatására inkább támaszkodhatunk, mint a sajátunkéra. Emlékszem, amikor a két ország vezetői nem is beszéltek egymással, most a két miniszterelnök és mi, külügyminiszterek is kifejezetten jó és baráti kapcsolatban vagyunk, és a két kormány is szövetségesként tekint egymásra az európai ügyekben is.

De úgy tűnik, még mindig nem elég jók a kapcsolatok az érzékeny kérdések rendezéséhez. Mikor kerülhet napirendre a felvidéki magyarság egyik legfájóbb pontja, az állampolgársági törvény?

Kétségtelenül ez a legérzékenyebb kérdés jelenleg, de azt gondolom, hogy még tovább kell építeni a kölcsönös bizalmat, hogy ezt az ügyet a megoldás reményével tudjuk megvitatni.

Tehát a tárgyalásokon most ez nem is kerül terítékre?

Mintegy két éve tartottunk egy megbeszélést Miroslav Lajèák kollégámmal négyszemközt, félúton Budapest és Pozsony között, ahol sorba vettük a két ország kapcsolatát feszítő kérdéseket. Jeleztem, hogy számunkra az állampolgársági törvény nagyon fontos megoldandó kérdés. Ez azonban nem elsősorban rajtunk múlik, a megoldás reménye párhuzamosan nő a közös sikertörténetekkel. A legjobban akkor tudjuk szolgálni ezt az ügyet, ha minél komolyabb bizalmi bázist építünk fel, amikben az elért közös sikerek segíthetnek.

Ez tehát majd az új nagykövet egyik feladata is lehet? Publikus már, hogy ki lesz az új pozsonyi nagykövet?

A prágai nagykövetünket, Pető Tibort kértem meg arra, hogy vállalja el a pozsonyi nagykövetség vezetését.

Pető Tibor karrierdiplomata, és a térség jó ismerője. Mikorra várható és milyen elvárásokat fogalmaz meg feléje?

Az már csak technikai kérdés, hogy mikor érkezik. Azt kérem majd tőle, hogy minden idők legjobb magyar–szlovák együttműködését tovább kell fejlesztenünk, annak érdekében, hogy egyrészt a magyarság a határ mindkét oldalán ebből profitáljon, másrészt azért kell ezt a jó kapcsolatrendszert tovább építeni, mert ez ad lehetőséget az érzékeny kérdések felvetésére és megoldására, amelyek valóban meg tudják nyugtatni a felvidéki magyarságot.

2010 óta az újragondolt nemzetpolitika nemcsak szólamok szintjén tesz a külhoni magyarokért, hiszen törvényekkel, számtalan programmal és ahhoz rendelt forrásokkal támogatják a magyar közösségeket. Ön hogyan látja a felvidéki magyarság helyzetét, figyelembe véve, hogy itt nincs magyar párt a parlamentben és felmérések szerint is nálunk a legerősebb az asszimiláció?

Erről gyakran beszélünk az MKP vezetőivel, s folyamatosan próbáljuk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a helyi magyarság fogyásának a megállítását szolgálják és a helyi közösség megerősödéséhez vezetnek. Ezért fontos a gazdaságélénkítő program, s a határt keresztező közlekedési kapacitások mielőbbi kiépítése. Az előbbi a gazdasági megerősödést és a helyben maradást segíti, az utóbbi az átjárhatóságot, az anyaországgal való kapcsolattartást szolgálja. Kétségkívül, a Felvidéken még sok tennivaló van, de reméljük, hogy az MKP sikeresen szerepel a megyei választáson novemberben, és olyan képviseleti erőre tesz szert, amely úgy tudja majd alakítani a megyei döntéshozatalokat, hogy az a helyi közösség akaratát és elvárásait tükrözze, s az itteni magyarságot erősítse.

Az MKP a magyar kormány stratégiai partnere, a Most-Híd azonban úgy véli, eredménytelen és skizofrén, hogy egy parlamenten kívüli párttal hajlandóak csak kommunikálni.

Mi folyamatosan tárgyalunk a szlovák kormánnyal, aminek része a Most-Híd, de a magyar kormánynak azzal a párttal kell elsősorban kapcsolatot tartani, amely a magyar párt. Itt a magyar párt a Magyar Közösség Pártja, a Most-Híd vegyespárt. A magyar kormánynak tehát az MKP-val kell a stratégiai kapcsolatot fenntartani.

A magyar közösség számára az oktatásügy meghatározó, s kisiskolák ügyében meglehetősen féloldalas döntés született, feloldották ugyan a diáklétszám-korlátot, de az iskolák finanszírozását nem oldották meg. A magyar kormány egy éve a megszűnésre ítélt kisiskolák támogatását is vállalta, ez a vállalás még él?

Természetesen, él ez a vállalásunk, tehát ha szükség van arra, hogy támogassuk a kisiskolák fennmaradását, arra készek vagyunk, egyelőre azonban azt a választ kaptuk a felvetésünkre, hogy ezt meg fogják oldani. Már történt előrelépés, de ezt még nem lehet a végleges megoldásnak tekinteni, ez ügyben még van tennivaló.

2010 óta nagyon komoly vitái vannak Budapestnek Brüsszellel, az utóbbi években a migránskérdésben és most legutóbb a CEU és a civiltörvény ügyében. Soha nem volt még ennyire kiélezett a helyzet, az Európai Parlament az uniós alapszerződés 7. cikkelye alapján eljárás indítását javasolta, ami a szavazati jog megvonását is jelentheti. Vannak, akik ebből a Huxitot vizionálják, mások szerint ez csak fenyegetés. Mit mond erre a helyzetre a magyar diplomácia?  

Az erős Magyarországnak erős Európa az érdeke, tehát a mi helyünk az unióban van, itt semmiféle Huxitról nem lehet szó, erről teljesen értelmetlen Magyarország vonatkozásában beszélni. Az Európai Parlament nonszensz döntést hozott, három olyan kérdést vetnek fel, ami kizárólag tagállami kompetencia, világos tehát hogy ez megrendelt döntés volt. A 7. cikkellyel való fenyegetőzés a nevetséges kategóriába tartozik. A lengyel kollégám azonnal biztosított, hogy Lengyelország semmiféle eljáráshoz nem asszisztál, de több külügyminiszter is jelezte, hogy az ő országa sem járulna hozzá semmilyen, Magyarország elleni szankcióhoz. Valóban nagyon éles a szembenállás a migrációs válság megítélésében. Mi világosan jeleztük, hogy hiába gyakorolnak nyomást ránk, akár a sajtón, akár Soros Györgyön vagy más fórumokon, szervezeteken keresztül, amíg ez a kormány van, egyetlen illegális bevándorlót nem enged be az országba, mert nekünk az emberek biztonsága az első. Brüsszel ezzel szemben azt akarja, hogy továbbra is minden kontroll és korlát nélkül engedjük be az illegális bevándorlókat Európába. Bejött másfél millió ember, ellenőrizetlenül, és ennek meg is vannak a következményei, Európa soha nem látott terrorfenyegetettségben él. Ha az nem elég Brüsszelnek, hogy meg kell védeni Európát, akkor nem tudom, mi kell még, hogy ezt megértsék.

A kormányzati stratégia egyébként számolt ilyen ellenállással? Látható a CEU kapcsán is, hogy Soros Györgynek Brüsszelben is ugyancsak beágyazott kapcsolatrendszere van, mi lehet a vitás kérdések végkimenetele?

Soros Györgynek széles és erős hálózata van, nagyon sok szervezetet finanszíroz, az azonban meglehetősen szokatlan, hogy államfőnek kijáró körülmények között fogadták a brüsszeli bürokraták. A CEU nyilvánvalóan politikai ügy lett, de senki nem beszél a másik 26 egyetemről, amelyek teljesen azonos szabályozás alá esnek. A hat egyetemből, amely az EU-n kívüli térségből van, 5 meg akar állapodni, a CEU viszont csak a politikai botránykeltésről szól.

A CEU-val is készek a megállapodásra?

Ez csak rajtuk múlik. Heteken keresztül hiába kértük a főtárgyaló kinevezését, ami önmagáért beszél. Most remélhetően már elmozdulás várható, New York állam kormányzójának a nyilatkozata kétségtelenül pozitív irányba mutat, reméljük, valós a tárgyalási szándék.

 Az utóbbi években a visegrádi együttműködés új lendületet kapott, egy új erőteret létrehozva, de ezen belül is látszódik egy Budapest–Varsó tengely, ahol nagyon határozottan, egyértelmű beszéddel védik a nemzeti érdekeket, komoly brüsszeli bírálatokat és fenyegetést kiváltva ezzel, másokon kisebb a nyomás…

Azt gondolom, ha megnézzük a szlovák miniszterelnök nyilatkozatait, nem marad le konkrétumaiban és egyenességében a magyar és a lengyel miniszterelnök mögött. A nyomásgyakorlás nem csak rajtunk van. A visegrádi együttműködés sokakat idegesít. Nyilvánvalóan együtt sokkal nagyobb piacot jelentünk, komolyabb vetélytársak vagyunk. Azt sem nézik sokan jó szemmel, hogy a V4-ek és a Németország közötti kereskedelmi forgalom 50 százalékkal nagyobb, mint a német-francia. Az erőnk abban van, hogy mi, közép-európaiak össze tudunk fogni. A magyar–szlovák jó kapcsolat a visegrádi együttműködést is megerősítette, s így négyen együtt erősebb a hangunk, mintha egyenként mondanánk a véleményünket.

Az Európai Unió soha ilyen mély válságban még nem volt, Brüsszelnek úgy tűnik, alapkérdésekre nincsenek válaszai. Ön milyen jövőjét látja Európának?

A jövő arról fog szólni, hogy az Európai Unió megerősítése – ami közös érdeke mindenkinek – melyik irányban haladjon. Akkor lehet-e erős az unió, ha erős tagállamok alkotják, vagy akkor erős az EU, ha Brüsszel erős. Mi azt gondoljuk, hogy az első forgatókönyv a működőképes. Az európai integráció akkor tud erős lenni, ha erős tagállamokra épül. Ez most nem a mainstream gondolkodás Európában, a többség másként gondolja, de meggyőződésem, ahogy haladunk előre az időben, s egyre egyértelműbb lesz, hogy a nagy történelmi kihívásokra a tagállamok tudnak jó választ adni, és nem Brüsszel, úgy válik majd ennek az iránynak az ereje egyre nagyobbá és elfogadottabbá.

Molnár Judit