Szekeres Klaudia: előrelépés a kisebbségi alap, de nem indokolt a hurráoptimizmus

- A Kerekasztal korábban kifogásokat emelt az eredeti javaslattal szemben. Miért voltak elégedetlenek, s a módosító javaslataikkal a későbbiekben mennyire jártak sikerrel?

- Természetesen nem lehettünk elégedettek azzal, hogy az illetékesek az évi támogatás keretét a magyar nemzeti kisebbség esetében az eredeti törvényjavaslatba bekerülő 59-ről 53 százalékra csökkentették. Véleményünk szerint ez a csökkentés, illetve annak indoklása nem volt helyénvaló, s azt valljuk, hogy minden százalékért érdemes harcolni. Bár a lépés ellen kifogást emeltünk, mégis az 53 százalék maradt a javaslatban. Az eredeti törvényjavaslat szerint, melyen már 2016 nyarától dolgoztunk, az alapnak feleslegesen bonyolult szerkezeti felépítése lett volna, melyet sikerült leegyszerűsíteni. Bár jó néhány megjegyzésünket elfogadták, nagyon sokat figyelmen kívül hagytak, ezért még a tárcaközi egyeztetés során is több tucat módosító javaslatot nyújtottuk be. Szerda óta még teljes mértékben nem volt időm összehasonlítani, hogy azokból mi került bele a részben módosított törvénytervezetbe. Mindenképpen fontosnak tartottuk a kulturális önrendelkezési elemek oly´módon történő erősítését, hogy az egyes támogatásokról döntő majdani szakmai tanácsok összes tagja választott tag lehessen. A jelenlegi tervezet szerint az 5 tagból két évre csak 3 tagot választhatnak meg a kisebbségi szervezetek, a további 2 tagot pedig a jelölésünk nélkül az alap igazgatója nevezi ki, ezzel növelve az állam befolyását. Szerintünk ez nem indokolt, hiszen a vonatkozó törvény úgyis megszabja, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a tanácstagoknak, bár tény, hogy az eredeti tervezetben még a tagok többségének megválasztása sem szerepelt, ezért a 3 választott tag már így is némi előrelépésnek tekinthető. Megjegyzem: az alap többi szervébe (az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba) nem választás, hanem kinevezés útján kerülhetnek be annak jövendő tagjai, tehát az állam általuk kellőképpen ellenőrizheti az alap működését. Jó lenne, ha ezen változtatna a parlament, vagyis mind az 5 tagot mi választhatnánk meg, ezzel tovább erősítve az önrendelkezési elemeket.

- Megítélése szerint előnyös vagy éppen hátrányos az a módosítás, hogy a kulturális támogatások a kormányhivatalból a kulturális tárca hatáskörébe kerülnek át?

- Az eredeti törvényjavaslat egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy túlságosan a kulturális tárca hatásköre alá akarta besorolni a Kisebbségi Kulturális Alapot. A minisztériumnak elég sok olyan jogkört biztosított volna, amelyek által tulajdonképpen egy önállónak nem nevezhető intézmény létezett volna. Ezt a szándékot én kezdettől fogva élesen bíráltam, s örvendetes, hogy azon időközben jócskán sikerült módosítani. Eredetileg állítólag azért adtak volna több jogot a tárcának, mert a törvény előkészítői nem akartak létrehozni olyan felüleletet, ahol az összes hazai nemzeti és etnikai kisebbség képviselői közösen dönthetnek. Ehelyett a vonatkozó jogköröket átruházták a kulturális minisztériumra, ami viszont nincs összhangban az önálló jogi személy státusszal. Nagy vita után végül a tárca képviselői is elismerték, hogy az alapon belül kell lennie egy olyan közös legfelsőbb döntéshozó szervnek – az igazgatótanácsnak, amelyben valamennyi hazai kisebbség képviselője, azaz a szakmai tanácsok egy-egy tagja helyet kap. Ilyen módon sikerült a törvényjavaslatban minimalizálni a minisztérium alapra való befolyását, ezért nem hinném, hogy nagy változást hozna a támogatások átkerülése a kormányhivatal hatásköréből. Véleményem szerint sokkal nagyobb jelentősége lesz annak, hogy ki lesz az alap igazgatója.

- Az eddigi 4,5 millió euró helyett 2018-ban már 8 millió euró költhető a kisebbségi kultúrák támogatására, s ebből a megemelt összegből több mint 4 millió eurót a magyar kultúrára szánnak. Mi biztosítja azt, hogy ez az összeg a következő években nem csökken, illetve a valorizáció következtében esetleg emelkedik?

- Ezt a kérdést is élénk vita övezte, nagy bizonytalanság alakult ki, s annak kapcsán még a tárcaközi egyeztetés során is próbáltunk valamiféle szabályrendszert belefoglaltatni a törvénytervezetbe, sajnos, sikertelenül. Nem titok, hogy ezt a 8 millió eurós keretet most politikai egyezségek árán sikerült kialkudni. Nem létezik azonban semmiféle arra vonatkozó szabály, hogy ez az összeg a jövőben majd miként tartható vagy változtatható meg akár pozitív, akár negatív irányba. Annak hiányában pedig majd lehetőség nyílhat a különféle politikai beavatkozásokra. Szükséges tehát a kérdés jogszabállyal való rendezése, hiszen egy esetleges törvénymódosítás annál még bonyolultabb lépésnek számítana. Örvendetes tehát az anyagi keret növelése, de sajnálatos, hogy az említett módosítási javaslatunk eddig nem került bele a törvénytervezetbe. A magyar kultúrára szánt 4 millió euró kapcsán azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szlovákiai magyarság az itteni kisebbségek hozzávetőleg 70 százalékát alkotja, miközben a teljes összeg felénél alig kapunk többet. 

- Eztkövetően a parlamentben még módosulhat a törvény szövege. Ön milyen jellegű változtatásokra számít, illetve a Kerekasztal mit tehet a pozitív módosítások beiktatása érdekében?

- Nagyon remélem, hogy negatív irányú változtatásokra nem kerül sor. Már a jelenlegi tervezetben is akadnak ugyanis olyan hiányosságok, amelyek miatt nem indokolt a „hurrá-optimizmus“. Óvatosságra inteném a most túlságosan örvendezőket. Maga a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása előrelépésnek számít, de nem lehet felhőtlen az örömünk. Pozitív irányú módosításokban reménykedünk, illetve ez ügyben a Kerekasztal tárgyalni kíván olyan parlamenti képviselőkkel, akiknek a segítségével mindez esetleg kivitelezhető. Mindazt, amit kezdettől fogva fontosnak tartunk, szeretnénk kiharcolni az itteni magyarság számára. Ha a parlament jóváhagyja a törvénytervezetet, akkor július 1-től működhet a Kisebbségi Kulturális Alap, a támogatásokat pedig 2018-tól kezdené el nyújtani.

- Ön a kisebbségi bizottság tagjaként is munkálkodik. Annak legutóbbi ülésén nem szavazták meg a bizottság alapszabályzat-módosítását. A legnépesebb nemzeti kisebbségként bele kell-e nyugodnunk abba, hogy továbbra is megmarad az „1 nemzetiség – 1 szavazat“ – elv, vagy a későbbiekben e téren remélhető előrelépés ?

- Az alapszabályzat módosításával több tekintetben is változhatott volna a kisebbségi bizottság működése. Bevallom: a jelenlegi arányok mellett szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy ez a módosítás átvihető. Emiatt a felszólalásomban megértést tanúsítottam a kisebb létszámú kisebbségek azon képviselőivel szemben, akik ez alkalommal nagyon ódzkodtak az alapszabályzat módosításától. Az idei támogatási rendszer alapján ugyanis ők még mindig nagy félelmekkel tekintenek minden módosító javaslatra, amivel megítélésük szerint a nagyobb létszámú kisebbségek esetleg ellenük lépnek fel. Tehát az alapszabályzat-módosítást ahogy 2014-ben, úgy most sem szavaztuk meg, így a bizottságon belül ezentúl is az „1 nemzetiség – 1 szavazat“ - elv érvényesül. Csak akkor érdemes ismét foglalkozni ezzel a kérdéssel, ha az alapszabályzat-módosítás kapcsán sikerül megszerezni az összes bizottsági tag többségi szavazatát. Erről előzőleg mindenképpen ki kell kérni a kevésbé népes kisebbségek képviselőinek a véleményét, s igyekezni kell elnyerni a támogatásukat. Ellenkező helyzetben nincs esély a győzelemre. Nem nagyon éri meg e témával újból és újból felkorbácsolni az indulatokat akkor, amikor más ügyekben szükség van a jó, hatékony együttműködésünkre. Nem is nagyon értettem Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos lépését, hogy miért éppen most és ily´ módon nyújtotta be az alapszabályzat-módosító javaslatát. Az az igazság, hogy ennek így, a jelenlegi viszonyok és arányok között nem sok értelme volt...