Sulík beleszeretett a tisztségébe

Sulík azt vallja, sok minden jobban is mehetett volna, de fatális hiba nem történt, van még idő a jobb teljesítményre. Ma már nem cserélné el házelnöki székét a korábban követelt pénzügyminiszteri bársonyszékért. A parlament vezetését fantasztikus dolognak tartja. „Ül neki", hiszen a legnagyobb botrányok, a majdnem tettlegességig fajuló összecsapások idején mindig a tapasztaltabb alelnökök vezették az ülést. Õ minden helyzetet tudott kezelni, hangoztatja.

Ellenzéki alelnökével, Robert Ficóval hűvös a viszonya. Ficót a megosztás nagymesterének tartja, ezt jelzi, hogy a Smer elnöke nem szokott az elnöki asztalnál ülni. Sulík szerint egyszer-kétszer Fico megpróbálta politikai célkeresztbe állítani őt, ám nem maradt adósa neki, így abbahagyta a kísérletezést. Azóta nyugalom van. A parlament racionálisan, takarékosan, a házszabály szerint működik szerinte.

Hogy a Svätopluk-szobor minden ígérete ellenére ma is ott áll pozsonyi vár udvarán, Sulík jó kompromisszumnak tekinti. Hivatkozási alapként azt hozza fel, hogy kettészakadt a kérdésben a társadalom, nincs olyan többség, amelynek a kedvére lehetne tenni. Letakarták hát rajta a vitatható szimbólumot (a szlovák állam gárdistakeresztjét), szerinte így már elfogadható a szobor. „Mindenki tanuljon meg együttélni vele” – szögezi le. Takarékosan, de folytatja a vár felújítását is. „Ami felesleges, arra nem költünk”, mondja.

Sulík a házszabályban 120-150 változást tervez, az első javaslatcsomag már készen van, ősszel kezdődnek róla a politikai egyeztetések. A módosítások a törvényalkotási folyamatot nem érintenék, csak ennyit jelzett a házelnök, aki nem a sajtón keresztül akarja saját elképzeléseit megüzenni a képviselőknek.

Annyit tesz még hozzá: a parlament, a parlamenti munka képét, hangnemét a képviselők teremtik meg. A durva kijelentések, az időnként szinte üres tanácsterem sajnos, velejárója a törvényhozói munkának. Ezen az elnök egymaga nem tud változtatni, legfeljebb figyelmeztethet rá.