Spöttle: most a trianoni szerződésnél is nagyobb veszély leselkedik ránk

Az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás, a T.Ü.K.Ö.R és a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület által további szervezetek (Tolma Baranta Csapat, Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesülete, Szent György Lovagrend, Kárpátia Sport PT, Vitézi Rend) közreműködésével megtartott méltóságteljes megemlékezés este hat órakor istentisztelettel kezdődött az észak-komáromi református templomban.

Fazekas László püspök prédikációjában egyebek mellett elmondta: a trianoni döntés kapcsán nem ünneplünk, hanem emlékezünk a magyarság szétszórtságára, Magyarország feldarabolására, megcsonkításunkra, miközben mindezek következményeit 97 év elteltével is naponta átéljük. Hangsúlyozta: magában csak az emlékezéssel nem elégedhetünk meg, kiutat is kell keresnünk az áldatlan helyzetből. Az egész Trianon-traumát leküzdve új utakra kellene lépnünk, s emelt fővel, bátran kellene szebb jövőt építenünk. Hozzátette: a trianoni csonkítás különféle megjelenési formákat öltve később is folytatódott, s ma is folytatódik. Eközben egyesek hamis ideológiákkal az anyanyelvünktől, a kultúránktól, a hagyományainktól akartak-akarnak elfordítani-megfosztani bennünket, kiirtanák magyarságtudatunkat...

„Nem lehet ez az alkalom csak megemlékezés. A világ tudtára akarjuk hozni: nekünk mindebből elegünk van! Fel kell végre ébredni a traumából. Ne azt fogadjuk el értékként, amit idegenek ránk akarnak erőszakolni! Álljunk ellen mindannak, ami a csonkolást, széthullást idézi elő! Krisztussal kell kiutat keresnünk, s el kell döntenünk, hogy otthon akarunk-e lenni e honban, vagy beérjük azzal, hogy otthontalan életet éljünk...“ – fogalmazott Fazekas László püspök.

A prédikáció után Feszty Zsolt, a Te Ügyed Kör elnöke emlékeztetett: 2015-ben Dél-Komáromból érkezett a történelem viharai során kettészelt város közös ünneplésére, illetve a fáklyás menetre vonatkozó javaslat, amit az észak-komáromiak nagy örömmel fogadtak. Az együvétartozást hangsúlyozó és erősítő rendezvényből, egymás jelenlétéből ugyanis a észak- és dél-komáromiak is erőt merítenek.

Azután a jelenlevők, köztük dr. Molnár Attilával, Dél-Komárom polgármesterével és Arlett Tamással, az Endresz elnökével, valamint több komáromi civil szervezet és intézmény képviselőivel együtt közösen átvonultak a református parókia udvarán található Trianon-emlékműhöz, amelyet a Te Ügyed Kör 2010-ben állíttatott, de még mindig pereskedik annak hivatalos engedélyeztetéséért. Talapzatánál az évek során már sokan – településük nevével megjelölt – köveket helyeztek el, hirdetve: “A kő marad!”.

A Korpás Réka által előadott népdalok és Reményik Sándor Gyűrűt készíttetek című versének meghallgatása után Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő beszéde következett. Annak elején kiemelte: „bár a trianoni egyezmény darabokra szedte Magyarországot, azzal csak fizikai határokat állított fel, de nem határolt el minket egymástól szívben és lélekben. Hűségünk a nemzethez, a más határokon belül élő magyarokhoz, a nyelvhez és a keresztény kultúránkhoz töretlen maradt. Mi, akik nem feledtük el a magyar gyökereinket és testvéreinket, akiktől a háború és a politika elszakított, most a nemzet gerincét alkotjuk, bármely országban is élünk“.

Arról is szólt, hogy bár sok fiatalnak Trianon csak tananyag vagy érettségi tétel, ám ha átjönnek ide, a Felvidékre vagy átmennek Ausztriába, Szerbiába, Ukrajnába, Romániába, Horvátországba, „akkor megérinti őket a határokat nem ismerő összmagyar érzés“. Jó példaként említette a párját, aki Erdélyben meghatódva tapasztalta, hogy tizenkét órás vonatozás után még mindig magyarul beszélnek az emberek. „Életében talán először érezte át azt, hogy mekkora nemzet vagyunk“.

Majd arra hívta fel az emlékezők figyelmét, hogy most azonban még a trianoni szerződésnél is nagyobb veszély leselkedik ránk, amely nem csak az ország területére nézve jelent fenyegetést, hanem magára nemzetünk jövőjére és keresztény kultúránkra is.

„Brüsszeli bürokraták és Soros György ármánykodása egy tőlünk merőben idegen ideológiában, vallásban szocializálódott, és merőben más értékrendet képviselő népcsoportot akar hazánkba betelepíteni. Olyan nemzetek fiait, akik az elmúlt 60 évben nem tudtak, és nem is akartak Európába beilleszkedni. Olyan tisztázatlan múltú és személyazonosságú embereket, akik eddig terrortámadások tucatjait követték el Manchesterben, Londonban, Berlinben, Brüsszelben, Madridban, Párizsban. Példa erre a tegnap éjszaka is, a londoni híd közelében... Most nemcsak országunk nagy részét akarják elvenni, hanem el akarnak törölni mindent, ami nemzeti, ami a magyarságunkat jelenti – határoktól és állampolgárságtól függetlenül. Fenyegetve követelik, hogy mondjunk le értékeinkről, áldozzuk fel nemzeti öntudatunkat, keresztény hitünket, és mindezt a migránsok érdekében“ – foglalta össze a küszöbön álló veszélyt.

Határozottan leszögezte azonban azt, hogy „mi, magyarok – éljünk akár itt, a Felvidéken vagy Magyarországon – ezt nem akarjuk és nem fogjuk tűrni! Egy Trianon elég volt nekünk! A jövőben, hála a kormánynak, azért fogunk harcolni, hogy a magyar nemzet még erősebb és még összetartóbb legyen. Dolgozunk azon, hogy minden magyar megértse: a kerítés nem kirekeszt, hanem véd – minket, magyarokat és minden európait. Mindent megteszünk azért, hogy gyermekeink megismerjék kultúránk gyökereit, hogy továbbvigyék a magyar identitást, s tudják, hogy honnan jövünk és azt, hogy hová tartunk!“. Abban is bízik: el fogjuk érni, hogy nem mi fogunk irigykedve nézni más nemzetekre, olyan országokra, amelyek azt mondják, hogy mi vagyunk a nagy nemzet, hanem „büszkén és meggyőződve fogjuk vallani, hogy mi vagyunk Európa szíve és Európa védőbástyája, már évszázadok óta“.

Végül Georg Spöttle megjegyezte: „ez a nap, ez a megemlékezés nem a széthullásról, hanem az összetartozásról szól - a szeretetről, amely határokon át ível, s amely megmutatja, hogy miért is csodálatos magyarnak lenni“.

A Himnusz közös eléneklése után a résztvevők 97 fáklyás vezetésével átsétáltak a trianoni határon, egészen a Turul-emlékműhöz, ahol Feszty Zsolt mondott beszédet, s a városrészek összetartozását jelképező emlékművet is megkoszorúzták a Kárpát-medencében egyedülálló megemlékezés résztvevői.

A T.Ü.K.Ö.R elnökének szavaiból kiderült: ezt a 97 éve tartó gyászidőszakot azért is le kellene zárnunk, hogy már ne csak visszafelé tekintsünk. Bár azt is nagy dolognak tartja, hogy végre beszélhetünk Trianonról, hiszen a ´90-es évek közepéig még ezt sem nagyon lehetett. Ha pedig arról valami mégis elhangzott, akkor csak olyan vonatkozásban, hogy a trianoni döntés teljesen jogos és igazságos volt, s annak köszönhetően minden a helyére került...

Szerinte Trianon kapcsán ma sem azt kell tennünk, amit a szomszédos népek elvárnak: nyeljük le és hallgassunk arról. Ahelyett inkább nem feledve a történteket, mégis valamiképp előre tekintve kell arról beszélnünk!

„Sorsfordító időket élünk, hiszen a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2010-es döntés óriási lépést jelent a nemzetegyesítés terén. Azt is tovább kellene gondolnunk, hogy magunk között, így a kultúra, a kereskedelem és más területeken hogyan lehet tovább szőni a minket összekötő szálakat, erősíteni a magyar nemzet egységét. Például Észak- és Dél-Komárom között is egyre jobban el kell mélyíteni a minket összekötő kapcsolatokat. Mi, a Duna két partján élő komáromiak azonban ilyen tekintetben még aránylag szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a földrajzi közelségünk miatt is könnyen eljutunk egymáshoz. A hasonló szálak szövése azonban Gömör, a Hernád mente, vagy akár Kárpátalja, Vajdaság... esetében sokkal nehezebb“ - mondta Feszty Zsolt.      

Az észak-komáromi trianoni emlékmű hivatalos engedélyeztetési ügye kapcsán emlékeztetett: bár már két bírósági pert megnyertek, de a harmadikat még folytatják, miközben engedélyük még mindig nincs.

„Az első per arról szólt, hogy egyáltalán megfellebbezhessük az illetékes hatóságok ez ügyben jogtalanul hozott döntését. A Legfelsőbb Bíróság három bírájának egybehangzó döntése az volt, hogy jogunkban áll megfellebbezni a döntést. Miután ezt megtettük, lezajlott egy eljárás, majd ismét elutasították az engedélyre vonatkozó kérelmünket. Ezt ismét megtámadtuk. Nos, a második perben a bíróság gyakorlatilag az összes ez ügyben addig kiadott határozatát törölte. Emiatt nullpontra került az ügyünk. Két évvel ezelőtt újból beadtuk a kérvényünket, hogy kezdjünk tiszta lappal, ám a legutóbbi kérvényünkre mindmáig nem reagáltak, holott tudomásom szerint 30 napon belül válaszolniuk kellett volna. A harmadik pert azért indítottuk, mert úgy véltük, hogy sérültek az alkotmányos jogaink, hiszen az illetékes hivatal nem volt partnerünk abban, hogy hivatalosan járhassunk el...“ – foglalta össze az évek óta húzódó ügyet Feszty Zsolt.

A Trianonnak „köszönhető“ jelenlegi gondok közül is megemlített párat. Például azt, hogy bár a felvidéki magyarok a szlovákokhoz hasonlóan szintén fizetik a rádió és TV üzembentartási díját, de Szlovákiában továbbra sem rendelkeznek 24 órás magyar nyelvű rádió- vagy TV-sugárzással, s a média- és nyelvtörvénynek köszönhetően országszerte nem hozhatnak létre magyar nyelvű rádióadókat, mint az már Romániában is engedélyezett.

„Ritkán esik egybe a trianoni évforduló a pünkösddel, ami idén elég skizofrén állapotot eredményezett. Míg az egyik egy nagy gyász, a másik nagy öröm. Ezt az ellentmondást feloldani csak úgy lehet: ahhoz, hogy jó magyarokká válhassunk, elsősorban jó emberekké kell válnunk. A pünkösdnek ugyanis éppen az az üzenete, hogy amikor az ég és a Föld egy emberben összeér, akkor az az ember alá tudja magát rendelni az isteni akaratnak, s akkor majd jó magyar emberként is be tudja tölteni saját küldetését...“ – hangzottak Feszty Zsolt szavai.