Sok ellenzéki képviselő váltott pártot
Míg 2012 áprilisában a parlamentben 6 politikai párt képviseltette magát, manapság már 10 parlamenti szubjektum van. A 67 ellenzéki képviselő közül három év alatt 22-en igazoltak másik párthoz. Egyedül az Irány-Szociáldemokrácia frakciójához (Smer-SD) maradtak hűek a képviselői, bár onnan is távozott egy személy, Vladimír Jánoš. Emiatt is tarthatja magát a jelenlegi kormánypárt az egyetlen stabil szlovákiai pártnak.
„A politikai turizmus ebben a választási időszakban tetőzött“ – jelentette ki Pavol Marchevský politológus. Teljes mértékben szétesett két képviselői frakció, a Szabadság és Szolidaritásé (SaS), valamint a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió-Demokrata Párté (SDKÚ-DS). Éppen az utóbbi, hajdani rendszerváltó párt soraiból távoztak legtöbben. Köztük Miroslav Beblavý és Martin Fedor (a Hálónál kötöttek ki), Jozef Mikuš (a Kereszténydemokrata Mozgalomhoz állt át), Lucia Žitòanská (a Most-Hídnál van), Eugen Jurzyca (az SaS-t erősíti), Viliam Novotný (az Esélyt választotta), a Mikuláš Dzurinda-Ivan Mikloš-Magdaléna Vášáryová-trió pedig függetlenítette magát.
Érdekesen alakult Juraj Miškov, Daniel Krajcer, Jozef Kollár, Martin Chren és Juraj Droba sorsa, akik korábban az SaS-ben tevékenykedtek. Mindnyájan távoztak a liberális SaS-ből, és Daniel Lipšic Új Többségébe (Nova) igazoltak át, majd onnan is elmentek. Közülük az első négy megalakította a Szlovák Polgári Koalíciót (SKOK), Juraj Droba pedig visszatért Richard Sulíkékhoz.
A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) kénytelen volt megbékélni azzal, hogy elveszítette Radoslav Procházkát (Háló), Daniel Lipšicet (Nova), Jana Žitòanskát (Nova) és Marián Kvasnièkát (független).
Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¾aNO) közül Alojz Hlina (KDH), Mária Ritomská és Mikuláš Huba (független) távozott. Az ellenzéki pártok közül legkisebb veszteségeket a Most-Híd könyvelt el, amelyet csak Andrej Hrnèiar, a Háló jelenlegi alelnöke „árult el“.
Legtöbbször Miškov honatya váltott pártot, aki azonban nem látja tragikusnak az ellenzék helyzetét. Úgy véli, hogy a választópolgárok kedélyét továbbra is jobban borzolja a Radièová-kormány szétesése, mint az ellenzéki képviselők számtalan pártcseréje.
A végül KDH-ban kikötő Hlina elismeri, hogy a cseréből a kelleténél több volt ellenzéki berkekben. Novotný, aki az SDKÚ-DS-ből az Esélyhez (Šanca) igazolt át, azt mondta, hogy úgy tett, mint az az ember, akinek még kedve van a politikai életben tevékenykedni és valamit felkínálni.
Marchevský politológus viszont azt gondolja, hogy a választók a gyakori, könnyelmű csereberéket nem nézik jó szemmel, mivel az körükben bizalmatlanságot szül. „Ha valakinek egyetlen választási időszak során már a harmadik politikai pártba igazol át, akkor ez azt jelenti, hogy rendszert érintő probléma van, s az nem hat bizalomgerjesztően a közvéleményre“ – állítja Marchevský.
Ján Baránek politikai elemző úgy véli, mivel nálunk nincs érvényben az ún. imperatív mandátum, ezért semmit sem lehet az átlépések ellen tenni.
„A problémát az jelenti, hogy egyetlen választási körzetünk van, s a képviselők nem tartoznak közvetlen felelősséggel a választóknak. Ha meglenne a saját választási körzetük, akkor nehezebb helyzetben lennének, ugyanis a választók véleményétől függenének“ – fejtette ki Baránek.
Az imperatív mandátum például az 1. Csehszlovák Köztársaságban volt érvényben. Ott az a képviselő, aki kilépett az anyapártjából, elveszítette mandátumát.
