Radièová: A szabadság nem automatikus
Az évforduló előestéjén Iveta Radièová kormányfő a közép-szlovákiai Kerencsén (Kremnièka) emlékezett meg az ott lemészárolt 747 áldozatról. A miniszterelnök kiemelte: a totalitárius rendszerek az erőszakra, a félelemre, a megtorlásra és politikai gyilkosságokra épülnek.
„A szabadság viszont egyéni meggyőződésből fakad, és gyakran a legnagyobb áldozatot, az egyén életét követeli. A szabadság fentről, utasítással vagy törvénnyel nem kényszeríthető ki, azt mindenkinek önmagában kell hordoznia. Ennek a belső szabadságnak és reménynek köszönhetően, a bátorság és a becsület vezethet el a szabad társadalomhoz“ – emlékeztetett.
Radièová szerint a szlovák nemzeti felkelésnek erős politikai és erkölcsi üzenete volt. Ettől kezdve néztek úgy Szlovákiára, mint szabadságvágyó országra, s nem mint náci csatlósra. Szerinte ekkor kezdődött a modern Szlovákia történelme, s ekkor váltak a szlovákok a csehek egyenrangú partnerévé. A kormányfő arra is figyelmezetett: a kommunista totalitarizmus 1948-as bekövetkezése azt mutatja, a szabadság nem automatikus, magától értetődő dolog, azért ma is harcolni kell érte.
Erre a gondolatra helyezte a hangsúlyt Dušan Èaploviè történész, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) alelnöke is. A TASR hírügynökségnek elmondta: ideje, helye van az antifasiszta küzdelemnek ma is. Ezt a fejüket erőteljesen újra felütő neonáci és újfasiszta csoportok is bizonyítják, a gyűlöletből cselekvő „breivikek”, akik az emberi civilizációt pusztítják.
Èaploviè szerint a 67 évvel ezelőtti felkelés legnagyobb hozadéka, hogy Szlovákia a győztesek oldalán kerülhetett ki a második világháborúból. „Elsősorban azt, hogy nemzetként a Hitler elleni koalíció oldalára álltunk, a német nácizmus és az olasz fasizmus néhány lakája és csodálója ellenére. Kellő időben és kellő pillanatban képesek voltunk erre, eltérően a magyaroktól, akik nem lázadtak fel, és az utolsó pillanatig Adolf Hitlert szolgálták" - jelentette ki az 1944. augusztus 29-i történelmi esemény kapcsán.
A történész-politikusnak meggyőződése, hogy a szlovák nemzeti felkelés a 20. század szlovák történelmének legfontosabb eseménye volt. „A szlovák nemzet akkor csatlakozott a náciellenes és antifasiszta közösség szabadságért, demokráciáért, igazságosságért és a nemzeti egyenjogúságért vívott harcához a közös Csehszlovák Köztársaságban" - húzta alá.
Rudolf Chmel, a szlovák kormány emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettese szerint a 67 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 29-én kitört fasisztaellenes szlovák nemzeti felkelésnek több üzenete is van a mához.
"A szlovák nemzeti felkelés mai értékelésekor nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni az erősödő jobboldali, illetve baloldali radikalizmust, amely nem csak az intoleráns nacionalista szóhasználatban és a látszólag hatékony keménykezű megoldásokban nyilvánul meg, s amely elsősorban a lakosság azon csoportjai ellen irányul, amelyeket nem szláv eredetűnek és köztársaságunkhoz illojálisnak tartanak" - jelentette ki Chmel, aki a kormány nevében mondott beszédet a felkelés évfordulójának központi ünnepségén hétfőn Besztercebányán. Szerinte a felkelés egyik üzenete az is, hogy javítani kell az emberi jogok érvényesítésén Szlovákiában, különösen az államnak.
"Kulcsfontosságú, hogy elutasítsuk és elnyomjuk azt a hagyományt, amelyet néhány nacionalista politikus szavazatok szerzésére használ. A mellszobrok, az emléktáblák és a szlovák fasisztáknak szentelt emlékünnepségek ugyanis nem csak a szlovák társadalom rejtőzködő jobboldali radikális áramlatainak, azok erősödésének a következményei. Ezek elsősorban reakciók arra, hogy a politikusok mellőzik az emberi jogok és a tolerancia iránti tiszteletet. A politikai középtől balra és jobbra álló néhány nacionalista politikus álláspontja figyelmen kívül hagyja a mai Szlovákia egyik kulcsproblémáját: a toleráns demokrácia és az állam többnemzetiségű jellegének megtartását" - hangsúlyozta Rudolf Chmel.
A kisebbségi és emberi jogi miniszterelnök-helyettes szerint a fejlett demokráciákban lehetetlen törvényesíteni olyan ideológiákat, gyakorlatot, jelképeket és magyarázatokat, amelyek nyíltan vagy rejtve rasszista, etnikai, osztályalapú vagy felekezeti intoleranciát és gyűlöletet közvetítenek. "Ezek megtűrése halálos veszélyt jelent a demokrácia számára egy olyan jelentős kisebbséggel rendelkező államban, mint a Szlovák Köztársaság" - húzta alá a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes.
Rámutatott: elfogadhatatlan, hogy a politikusok egy részének nincs elvi problémája a második világháború idején létezett Szlovák Köztársaság képviselőinek, illetve azok tevékenységének pozitív méltatásával, míg a korabeli demokratikus személyiségeket említésre méltónak sem tartja.
"Az ilyen politika hamis nemzeti érzéseket népszerűsít, amelyek a legintoleránsabb nacionalizmusnak és sovinizmusnak képezik az alapját" - hangsúlyozta a kormányfő-helyettes.
A szlovák nemzeti felkelés 1944. augusztus 29-én tört ki. Célja az volt, hogy megdöntse a náci Németországot mindenben kiszolgáló Josef Tiso pap-államfő vezette klerikofasiszta rendszert, s megkönnyítse, elősegítse a szovjet hadsereg előrenyomulását Szlovákia területére. A felkelők fő erejét a hadsereg átállt egységei, mintegy 60 ezer katona, valamint a hegyekben rejtőzködő több ezer partizán alkotta.
Bár a felkelőket a szovjetek erőteljesen támogatták, a Szlovákiába bevonuló németek a felkelést két hónap alatt elfojtották. A hegyekben azonban egészen a háború végéig folytatódott a gerillaharc. Bár az önálló Szlovákia a II. világháború egész ideje alatt Hitlert kiszolgáló bábállam volt, a szlovák nemzeti felkelésnek köszönhetően a győztesek oldalára került.
A háború alatti szlovák állam megítélése a társadalomban ma sem egyértelmű. Míg a demokratikus szlovák erők fasiszta államnak tekintik, s nem vállalják a folytonosságot vele, addig a mai nacionalista oldal általában az első önálló szlovák államról beszél, s nem egyszer dicsőíti azt. Ez a jelenség a szlovák katolikus egyházban is jól megfigyelhető.
frissítés: 19.50
