Öllös László: egy papírra vetett elvrendszer önmagában véve semmit sem szavatol

Stratégiai szempontból a Most-Híd részéről – mint azt hangoztatja – valóban előnyösebb lépésnek nevezhető-e a négypárti színes kormánykoalícióba való belépése, mint egy hivatalnokkormány megalakulása vagy az előrehozott parlamenti választások oly´ módon történő kivárása, hogy a vegyespárt se az Irány-Szociáldemokráciával (Smer-SD), se a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) közös koalícióba nem lépett volna be?

A kormánykoalícióba bekerülő pártok jelenleg sikerpropagandát folytatnak, hiszen saját döntéseiket meg kell indokolniuk a választóik előtt, akiknek valószínűleg nem is kis része elbizonytalanodott döntéseik láttán. Mind a négy párt azt állítja, hogy a programprioritásai javarészét sikerült átvinnie, ami erősen kérdéses. Amennyiben az országot az eltolódó félben levő alkotmányos értékrend szempontjából vizsgáljuk, tehát a Kotleba-jelenséget tartjuk az egyik olyan fókuszpontnak, amely szempontjából meg kell vizsgálni a jövendőt, akkor szerintem legértelmesebb megoldás egy hivatalnokkormány léte volna. Amögött a parlamenti pártok részben tudatosan és átgondoltan nekimennének az ilyen szélsőséges értékrend társadalmon belüli terjedésének. Nekimennének azoknak a jelenségeknek, amelyek az elmúlt években felhalmozódtak, illetve amik miatt ez a magatartás erősödik. Ha erre adnának maguknak másfél évet, akkor akár sikerrel is járhatnának. Ellenkező esetben a szélsőjobboldal nem gyengülni, hanem erősödni fog, ahogy ez az elmúlt években is történt.

Úgy tűnik, hogy a négy párt túl gyorsan jutott konszenzusra a programjukat érintő prioritásokról, amely kimondja azt is, hogy: „A pártok alapot hoznának létre a kisebbségi kultúra finanszírozására. Összhangba hoznák az érvényben lévő törvényt a gyakorlattal, hogy hatékonyabb legyen a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása. Módosítanák a szlovák nyelv oktatásának módszertanát a nemzetiségi iskolákban, valamint megszüntetnék a kötelező kvóták érvényesítését a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken található kisiskolák esetében“. Mi szavatolhatja azt, hogy az egyes pártoknak a papírra vetett pontokat majd sikerül is megvalósítaniuk, saját érdekeiket érvényesíteniük?

Az, hogy valami papírra kerül, Szlovákiában távolról sem jelent garanciát azok megvalósulására. Vélhetően ezen pontok egyike-másika majd megvalósul, de bizonyára olyanok is lesznek, amelyek nem – ezt ma még nem lehet tudni. Egy papírra vetett elvrendszer önmagában véve semmit sem szavatol. Meg kell várni, hogy kik döntenek majd a prioritások érvényesítéséről. Bár a jövendő kormány személyi összetétele már javarészt körvonalazódott, de teljes mértékben még nem. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy az egyes prioritások konkrétan mit fognak majd jelenteni, mert azok teljesülésének különféle szintjei lehetnek. Ha az illetékesek el is kezdenek valamit teljesíteni, milyen mértékben, milyen módon és formában váltják azt valóra? Mindig az adott konkrét megoldásokban és részletekben „rejlik az ördög“. Továbbá azt is meg kell vizsgálni, hogy mely pontok nem kerültek be a programprioritások közé!

Megdöbbentő, hogy a hazai magyarság létének egyik alappillére: az oktatásügy a Szlovák Nemzeti Párthoz kerülne, aminek kapcsán előjön a hajdani Slavkovská-korszakot jelentő intézkedések rémképe. Ez a párt kapja a mezőgazdasági tárcát is, pedig ez az ágazat jelentős mértékben érinti a magyarlakta Dél-Szlovákiát. Vajon Andrej Danko SNS-elnöktől mindezek kapcsán sem kell annyira tartanunk, mint elődjétől, Ján Slotától? A Most-Híd mennyire lehet elégedett az igazságügyi és környezetvédelmi tárcával, illetve az 5 államtitkári poszttal? Egyes elemzők egyetértenek abban, hogy a koalíciós tárgyalások nagy vesztese Bugár Béla pártja.

Sok mindent nem lehet előre megjósolni, legfeljebb feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Danko tett bizonyos kijelentéseket a sajtótájékoztatókon, de várjuk ki, hogy majd miként politizál az SNS. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni azt, hogy milyen helyzetben hogyan beszélnek a politikusok, illetve mi minden történik Szlovákiában. A múltban is, például a választási kampány során sokan sokféle kijelentéseket tettek, aztán látjuk, hogy mi lett azokból. Ne feledjük: a mélynemzeti párt ugyanaz, ha a személyek változtak is...! A Most-Híd két tárcát kapott, ami a kormányon belül elég kicsi résznek számít. Az elégedettségüket nem kívánom értékelni.

A szlovák értelmiség felháborodása a formálódó kormánykoalíció miatt érezhetően nagyobb vagy legalábbis jobban hallható, mint a felvidéki magyar értelmiségé. A Most-Híd Országos Tanácsának szombati ülése előtt némileg befolyásolta volna-e az aggasztó helyzetet az, ha a magyar civil és szakmai szervezetek nyílt levéllel, petícióval vagy más módon adtak volna hangot felháborodásuknak, aggályaiknak?

Úgy vélem, hogy a kormánykoalícióba történő saját belépéséről meghozott döntés elsősorban a Most-Híd felelőssége, egyedül kell viselnie annak következményeit. Megítélésem szerint a közvélemény elég világosan hallatta a hangját, sok jeles személyiség véleményt nyilvánított ez ügyben. A civil szervezeteknek nem tisztjük véleményezni a pártok döntéseit. Az a dolguk, hogy majd megfogalmazzák a társadalom adott részének az igényeit, s azokkal kapcsolatban a pártokra nyomást gyakoroljanak, tárgyaljanak. Azt hiszem, hogy ezzel a jövőben sem lesz hiba.

Véleménye szerint a Magyar Közösség Pártja (MKP) részéről helyes döntés volt-e az, hogy a Most-Híd „smeres“ kormánykoalícióba való belépési szándéka miatt nem vett részt a március 14-re tervezett kétoldalú tárgyaláson? Jelen helyzetben mit tart a magyar párt elsőrendű feladatának?  

Az MKP és a Most-Híd közti tárgyalást olyan flexibilis helyzetben halasztották el, amelyben egyszerűen nem lehetett tudni, hogy a vegyespárt milyen pozícióba kerül. Mivel nagyon sok volt ez ügyben a bizonytalanság, egyértelműen jó döntésnek tartom a kétoldalú tárgyalás elhalasztását... Pár mondatban meglehetősen nehéz összefoglalni a magyar párt jelenlegi feladatait és további útját. Nyilvánvalóan mielőbb alaposan át kell gondolnia, hogy melyek lennének azok a főleg programmódosítást és személycseréket érintő lépések, amelyek lendületbe hoznák az MKP-t, s azoknak köszönhetően a jövőben, például egy esetleges előrehozott parlamenti választások során majd olyan rétegeket is meg tudna szólítani, amelyeket eddig nem tudott. Azt hiszem, hogy ezekben a hetekben ez az elsőrendű, megoldandó feladata.