2011. július 11., 11:45

Modernkori kincsvadászat

POZSONY. Már a Meèiar-kormány idején is téma volt a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által "medializált" műkincslajstrom. Ezt még Dušan Slobodník kultuszminiszter kezdeményezte, és utóda, Ivan Hudec állíttatta össze. Rafael Rafaj, a pozsonyi törvényhozás kulturális bizottsága alelnöke, az SNS frakcióvezetője csupán "leporolta" a témát.

Szlovákia történetében nem ez az első eset, hogy a politika ilyen igényt fogalmaz meg Magyarország irányában. A Szlovák Köztársaság megalakulása óta a Meèiar-kormányok kulturális minisztereit folyamatosan foglalkoztatta a kérdés. Hivatalos lista is készült a visszakövetelt műkincsekről, összeállítása még Dušan Slobodník miniszterkedése alatt indult, s Ivan Hudec regnálása idején el is készült. (Feltehetőleg ma is megvan a lista a kulturális minisztériumban, csak le kell porolni.)

Ezen a lajstromon azonban 500-nál több műkincs szerepel. Csupa olyan, amely a mai Szlovákia földrajzi területével összefüggésben van: valamikor itt volt kiállítva, egykori alkotója e területen (is) élt, sőt még olyan alkotások is szerepelnek rajta, amelyeknek készítői csupán e területről való származásuk okán kapcsolódnak a 20. század végén megalakult Szlovákiához.

Az 1896 előtti műkincsek egyértelműen a Magyar Királyság idején keletkeztek, nagy részük régészeti lelet, mely a mai Szlovákia területén került elő, vagy egyházi műkincs azokból az időkből, amikor Esztergom volt az egyházi központja ennek a területnek is.

Bár mint fentebb írtuk: több szlovák kormányt is foglalkoztatott, mit kellene visszakérni Magyarországtól, a közös államiság, a közös múlt, az összefonódó történelem nem igazán teszi lehetővé a műkincsek szétválogatását. Különbség van ugyanis egy egyiptomi ásatásról kicsempészett értékes lelet, és egy olyan lelet vagy alkotás között, amelyet feltárása-keletkezése idején az érintett ország központi múzeumában, képtárában, gyűjteményében helyeztek el.

Több mint egy évtizede is azért került a műkincslajstrom levéltárba, mert visszaköveteléséhez nem volt meggyőző jogi alap. A kérdés államközi tárgyalásokon is szerepelt, s a jószomszédi viszony szellemében akkor született olyan megállapodás, hogy a két ország a saját területén kölcsönösen feltárja és helyreállítja a másik nemzet történelmi emlékeit, műemlékeit – ahelyett, hogy populista, nemzeti indulatkeltésre használná fel a közös államiság és közös múlt tárgyi emlékeit.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.