Milyen szempontok alapján válasszon megfelelő alapiskolát gyermekének?
POZSONY. Bár Szlovákiában már elkezdődtek a február 15-ig tartó alapiskolai beiratkozások, akadnak olyan szülők, akik még nem döntötték el, hogy melyik intézménybe írassák be a gyermeküket. Nekik is érdemes megszívlelniük PaedDr. Strédl Terézia, PhD., a révkomáromi Selye János Egyetem Neveléstudományi Tanszékének vezetője által portálunkon keresztül adott tanácsokat.
Különböző tanítási nyelvű, egymástól eltérő vonzerővel bíró, állami és egyházi alapiskolák harcolnak a jövendő elsősökért. Nem csoda, ha a gyermekének mindenkor a legjobbat akaró szülő is tétovázik, döntésképtelennek bizonyul ilyen helyzetben.
„Az a helyes iskolaválasztás, ha a szülő döntéshozatalkor azt helyezi előtérbe, ami a gyermeknek jó, nem pedig a szülőnek fontos. Elég gyakran látjuk azt, hogy a szülő elsősorban a kényelmi szempontot veszi figyelembe, azaz a lakhelyhez legközelebbi alapiskolát választja, ahová majd a kicsi akár egyedül is elmehet. Mindig abból kellene kiindulni, hogy a gyermeknek mi a legjobb, mit szeret csinálni. A szülő gyermeke hatéves koráig már megtapasztalja azt, hogy a kicsi inkább sportolni szeret vagy egyes művészeti ágak felé hajlik stb., és melyik iskolában hódolhat majd leginkább a kedvteléseinek“ – tanácsolta Strédl Terézia pszichológus.
A szakember javasolta, hogy január 15. és február 15. között minden szülő csak egy alapiskolába írassa be az utódját. „Senki se kövesse el azt a hibát, hogy akár 2-3 iskolába is beíratja a gyermekét! A beiratkozás ugyanis egyfajta statisztikai felmérés is arról, hogy hány 6 éves gyermek él Szlovákiában. Egyébként is szeptemberig még bő fél év áll a családok rendelkezésére a végső döntéshozatalig. Hozzáfűzném: bár nálunk lehetőség nyílik a szabad iskolaválasztásra, de a körzetesítés miatt nem mindegyik iskola nyitott a szülő döntésére. Vélhetően idén nem lesz túl sok elsős, az időszerű demográfia némileg átlagon aluli, ellenkező esetben azonban beszűkülhet a szülő mozgástere“ – nyilatkozta a Hírek.sk-nak.
Az iskolaválasztás szempontjából fontos szempontnak számít a kiszemelt intézmény tanítási nyelve is. „Ha a szülő a magyar és a szlovák tanítási nyelvű alapiskolák között vacillál, akkor az előzményekből kell kiindulnia. A magyar család gyermekének ugyanis a magyar tannyelvű iskolában lesz a legjobb. Nem jó ugyanis a kicsit egy teljesen új helyzet elé állítani, egy idegen nyelvi közegbe tenni. Neki ugyanis jó ideig eltart, amíg alkalmazkodik ahhoz, s ez lehúzza őt a teljesítményében. Az iskolába kerülés ugyanis már eleve egy új kihívást jelent számára, s megkönnyíti a helyzetét az, ha az a természetes nyelvi közegében valósul meg. A vegyes házasságoknál pedig fontosnak tartom, hogy a szülők egyezzenek meg arról, milyen tannyelvű iskolába íratják be a csemetéjüket. Erről a kérdésről általában azt a tényt figyelembe véve döntenek, hogy ki foglalkozik, ki tanul majd többet a gyermekkel. Nagyon gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a magyar szülő a kicsit azért adja szlovák tannyelvű iskolába, mert ő is szlovák iskolába járt. Ilyenkor csodálkozva nézek a szülőre, feltéve a kérdést: magyar nyelven talán nem tudna megbirkózni az elsős tananyaggal?. A kétnyelvű családokkal kapcsolatos szubjektív véleményem pedig az, hogy inkább a magyar iskolát válasszák, mert az két irodalmi nyelvet oktat. A gyermek tehát ugyanúgy irodalmi szinten sajátíthatja el a magyar és a szlovák nyelvet is“ – mondta a szakember.
A pszichológus szerint mindenképpen visszafogja a gyermek fejlődését, ha a szülő úgy próbálja elsajátíttatni vele mindkét nyelvet, hogy előbb szlovák óvodába, majd magyar iskolába – esetleg fordítva – íratja be őt. „A kicsinek ugyanis biztonságot ad, hogy az összeszokott óvodai közegből, az ott szerzett barátaival együtt lép át iskolába. Lényeges különbséget jelent azonban az is, hogy a magyar gondolkodású gyermek játszik-e vagy tanul-e szlovák közegben. Az előző esetben ugyanis jóval könnyebb helyzetben van” – fejtette ki. „Hangsúlyozom: mindenképpen a természetes nyelvi közeg mellett voksolnék!“ – fűzte hozzá.
Egyre több alapiskola nyit 0. évfolyamot, amiről a szakember így vélekedett: „Nagyon-nagyon javaslom a nulladik évfolyamot. Tudomásom szerint egyedüli országként Romániában vezették be kötelező érvénnyel ezt, amit idehaza is nagyon jó ötletnek tartanék. Vannak ugyanis éretlen és felkészületlen gyerekek. Az érzelmileg-szociálisan éretlen, „eszközhiányos“ kicsiknek halasztásra van szükségük. Ezek a gyerekek azért nem tanulnak meg rajzolni, mert nem rajzoltatják őket. És azért nem ismerik a színeket, mert fokozatosan nem fejlesztették őket, illetve nagyon gyér a szókincsük. Nekik a 0. évfolyamban van a helyük, mert az óvodát már unják, iskolai fejlesztésre van szükségük. Míg az óvodában a játszás dominál, az iskolában már az oktatás van túlsúlyban, s a 0. évfolyam feladata a fejlesztés. Ott iskolai közegben, játékos formában tanul meg tanulni a gyermek. Fontos, hogy a nulladikban még jelen van a játék, hiszen a hatéves kor félig játékos, félig tanulós korszak. Ha a gyermekben a játékosság dominál, akkor ő az iskolába is játszani megy. Ha még nincs felkészülve a tanulásra, s a készségei nincsenek azon a szinten, hogy minden téren befogadó legyen, emiatt elsősként november tájékán már elmegy a kedve az iskolalátogatástól, mert a tanulást nagyon nehéz munkaként éli meg. A nulladiknak tehát a játék jelenléte is az egyik előnye. Az iskolaérettség 6-tól 8 éves korig jön meg. Olyan gyermekek is vannak, akiknek egy év halasztásuk is van, és ahhoz még párosul a 0. évfolyam, így hozzávetőleg 8 éves korukra válnak éretté a tanulásra. Nem az életkornak, hanem az iskolaérettségnek kell dominálni!“ – húzta alá.
Akadnak olyan szülők is, akik szégyenkeznek amiatt, ha a szakember halasztást javasol a gyermeküknek. Nekik Strédl Terézia a következőket üzente: „Sok olyan szülővel találkoztam, akik nagyon elfogadóak és nagyon a gyermekük javát nézik. A halasztás miatt szégyenkező szülők esetében azonban elvitatnám, hogy valóban a gyermeke érdekeit helyezik-e előtérbe. Ez esetben ugyanis hogyan lehet a szülői szégyenérzet jelen? A gyermek érdeke ugyanis az, hogy kijátssza magát, fejlesszék őt a befogadásra, a tanulásra, és akkor megnyílhat az írás-olvasás-számtan iránti készsége, érdeklődése, motivációja. Leszögezném: vannak gyermekek, akik ugyan jók, de egy év múlva még jobbak lehetnek. Az érett gyermek a tanulás közben önállóbb, egyedül képes megcsinálni a feladatait, a szülőnek azt csak ellenőriznie kell. Az érett gyermek emlékszik a tanító néni által mondottakra, tehát a feladattudata szinten van. Az éretlen gyermek esetében a szülőnek kell utánajárni, hogy mi is a házi feladat, amire a kicsi nem emlékszik. Ez esetben a szülőnek kell pótolnia azt az érettségi szintet, azt a területet, ahol a gyermek nem működik. A javasolt iskolahalasztás elmulasztása tehát negatív következményekkel járhat. Ha például az első osztályba járó gyermek sokkal többet betegeskedik, mint előzőleg óvodásként, akkor ez az iskolai terhelés egyértelmű jele. Ilyen esetben hogyan beszélhetnénk arról, hogy a szülő a gyermeke érdekeit vette figyelembe?“.
A szakember kiemelte: „ Az oktatási törvény értelmében lehetőség van január 31-ig kivenni az alapiskolából a hatéves gyermeket, aki utólagos halasztást kaphat. A halasztásra szoruló gyerek esetében azonban jobbnak tartom el sem kezdeni az első osztályt, mint az általa átélt kudarc után visszavinni a kicsit, akiben megmaradhat az amiatt érzett szorongás, hogy képtelen volt teljesíteni“.
Egyes szülők a gyermeküket szívesebben adják kisebb létszámú évfolyamokkal működő alapiskolába, mint „mamutintézményekbe“. Ezzel kapcsolatban a szakember elmondta: „Valóban előnyösebbek a kisebb létszámú osztályok, amelyekben több időt tudnak szánni egy-egy gyermekre. Főként egy-egy akadályozott gyermek esetében a szülőnek szoktuk javasolni, hogy inkább a kiscsoportos, személyiségfejlesztő, családiasabb légkörű, személyre szólóbb iskolát válasszák. Az egyéni differenciált oktatásban ugyanis a gyermek jobban tud érvényesülni, jobban odafigyelnek az igényeire. Viszont egy nagyobb létszámú osztályban egy más gondokkal nem küszködő, csupán lassúbb pszichomotoros tempójú gyerek lemaradhat a többiektől. A pedagógus pedig esetleg csak azt látja, hogy a kicsi a rendelkezésére álló időn belül nem fejezte be a feladatot, azt nem veszi észre, hogy ő egy lassúbb tempójú gyerek. A kiscsoportos oktatás a gyerek személyiségfejlődése szempontjából tehát egyértelműen előnyösebb. Egyes szülőknek javasolni szoktuk, hogy a nagyvárosi „mamutiskola“ helyett inkább egy közeli község kisebb létszámú iskolájába írassa be a gyermekét. Az sem baj, ha a gyerek összevont évfolyamokat fog látogatni, mert ha azokban a pedagógus jól végzi a munkáját, azok szintén a tanulók előnyére válhatnak“ - magyarázta.
Strédl Terézia végül hangsúlyozta: az augusztus 31-ig 6. életévüket betöltő gyerekeket mindenképpen be kell íratni valamelyik alapiskolába. „A beíratás tehát mindig csak egy iskolára vonatkozzon! A tanévkezdésig még van idő fejleszteni a gyermeket, jobban odafigyelni rá, továbbá megtudni, hogy legjobban mi köti le őt. Fontos, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt rákészüljenek és felkészüljenek az iskolakezdésre“ – hangsúlyozta a Selye János Egyetem tanszékvezetője.
„Az a helyes iskolaválasztás, ha a szülő döntéshozatalkor azt helyezi előtérbe, ami a gyermeknek jó, nem pedig a szülőnek fontos. Elég gyakran látjuk azt, hogy a szülő elsősorban a kényelmi szempontot veszi figyelembe, azaz a lakhelyhez legközelebbi alapiskolát választja, ahová majd a kicsi akár egyedül is elmehet. Mindig abból kellene kiindulni, hogy a gyermeknek mi a legjobb, mit szeret csinálni. A szülő gyermeke hatéves koráig már megtapasztalja azt, hogy a kicsi inkább sportolni szeret vagy egyes művészeti ágak felé hajlik stb., és melyik iskolában hódolhat majd leginkább a kedvteléseinek“ – tanácsolta Strédl Terézia pszichológus.
A szakember javasolta, hogy január 15. és február 15. között minden szülő csak egy alapiskolába írassa be az utódját. „Senki se kövesse el azt a hibát, hogy akár 2-3 iskolába is beíratja a gyermekét! A beiratkozás ugyanis egyfajta statisztikai felmérés is arról, hogy hány 6 éves gyermek él Szlovákiában. Egyébként is szeptemberig még bő fél év áll a családok rendelkezésére a végső döntéshozatalig. Hozzáfűzném: bár nálunk lehetőség nyílik a szabad iskolaválasztásra, de a körzetesítés miatt nem mindegyik iskola nyitott a szülő döntésére. Vélhetően idén nem lesz túl sok elsős, az időszerű demográfia némileg átlagon aluli, ellenkező esetben azonban beszűkülhet a szülő mozgástere“ – nyilatkozta a Hírek.sk-nak.
Az iskolaválasztás szempontjából fontos szempontnak számít a kiszemelt intézmény tanítási nyelve is. „Ha a szülő a magyar és a szlovák tanítási nyelvű alapiskolák között vacillál, akkor az előzményekből kell kiindulnia. A magyar család gyermekének ugyanis a magyar tannyelvű iskolában lesz a legjobb. Nem jó ugyanis a kicsit egy teljesen új helyzet elé állítani, egy idegen nyelvi közegbe tenni. Neki ugyanis jó ideig eltart, amíg alkalmazkodik ahhoz, s ez lehúzza őt a teljesítményében. Az iskolába kerülés ugyanis már eleve egy új kihívást jelent számára, s megkönnyíti a helyzetét az, ha az a természetes nyelvi közegében valósul meg. A vegyes házasságoknál pedig fontosnak tartom, hogy a szülők egyezzenek meg arról, milyen tannyelvű iskolába íratják be a csemetéjüket. Erről a kérdésről általában azt a tényt figyelembe véve döntenek, hogy ki foglalkozik, ki tanul majd többet a gyermekkel. Nagyon gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a magyar szülő a kicsit azért adja szlovák tannyelvű iskolába, mert ő is szlovák iskolába járt. Ilyenkor csodálkozva nézek a szülőre, feltéve a kérdést: magyar nyelven talán nem tudna megbirkózni az elsős tananyaggal?. A kétnyelvű családokkal kapcsolatos szubjektív véleményem pedig az, hogy inkább a magyar iskolát válasszák, mert az két irodalmi nyelvet oktat. A gyermek tehát ugyanúgy irodalmi szinten sajátíthatja el a magyar és a szlovák nyelvet is“ – mondta a szakember.
A pszichológus szerint mindenképpen visszafogja a gyermek fejlődését, ha a szülő úgy próbálja elsajátíttatni vele mindkét nyelvet, hogy előbb szlovák óvodába, majd magyar iskolába – esetleg fordítva – íratja be őt. „A kicsinek ugyanis biztonságot ad, hogy az összeszokott óvodai közegből, az ott szerzett barátaival együtt lép át iskolába. Lényeges különbséget jelent azonban az is, hogy a magyar gondolkodású gyermek játszik-e vagy tanul-e szlovák közegben. Az előző esetben ugyanis jóval könnyebb helyzetben van” – fejtette ki. „Hangsúlyozom: mindenképpen a természetes nyelvi közeg mellett voksolnék!“ – fűzte hozzá.
Egyre több alapiskola nyit 0. évfolyamot, amiről a szakember így vélekedett: „Nagyon-nagyon javaslom a nulladik évfolyamot. Tudomásom szerint egyedüli országként Romániában vezették be kötelező érvénnyel ezt, amit idehaza is nagyon jó ötletnek tartanék. Vannak ugyanis éretlen és felkészületlen gyerekek. Az érzelmileg-szociálisan éretlen, „eszközhiányos“ kicsiknek halasztásra van szükségük. Ezek a gyerekek azért nem tanulnak meg rajzolni, mert nem rajzoltatják őket. És azért nem ismerik a színeket, mert fokozatosan nem fejlesztették őket, illetve nagyon gyér a szókincsük. Nekik a 0. évfolyamban van a helyük, mert az óvodát már unják, iskolai fejlesztésre van szükségük. Míg az óvodában a játszás dominál, az iskolában már az oktatás van túlsúlyban, s a 0. évfolyam feladata a fejlesztés. Ott iskolai közegben, játékos formában tanul meg tanulni a gyermek. Fontos, hogy a nulladikban még jelen van a játék, hiszen a hatéves kor félig játékos, félig tanulós korszak. Ha a gyermekben a játékosság dominál, akkor ő az iskolába is játszani megy. Ha még nincs felkészülve a tanulásra, s a készségei nincsenek azon a szinten, hogy minden téren befogadó legyen, emiatt elsősként november tájékán már elmegy a kedve az iskolalátogatástól, mert a tanulást nagyon nehéz munkaként éli meg. A nulladiknak tehát a játék jelenléte is az egyik előnye. Az iskolaérettség 6-tól 8 éves korig jön meg. Olyan gyermekek is vannak, akiknek egy év halasztásuk is van, és ahhoz még párosul a 0. évfolyam, így hozzávetőleg 8 éves korukra válnak éretté a tanulásra. Nem az életkornak, hanem az iskolaérettségnek kell dominálni!“ – húzta alá.
Akadnak olyan szülők is, akik szégyenkeznek amiatt, ha a szakember halasztást javasol a gyermeküknek. Nekik Strédl Terézia a következőket üzente: „Sok olyan szülővel találkoztam, akik nagyon elfogadóak és nagyon a gyermekük javát nézik. A halasztás miatt szégyenkező szülők esetében azonban elvitatnám, hogy valóban a gyermeke érdekeit helyezik-e előtérbe. Ez esetben ugyanis hogyan lehet a szülői szégyenérzet jelen? A gyermek érdeke ugyanis az, hogy kijátssza magát, fejlesszék őt a befogadásra, a tanulásra, és akkor megnyílhat az írás-olvasás-számtan iránti készsége, érdeklődése, motivációja. Leszögezném: vannak gyermekek, akik ugyan jók, de egy év múlva még jobbak lehetnek. Az érett gyermek a tanulás közben önállóbb, egyedül képes megcsinálni a feladatait, a szülőnek azt csak ellenőriznie kell. Az érett gyermek emlékszik a tanító néni által mondottakra, tehát a feladattudata szinten van. Az éretlen gyermek esetében a szülőnek kell utánajárni, hogy mi is a házi feladat, amire a kicsi nem emlékszik. Ez esetben a szülőnek kell pótolnia azt az érettségi szintet, azt a területet, ahol a gyermek nem működik. A javasolt iskolahalasztás elmulasztása tehát negatív következményekkel járhat. Ha például az első osztályba járó gyermek sokkal többet betegeskedik, mint előzőleg óvodásként, akkor ez az iskolai terhelés egyértelmű jele. Ilyen esetben hogyan beszélhetnénk arról, hogy a szülő a gyermeke érdekeit vette figyelembe?“.
A szakember kiemelte: „ Az oktatási törvény értelmében lehetőség van január 31-ig kivenni az alapiskolából a hatéves gyermeket, aki utólagos halasztást kaphat. A halasztásra szoruló gyerek esetében azonban jobbnak tartom el sem kezdeni az első osztályt, mint az általa átélt kudarc után visszavinni a kicsit, akiben megmaradhat az amiatt érzett szorongás, hogy képtelen volt teljesíteni“.
Egyes szülők a gyermeküket szívesebben adják kisebb létszámú évfolyamokkal működő alapiskolába, mint „mamutintézményekbe“. Ezzel kapcsolatban a szakember elmondta: „Valóban előnyösebbek a kisebb létszámú osztályok, amelyekben több időt tudnak szánni egy-egy gyermekre. Főként egy-egy akadályozott gyermek esetében a szülőnek szoktuk javasolni, hogy inkább a kiscsoportos, személyiségfejlesztő, családiasabb légkörű, személyre szólóbb iskolát válasszák. Az egyéni differenciált oktatásban ugyanis a gyermek jobban tud érvényesülni, jobban odafigyelnek az igényeire. Viszont egy nagyobb létszámú osztályban egy más gondokkal nem küszködő, csupán lassúbb pszichomotoros tempójú gyerek lemaradhat a többiektől. A pedagógus pedig esetleg csak azt látja, hogy a kicsi a rendelkezésére álló időn belül nem fejezte be a feladatot, azt nem veszi észre, hogy ő egy lassúbb tempójú gyerek. A kiscsoportos oktatás a gyerek személyiségfejlődése szempontjából tehát egyértelműen előnyösebb. Egyes szülőknek javasolni szoktuk, hogy a nagyvárosi „mamutiskola“ helyett inkább egy közeli község kisebb létszámú iskolájába írassa be a gyermekét. Az sem baj, ha a gyerek összevont évfolyamokat fog látogatni, mert ha azokban a pedagógus jól végzi a munkáját, azok szintén a tanulók előnyére válhatnak“ - magyarázta.
Strédl Terézia végül hangsúlyozta: az augusztus 31-ig 6. életévüket betöltő gyerekeket mindenképpen be kell íratni valamelyik alapiskolába. „A beíratás tehát mindig csak egy iskolára vonatkozzon! A tanévkezdésig még van idő fejleszteni a gyermeket, jobban odafigyelni rá, továbbá megtudni, hogy legjobban mi köti le őt. Fontos, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt rákészüljenek és felkészüljenek az iskolakezdésre“ – hangsúlyozta a Selye János Egyetem tanszékvezetője.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
