2016. május 28., 11:32

Milyen esélyekkel indul Lajèák az ENSZ-főtitkári posztért?

POZSONY. Diplomaták és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek véleménye szerint Miroslav Lajèák külügyminiszter személyében kiváló kvalitásokkal rendelkező jelöltet állított Szlovákia az ENSZ főtitkári posztjára, de a felkészültség önmagában talán nem lesz elegendő.
201605271606460.lajc05.jpg

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) következő főtitkárának kiválasztása során ugyan meghatároztak bizonyos alapvető kritériumokat, amelyeket a jelölteknek teljesíteniük kell, ugyanakkor a folyamatba belépnek a globális érdekek is, hiszen egy világszervezetről van szó.

Lajèák jelöltségét szerdán hagyta jóvá a kormány, majd a három legfőbb közjogi méltóság, Andrej Kiska köztársasági elnök, Robert Fico miniszterelnök és Andrej Danko házelnök is támogatásáról biztosította a külügyminisztert. Siker esetén Lajèák 2017. január 1-től vehetné át a tisztséget Ban Ki Mun jelenlegi főtitkáról. A poszt betöltéséről az ENSZ Biztonsági Tanácsa javaslatára a szervezet közgyűlése dönt.

Mit vehetnek figyelembe? A jelölt képzettségét és tapasztalatait, a regionális hovatartozást és a nemi egyenlőséget. A regionális hovatartozás egyértelmű mutató. Az íratlan szabályok szerint Kelet-Európa következik, hisz az eddigi 8 főtitkár egyike sem ebből a térségből származott. Éppen ezért az eddigi 11 jelölt között Kelet-Európa dominál, ahonnan 8 jelölt lenne. Ez a szám azonban a kulisszák mögött már kezd problémát jelenteni egyes országoknak, szívesebben látnának inkább egy-két erős jelöltet a régióból. E tekintetben bizonyos mértékben Lajèák előnyére válhat, hogy a visegrádi négyekhez (V4) tartozó országból érkezik, a tagországoknak ugyanis valószínűleg nem jelent gondot a jelöltsége, Csehország, Lengyelország és Magyarország várhatóan támogatja majd őt.

„Budapest legnagyobb valószínűséggel támogatja majd a jelölését“ – nyilatkozta a Pravda napilapnak Hegedűs Dániel V4-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) tagja. A szakember azonban a regionális viszonyok buktatóira is rámutat. „Azoknak az országoknak a támogatásáról van szó, amelyek aránylag világosan elutasítják a szolidaritást az egyik legfontosabb globális kihívással (migráció) kapcsolatban. Az ENSZ-közgyűlés számára ez nehezen lehet hozzáadott érték” – fejtette ki.

Másrészt azonban elmondható, hogy a migrációval kapcsolatos nézetek világviszonylatban jelentősen eltérőek, így tehát ez nehezen lesz olyan téma, amelyen a jelöltek támogatottsága múlik.

A képzettség és a tapasztalatok tekintetében Lajèák magas kredittel rendelkező jelöltnek számít. A szlovák külügyminiszter többéves, elsősorban a Balkánon szerzett diplomáciai tapasztalataira támaszkodhat. Az ENSZ-szel kapcsolatos víziójában Lajèák felelősségről és a megfelelő vezetésről beszél. Megemlíti, hogy a szervezet vezetőjének mindenkit meg kell hallgatnia és hatékonyan kell kommunikálnia, ugyanakkor bírnia kell a tagállamok támogatását. „Egyértelműen hiszek abban, hogy valamennyi nézetet és pártot meg kell hallgatni a nemzetközi prioritások meghatározásakor“ – állítja diplomatikusan Lajèák, miközben vélhetően a legerősebb előnyét hangsúlyozza. A szlovák külügyminiszter olyasvalakiként akar fellépni, aki hajlandó a konszenzuskeresésre.

Ezt a nagy országok értékelik. „Nem a kormány hivatalos álláspontját képviselem. A személyes nézetem viszont az, hogy Lajèák megfelelő jelölt az EU-tagállamokból, Kína pedig jó viszonyban van Szlovákiával“ – nyilatkozta a Pravdának Csuang Tien-csung, a sanghaji Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Központjának munkatársa. „Egyesek azonban azt gondolják, hogy nőnek kellene lennie a főtitkárnak“ – jegyezte meg a nemi egyenlőséggel foglalkozó szakember, aki szerint ez a téma is erősen rezonál az idei főtitkár-választás során.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 5 állandó tagja közül az ENSZ élére legszívesebben Nagy-Britannia ültetne nőt. Franciaország véleménye nem teljesen világos ezzel a kérdéssel kapcsolatos. „Amerika számára Lajèák elfogadható jelölt lehet. Washington azonban valószínűleg hölgyet részesít majd előnyben. Feltéve, hogy találnak olyat, akit Oroszország és Kína is elfogad“ – jegyezte meg Daniel Serwer, a Johns Hopkins Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértője.

Megosztás