Milyen államfő volt Ivan Gašparoviè, és mit várunk el Andrej Kiskától?
POZSONY. Június 15-én, vasárnap beiktatják köztársasági elnöki tisztségébe Andrej Kiskát, aki Ivan Gašparoviè államfőt váltja az elnöki palotában. A távozó elnök tízéves tevékenységét portálunknak Öllös László politológus értékelte, aki a Kiskával kapcsolatos elvárásait sem rejtette véka alá.
„Ivan Gašparoviè államfői tevékenységét nem lehet elválasztani az államfői posztja előtti tevékenységétől: ő a meèiari Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) egyik kulcsembere, egy időben annak második legbefolyásosabb embere volt. A meèiarizmus idején lényegében részt vett valamennyi fontos döntéshozatalban, illetve a Szlovákiában hozott döntések előkészítésében és végrehajtásában. Azokban a törekvésekben is, amelyek az országban a demokrácia felszámolására irányultak. És azokban a törekvésekben is, amelyek arra irányultak, hogy az országot a nyugati intergrációtól eltávolítsák, a NATO-n kívül tartsák, és Oroszország meg Nyugat-Európa közé, valamiféle köztes zónába rakják. Ennek részeként azokban a törekvésekben is részt vett, amelyek az itteni kisebbségek, elsősorban a szlovákiai magyarok ellen irányultak. Még emlékezhetünk arra a kormányra, amelynek a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is a tagja volt – micsoda hangulatkeltés folyt! Gašparoviè ennek az időszaknak egyik prominens alakja, 1992-98 között a parlament elnöke volt. Talán sokan emlékeznek arra, hogy a „hosszú kések éjszakájának“ nevezett parlamenti ülésen, 1994. november 4-re virradóra, egyetlen éjszaka alatt közreműködésével hogyan számoltak fel mindent – miként indult be ez az úthenger, ami aztán megpróbálta teljesen ellehetetleníteni az ellenzéket, vezetőit leváltva a törvényhozásban betöltött tisztségekből, kiiktatva az ellenzéket az ország politikai életéből“ – emlékeztetett Gašparoviè múltjára a politológus.
Amikor aztán a HZDS-en belül repedések mutatkoztak, más prominens személyiségekhez hasonlóan Gašparoviè is összetűzésbe került Meèiar pártelnökkel, aki maga körül nem tűrte meg az engedetlen személyeket.
„Akkor Gašparoviè saját pártot alapított azzal a szándékkal is, hogy majd köztársasági elnökké válhasson. Az akkori jobboldali ellenzék sorozatos hibáinak eredményeképpen a választások második fordulójába nem az ellenzéki jelölt, Eduard Kukan került be, hanem Gašparoviè. Õ nem utolsósorban azok szavazataival nyert, akik jobban féltek Meèiartól, mint tőle. Elég sok felvidéki magyar is szavazott Gašparovièra, aminek köszönhetően köztársasági elnökké válhatott. Sokan azok közül, akik rá szavaztak, aztán már nem tették volna ezt, de akkor már késő volt, mert elnök lett. Az elnöki pozícióját arra használta, hogy fokozatosan átmanőverezze magát az akkor alakuló új pártba, az Irány-Szociáldemokráciába (Smer-SD), amely Meèiarék és Slotáék, valamint a Szlovákia Kommunista Pártja egyik utódpártjának számító Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼) szavazóinak nagy részét is átvette. Hozzájuk közeledett tehát Gašparoviè, és ez a manővere sikerrel is zárult. Így a következő köztársasági elnökválasztáson már a Smer-SD támogatásával indult, s egy nagyon durva, csúnya kampány végén Iveta Radièovát legyőzve vált ismét államfővé“ – fejtette ki Öllös Lászó, hozzáfűzve, hogy: „bár sok felvidéki magyar is őt választotta, ezt a gesztust az első elnöki időszakában egyáltalán nem honorálta. Sőt, annak a nemzetiségi politikának lett az oszlopos tagja, amely egyaránt jellemző volt erre az időszakra és a második elnöki időszakára is – a két elnöki időszaka között ugyanis nem volt érdemi különbség“.
Ivan Gašparoviè szlovák hírügynökségeknek tett kijelentései szerint arra is büszke, hogy tíz éven át nem ellenzéki szerepben volt, hanem inkább a kormány programját segített megvalósítani. Ezt nagyra értékelte Robert Fico kormányfő is, aki elismerte: a kormány tart attól, hogy Andrej Kiska inkább majd az ellenzéki szerepet választja.
„Nagyon érdekes Gašparoviè felfogása! Szlovákiában ugyanis az történt, hogy az államfőt azért választjuk közvetlenül, mert korábban a végrehajtó hatalom részévé akart válni az ország egykori legerősebb politikusának számító Vladimír Meèiar. Ekkor döbbent rá az ellenzék arra, hogy ez egy nagyon veszélyes játék, ami a hatalom központosításához vezet. Éppen ezért ki kellett vonni a köztársasági elnökválasztást a mindenkori parlamenti többség kezéből, amely a kormánytöbbséget is alkotta, s egyetlen lehetséges megoldás maradt: azt a nép kezébe kellett adni. Tehát a köztársasági elnöki tisztség átértelmezésének inkább az volt a lényege, hogy egyensúlyt képezzen a kormánnyal szemben, és ne a végrehajtó hatalom része legyen. Gašparoviè még annak idején, amikor Meèiarral szemben indult, mintegy ennek az átértelmezésnek a látszatát jelenítette meg, ha nem is túl világosan. Majd a végrehajtó hatalom részeként tételezte magát, megcsúfolva a közvetlen elnökválasztás alapeszméjét. A baj az, hogy az ország lakosságának egy része sem érti ezt igazán. A polgárok is azt gondolják, hogy pártszerűen kellene választani köztársasági elnököt. Szerintük elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy melyik párt jelöli az államfőt, nem pedig azt, hogy mennyire független és felkészült személyiségről van szó“ – magyarázta a szakember.
Az ellenzék az államfő távozásának közeledtével felrótta Ivan Gašparoviènak, hogy „láthatatlan“, elefántcsonttoronyban meghúzódó államfő volt, aki a jogsértések idején sem hallatta a hangját.
„Gašparoviè nem azt tartotta a saját elsőrendű céljának, hogy a legkülönfélébb kisebbségeket védje, a meghurcoltak mellett kiálljon, és felemelje hangját a végrehajtó vagy más hatalommal szemben. Így gyakorlatilag tényleg láthatatlan elnök volt, akinek csak néhány kiszólása marad meg az emlékezetünkben“ – véli Öllös is.
Mindezek miatt is Szlovákia lakosságának javarésze feltételezi azt, hogy a június 15-én az elnöki palotába beköltöző Andrej Kiska másféle államfő lesz, mint amilyen az elődje volt. Bár ő a felvidéki magyaroknak semmit sem ígért a választások előtt, sokan bizakodnak a pozitív változásban.
„Majd kirajzolódik, hogy Kiska miként is látja az elnöki tisztséget, és hogyan viszonyul majd a hazai magyarsághoz. Mindezekkel kapcsolatban nem mernék jóslatokba bocsátkozni, hiszen még visszaemlékezhetünk a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentésére, amit a választási kampány utolsó perceiben tett. Nos, Gašparovièhoz viszonyítva minden bizonnyal jobb lesz, de az már más kérdés, hogy az általunk felállított mércét megüti-e. Véleményem szerint az lenne szerencsés dolog, ha az új köztársasági elnök felismerné, hogy ez elmúlt 25 év a szlovák-magyar viszony szempontjából jobbára semmiféle érdemi áttörést nem hozott, s annak érdekében kezdene el munkálkodni. Ehhez megvan a politikai és a kulturális tér. Persze, ehhez rajta kívül sok más ember is kellene, és meglehetősen nagy kockázattal is jár, hiszen neki kellene mennie egy évszázados negatív hagyományvilágnak. Felépíthető lenne azonban egy új – ebben egészen biztos vagyok! Az nagyon sokban, több lényegi alkotmányos elemben járulna hozzá az ország további demokratikus fejlődéséhez“ – hangsúlyozta végül a változást remélve Öllös László.
Amikor aztán a HZDS-en belül repedések mutatkoztak, más prominens személyiségekhez hasonlóan Gašparoviè is összetűzésbe került Meèiar pártelnökkel, aki maga körül nem tűrte meg az engedetlen személyeket.
„Akkor Gašparoviè saját pártot alapított azzal a szándékkal is, hogy majd köztársasági elnökké válhasson. Az akkori jobboldali ellenzék sorozatos hibáinak eredményeképpen a választások második fordulójába nem az ellenzéki jelölt, Eduard Kukan került be, hanem Gašparoviè. Õ nem utolsósorban azok szavazataival nyert, akik jobban féltek Meèiartól, mint tőle. Elég sok felvidéki magyar is szavazott Gašparovièra, aminek köszönhetően köztársasági elnökké válhatott. Sokan azok közül, akik rá szavaztak, aztán már nem tették volna ezt, de akkor már késő volt, mert elnök lett. Az elnöki pozícióját arra használta, hogy fokozatosan átmanőverezze magát az akkor alakuló új pártba, az Irány-Szociáldemokráciába (Smer-SD), amely Meèiarék és Slotáék, valamint a Szlovákia Kommunista Pártja egyik utódpártjának számító Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼) szavazóinak nagy részét is átvette. Hozzájuk közeledett tehát Gašparoviè, és ez a manővere sikerrel is zárult. Így a következő köztársasági elnökválasztáson már a Smer-SD támogatásával indult, s egy nagyon durva, csúnya kampány végén Iveta Radièovát legyőzve vált ismét államfővé“ – fejtette ki Öllös Lászó, hozzáfűzve, hogy: „bár sok felvidéki magyar is őt választotta, ezt a gesztust az első elnöki időszakában egyáltalán nem honorálta. Sőt, annak a nemzetiségi politikának lett az oszlopos tagja, amely egyaránt jellemző volt erre az időszakra és a második elnöki időszakára is – a két elnöki időszaka között ugyanis nem volt érdemi különbség“.
Ivan Gašparoviè szlovák hírügynökségeknek tett kijelentései szerint arra is büszke, hogy tíz éven át nem ellenzéki szerepben volt, hanem inkább a kormány programját segített megvalósítani. Ezt nagyra értékelte Robert Fico kormányfő is, aki elismerte: a kormány tart attól, hogy Andrej Kiska inkább majd az ellenzéki szerepet választja.
„Nagyon érdekes Gašparoviè felfogása! Szlovákiában ugyanis az történt, hogy az államfőt azért választjuk közvetlenül, mert korábban a végrehajtó hatalom részévé akart válni az ország egykori legerősebb politikusának számító Vladimír Meèiar. Ekkor döbbent rá az ellenzék arra, hogy ez egy nagyon veszélyes játék, ami a hatalom központosításához vezet. Éppen ezért ki kellett vonni a köztársasági elnökválasztást a mindenkori parlamenti többség kezéből, amely a kormánytöbbséget is alkotta, s egyetlen lehetséges megoldás maradt: azt a nép kezébe kellett adni. Tehát a köztársasági elnöki tisztség átértelmezésének inkább az volt a lényege, hogy egyensúlyt képezzen a kormánnyal szemben, és ne a végrehajtó hatalom része legyen. Gašparoviè még annak idején, amikor Meèiarral szemben indult, mintegy ennek az átértelmezésnek a látszatát jelenítette meg, ha nem is túl világosan. Majd a végrehajtó hatalom részeként tételezte magát, megcsúfolva a közvetlen elnökválasztás alapeszméjét. A baj az, hogy az ország lakosságának egy része sem érti ezt igazán. A polgárok is azt gondolják, hogy pártszerűen kellene választani köztársasági elnököt. Szerintük elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy melyik párt jelöli az államfőt, nem pedig azt, hogy mennyire független és felkészült személyiségről van szó“ – magyarázta a szakember.
Az ellenzék az államfő távozásának közeledtével felrótta Ivan Gašparoviènak, hogy „láthatatlan“, elefántcsonttoronyban meghúzódó államfő volt, aki a jogsértések idején sem hallatta a hangját.
„Gašparoviè nem azt tartotta a saját elsőrendű céljának, hogy a legkülönfélébb kisebbségeket védje, a meghurcoltak mellett kiálljon, és felemelje hangját a végrehajtó vagy más hatalommal szemben. Így gyakorlatilag tényleg láthatatlan elnök volt, akinek csak néhány kiszólása marad meg az emlékezetünkben“ – véli Öllös is.
Mindezek miatt is Szlovákia lakosságának javarésze feltételezi azt, hogy a június 15-én az elnöki palotába beköltöző Andrej Kiska másféle államfő lesz, mint amilyen az elődje volt. Bár ő a felvidéki magyaroknak semmit sem ígért a választások előtt, sokan bizakodnak a pozitív változásban.
„Majd kirajzolódik, hogy Kiska miként is látja az elnöki tisztséget, és hogyan viszonyul majd a hazai magyarsághoz. Mindezekkel kapcsolatban nem mernék jóslatokba bocsátkozni, hiszen még visszaemlékezhetünk a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos kijelentésére, amit a választási kampány utolsó perceiben tett. Nos, Gašparovièhoz viszonyítva minden bizonnyal jobb lesz, de az már más kérdés, hogy az általunk felállított mércét megüti-e. Véleményem szerint az lenne szerencsés dolog, ha az új köztársasági elnök felismerné, hogy ez elmúlt 25 év a szlovák-magyar viszony szempontjából jobbára semmiféle érdemi áttörést nem hozott, s annak érdekében kezdene el munkálkodni. Ehhez megvan a politikai és a kulturális tér. Persze, ehhez rajta kívül sok más ember is kellene, és meglehetősen nagy kockázattal is jár, hiszen neki kellene mennie egy évszázados negatív hagyományvilágnak. Felépíthető lenne azonban egy új – ebben egészen biztos vagyok! Az nagyon sokban, több lényegi alkotmányos elemben járulna hozzá az ország további demokratikus fejlődéséhez“ – hangsúlyozta végül a változást remélve Öllös László.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
