Ma búcsúztatják Kovács Kata Zsófia ezüstérmes karate Európa-bajnokot

A martosi fesztivál szervezői szombaton reggel sajtóközleményben tudatták: „Szörnyű csapás szakította meg a IV. Martosi Szabadegyetemet, péntekről szombatra virradó éjszaka, tragikus hirtelenséggel elhunyt az egyik visszatérő fesztiválozónk. A kiérkező gyorsmentők másfél órán át próbálták újraéleszteni Zsófiát, de sajnos sikertelenül. A tragédia hátterében valószínűleg már fennálló betegsége és annak szövődménye áll, de a halál oka egyelőre nem jelenthető ki biztosan. Erről mi is csak a jövő hét folyamán, a kórbonctani elemzés elkészülte után adhatunk hivatalos tájékoztatást. Zsófit megőrizzük a szívünkben, és örökre a mARTfeszt része marad“.

A tragédia után Martosra érkező rendőrök a helyszíni vizsgálat idejére kiürítették a tábor egész területét, így a fesztiválozók az éjszakát a Feszty Árpád Művelődési Parkon kívül töltötték. A 16 éves Kovács Kata Zsófia ezüstérmes Európa-karatebajnok családjának gyászában osztozók egyetértettek a megdöbbent szervezőkkel abban: kegyeleti okokból elképzelhetetlen a fesztivál folytatása. Ezért a martlakók szombat délelőtt folyamán távoztak a parkból.

A borzasztó tragédia napján Gyászol az egész klub címmel a Facebookon közzétett írásában a Seishin karate klub edzője méltatta a 2008 óta edzésekre hozzá járó ifjú bajnok rövid, ám példaértékű pályáját, eredményeit.

„Zsófinak nehezen jöttek az eredmények, de tavaly egy Ekelen megrendezett edzőtábor végén odajött hozzám, és kérte, hogy válogatott versenyző lehessen. Mondtam neki, hogy rendben, de tudja-e azt, hogy ez mennyi többletmunkával jár. Azt mondta, igen. Akkortól külön edzéstervvel készült a versenyekre. Mivel szépen megcsinálta az edzéstervet, jöttek is az eredmények. A munkájára a koronát az év végén Lengyelországban megrendezett Európa Bajnokságon tudta feltenni, ahol 2. helyezést ért el U16-os korosztályban. Eleinte kicsit bosszankodott az eredmény miatt. Majd miután beszéltem vele, átgondolta, és átértékelte, amit mondtam neki, és örömmel fogadta a 2. helyet is. A kiváló teljesítményéért Ekecs község nevében Polák László polgármester úr is kitüntette“ – idézte a múltat a saját neve közlését fontosnak nem tartó edző, hozzátéve: tanítványa élete első EB-jén, Tarnowskie Góryban nem csak klubjuk 4. Európa-bajnoki érmét szerezte meg, hanem idén február végén horvát bajnokságot is nyert.

Zsófika végzetes betegsége kapcsán elárulta: „Április végén felhívott Mártika (Zsófia édesanyja), hogy gyulladást találtak a lánya vérében és nem jók az eredmények. Aztán május elején kórházba is került, ahol kiderült a betegsége: mononukleózis. Teljesen le lett tiltva minden fizikai terhelésről, és úgy volt, hogy szeptembertől kezdi újra az edzéseket. Ma reggel pedig az a hír fogadott, hogy eltávozott a fizikai világból. Azóta egyfolytában csörög a telefonom, senki nem akarja elhinni, hogy ez megtörténhet. Hiányozni fogsz, Zsófi!“.

Puss Sándor jezsuita szerzetes (a temetés utáni szilasi zenés búcsúest szervezője), aki korábban éppen Ekecsen szolgált, a Felvidék.ma portálon közzétett szeretetteljes írásában az életet, a végleteket szerető kamaszlánynak nevezte Zsófit, aki a nagy nemzetközi versenyek előtt őt mindig arra kérte, imádkozzon érte.  "Szeretett élni – csak hát a kisbetűs élet nem szerette őt. Akart élni, sőt másokon is segíteni, egyszer megsúgta: rendőr szeretne lenni… sok jót tenni. Miközben a végleteket kereste, nem is sejtette, hogy mindezek mögött a végtelen utáni vágyát éltette. Bizonyára, ha most üzenni tudna, csupán annyit mondana: találkoztam a Végtelennel, az Istennel – s talán hozzátenné: nem is tudtam, hogy ilyen közel volt hozzám egész életemben."

Nem túlzás azt állítani, hogy Ekecs büszkesége tiszavirág életű emberkeként magyarságtudatból is kitűnőre vizsgázott: merte vállalni, hogy a szlovák karateválogatott tagjaként overálján a szlovák címer mellett magyarul használja a Kovács Kata Zsófia nevet és azt, hogy a lengyelországi dobogó 2. fokán felvidéki zászlóval a kezében fényképezkedjen. Mindezt természetesnek tartva, egyenes gerinccel sok felvidéki magyar fiatalnak példát és követendő irányt mutatva. Egyszerűen azért, mert aki a Magyar Közösség Pártja komáromi kampányzáróján az Ismerős Arcokkal és sok sorstársával együtt tiszta szívből dalolta: „mi egy vérből valók vagyunk“, az a sikereit is legbelül „Isten áldd meg a magyart!“ énekelve, a felvidéki magyarság önbecsülését is növelve élte meg. Talán odafennről is sikerül lelki erővel felvérteznie bennünket, hogy mindennapi csatáink során hozzá hasonló bajnokká nőhessünk fel...

A végső búcsú kapcsán felsejlik bennem: adni is kellene valamit annak, akivel sikerei hallatán együtt dobbant a szívünk, aki által lélekben töltekezhettünk. Ezért a Krakkóban július végén zajló Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón, Ferenc pápa közelségében három busznyi felvidéki magyar zarándokkal és újságíróval együtt imádkozunk majd Zsófi lelki üdvéért. Lengyelországban, ahol bő fél évvel ezelőtt hajszálnyira volt az aranyéremtől... Aztán talán lesz majd olyan szervezet, amely bajnokunkról egy hazai magyar ifjú sportolóinknak járó díjat nevez el, mert megérdemelné. Ahogy azt a szímőiek tették a 2003-ban mindössze 25 évesen elhunyt, hovatartozását szintúgy minden helyzetben büszkén vállaló költőjük, az egyik Pegazus Találkozón "szárnyát bontogató" Kantár Csaba esetében: emlékét a róla elnevezett irodalmi és közéleti díjjal éltetik tovább. Ekképp maradjanak hát köztünk az e világi létből fájóan korán távozó ifjú tehetségeink! Végszóként egy ez idő tájt fesztiválozó másik 16 éves kamaszlány édesanyjaként is írom: legdrágább kincseink - jövő reménységei, a nyári lazulás idején is nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra!  

Nagy-Miskó Ildikó