Kompromisszumos megoldással megmenthető a zoboralji magyar iskolahálózat

Az említett törvény mellett a zoboralji iskolák helyzetét és az ottani magyarság megmaradásának esélyeit több tényező nehezíti. Többek között az, hogy valamennyi helyi intézmény tanulóinak száma évek óta csökken, és ez idáig nem sikerült hatékony megoldást találni ennek a folyamatnak a megállítására. A helyzet orvoslására szükségesnek látszik az ún. központi vagy kistérségi iskola/iskolák felállítása, amelyet több településről látogatnának a tanulók. Így magasabb tanulói létszámmal akár hosszabb távon is működő, vonzóbb, életképesebb intézmény jöhetne létre. A helyszín kijelölése a legnehezebb feladat, ennek meghatározása évek óta vita az érintettek körében, ezidáig döntés nem született. Közben az érintett iskolák tanulóinak száma tovább csökken. Csupán egy kompromisszumos megoldással válna orvosolhatóvá a jelenlegi áldatlan állapot.

„Szombaton délután megtelt érdeklődőkkel a koloni kultúrház, ami egyrészt igazolja kezdeményezésünk indokoltságát, másrészt örvendetes, hogy az ügyben érintett valamennyi iskola székhelyéről, tehát Pogrányból, Gímesről és Nagycétényből is érkeztek iskolaigazgatók, pedagógusok és szülők Kolonba. Az összejövetel fő célja a jelenlevők tájékoztatása volt az eddig kialakult helyzetről és a lehetőségeinkről, valamint a közös gondolkodás a helyi magyar oktatás jövőjéről, egymás véleményének és javaslatainak meghallgatása annak érdekében, hogy hosszabb távon működő megoldást találjunk" - tájékoztatta portálunkat Zilizi Zoltán, a Nyitra és Vidéke Célalap elnöke.

A szervezők fontosnak tartják, hogy ez a megoldás minél több magyarok által lakott környékbeli falu számára elfogadható legyen. Közös érdekük ugyanis elkerülni a zoboralji magyar iskolahálózat dominóelvszerű összeomlását, szükségszerű tehát a közös megoldáskeresés. "Öt órán át több mint százan tanácskoztunk, szakmai körökben elismert, a régiónkhoz nem kötődő, ezért pártatlan vendégeket is meghívtunk. Fibi Sándor, az oktatásügyi petíció egyik kezdeményezője vezette a találkozót. Előadást tartott Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapító rektora, aki távolról közelített a problémakör felé. Ez azt jelenti, hogy ő a regionális, azaz központi iskola indokoltságáról beszélt. Pék László, a Szlovákai Magyar Pedagógusok Szövetségének előző elnöke oktatásügyi szempontból Zoboralja állapotát jellemezte az SZMPSZ korábbi vonatkozó felmérésére hivatkozva. Õ a probléma felvetésen túl megoldási javaslatokat is kínált. Majd én tartottam előadást: a Nyitra és Vidéke Célalap, illetve a Zoboralji Községek Regionális Társulása közös javaslatát mutattam be“ – mondta Zilizi Zoltán.

A regionális szülői értekezleten többek között elmondta, hogy a várható diáklétszám miatt a Nyitrai járásban legfeljebb két teljes szervezettségű, azaz felső tagozattal is működő iskola képes középtávon fennmaradni; ezen iskoláknak földrajzilag előnyös helyzetben kell lenniük, hogy minél több magyarlakta településről elérhetőek legyenek, és biztosítva legyen az utánpótlás; azok önálló, magyar igazgatóságú intézményként legyenek függetlenek a szlovák vezetőségtől; olyan településeken működjenek, amelyek önkormányzata többségében vagy teljesen magyar. Továbbá a működő alsó tagozatok megtartása és iskolabuszrendszer fenntartása létfontosságú.

A találkozón több másféle javaslat is elhangzott, ám a jövőt illetően közös döntés még nem született.

„Megismertük egymás véleményét, az elhangzott gondolatoknak, javaslatoknak még le kell ülepedniük. Azt gondolom, hogy már ez előrelépés ahhoz képest, ahol eddig tartottunk. Túl szép lenne az, ha a jövőt illetően már ezen a találkozón elfogadtunk volna egy közös határozatot. Természetes, hogy mindenki ragaszkodik a saját elképzeléséhez, miközben érezhető a szülők, a pedagógusok és önkormányzatok, polgármesterek változással kapcsolatos aggodalma is. Tudatosítottuk: nehéz eljutni addig a pontig, amíg valamelyik fél azt mondja, hogy igen, mi majd félreállunk annak érdekében, hogy a régiónkban a magyar nyelvű oktatás jövője biztosított legyen. Valójában nem is volt ennek az összejövetelnek primárisan célja a döntéshozatal. Most az tekinthető eredménynek, hogy a mindnyájunkat érintő kérdésekről együtt gondolkodtunk a szülőkkel. Minderről további találkozókon is el kell beszélgetnünk egymással és az érintettekkel“ – magyarázta a Hírek.sk-nak a célalap elnöke.

A találkozó kezdeményezői egyébként arra is bíztatták a szülőket, a Szülői Szövetségek tagjait, hogy vegyék át a kezdeményezést akár azzal kapcsolatban is, hogy milyen tartalmú és formájú, például alapítványi legyen-e majd a közös iskola, vagy maradjon fenn az önkormányzati típusú intézmény.

A célalap vezetői az alapítványi iskola létét tartják indokoltnak. "Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy előbb-utóbb az önkormányzataink nemzetiségi összetétele esetleg nem a javunkra fog változni. Így várhatóan nem lesz meg a szükséges anyagi támogatás, sem pedig az akarat a gazdaságilag veszteséges kisiskolák – magyar iskolák – további megtartására. Ebben a helyzetben éppen az alapítványi iskola jelenthetné a biztonságot - mondta Zilizi.

A szülőket arra is kérték, hogy saját településük önkormányzatánál kezdeményezzék magyar óvodák megalapítását, amire van törvényes keret. "Ezt akarni kell, és persze, elegendő gyermek is kell ezen cél eléréséhez. Éppen Kolon példáján láthatjuk azt, hogy egy-egy magyar óvoda az érintett településeken megtartó erővel bírhat. Jobban megtartja magyarnak az ottélőket és ezáltal a helyi magyar közösséget. Fontos már pár gyerekkel is elindítani óvodai foglalkozásokat, mert a magyarság szempontjából annak a községnek van jövője, és ott lehet építkezni, ahol van ilyen óvoda vagy legalább beindul(t) óvodai foglalkozás. Ehhez a szülőknek kell ragaszkodniuk, ezt nekik kell kezdeményezniük. Bár célalapunk kívülről támogatja ezt a folyamatot, de a kezdeményezést nem tudjuk átvenni a szülőktől, a szükséges teendőket mások nem tehetik meg helyettük. Sajnos, passzivitásuk esetén borítékolható a negatív következmény: a kisiskolák további leépülése. Persze, e téren egy-egy aktív, tettrekész iskolaigazgató is megfelelő mozgatórugónak bizonyulhat...“ –véli Zilizi Zoltán.

A főszervező azt sem titkolta, hogy az efféle találkozók szervezői sok időt és energiát fektetnek bele azok megvalósításába, miközben sok felől „kapnak hideget-meleget“.

„Az is tény, hogy az ilyen összejöveteleken a több célcsoport több létező elképzelést vall magáénak. Hiszen mást akar a pedagógus, mást akarhatnak az önkormányzatok és a szülőknek is van saját elképzelésük. Ezen belül egy most nyolcadikos, hetedikes gyermeket nevelő szülő szintén másképp látja iskolája - gyermeke jövőjét, mint akinek most kezdett iskolába járni a gyermeke. Másrészt a számbeli adatokon kívül minden egyes gyermek, szülő és pedagógus létező emberi lény, akinek saját sorsa, céljai és tervei vannak, úgyhogy „darabként-számként“ nem szabad rájuk tekintenünk!“ – szögezte le.

A célalap elnöke szeretné, ha az ügyben mihamarabb kompromisszum születne. „Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben az állóvíz kényelmesebbnek bizonyul. Az, aki megmozgatja az állóvizet, nem feltétlenül válik népszerűvé, de nem is ez a célunk. Sokkal inkább az, hogy megfelelő megoldás szülessen, aminek az elérése hosszadalmas folyamat. Amíg azonban mindenki ragaszkodik a saját javaslatához, addig nehéz előrelépni. Kompromisszumra van szükség! Véleményünk szerint középtávon a kétpólusú elgondolás vezet előbbre. Ez egyrészt azt jelenti, hogy Zoboralja déli részén Nagycétényben, az északi részén pedig Pogrányban, Gímesen vagy esetleg egy harmadik helyen lehetne a központi iskola. A  két község mindegyike mellett szólnak érvek és ellenérvek is. Jellegét és tartalmát tekintve is teljesen új, vonzó iskolára van szükség. A helyszínnek olyannak kellene lennie, amely majd biztonságot nyújtana a jövendő magyar tannyelvű iskolának. Az esélyegyenlőség elve alapján, a szakmaiság, a jövőkép és a közéleti aktivitás figyelembe vételével pályáztatnák majd a pedagógusokat és a jövendő iskolavezetőség tagjait“ – vázolta a találkozó szervezőinek elképzeléseit.

Úgy véli, hogy nemcsak a pillanatnyi helyzetből kellene kiindulni, hanem azon is el kellene gondolkodni, hogy mi lesz a kisiskolákat negatívan érintő iskolatörvény hatályba lépése után és még később. A jól feltett kérdés véleménye szerint jelen helyzetben nem az, hogy melyik iskola maradjon meg, hanem hogy hol van nagyobb esély a magyar nyelvű oktatás továbbélésére a régióban.

„Hisszük és valljuk, hogy csak kompromisszumos megoldással menthető meg a zoboralji magyar iskolahálózat“ – zárta tájékoztatását Zilizi.