Kaliňák lemondott, hogy visszatérhessen
A tavalyi év legutolsó híre kétségkívül Robert Kaliňák bejelentése volt, miszerint távozik a törvényhozásból. Valószínű, hogy Kaliňák távozásának okai nem annyira személyesek, amint azt állította, sokkal inkább politikaiak. Átmenetileg visszahúzódik, hogy aztán visszatérhessen, írja az Aktuality.sk portál kommentátora, Dag Daniš.
Kaliňák döntése Daniš szerint teljesen logikus. Közszereplőként (először miniszterként, majd parlamenti képviselőként) olyan volt, mint egy villámhárító, ami gyengítette őt, és bonyodalmakat okozott a párton belüli helyzetét illetően. Már a 2017-es önkormányzati választások után erősödött a nyomás a Smer vezetésében a távozására.
Azzal, hogy eltűnik (a látószögből) két legyet is üt egy csapásra: egyrészt kevesebb támadás éri, másrészt több ideje lesz helyzetének megszilárdítására a párton belül (a Smer választói körében még mindig elég népszerű). Kaliňák valószínűleg azzal számol, hogy megtépázott hírnevét majd az idő megoldja, a régi botrányok és indulatok meg elpárolognak, s megnyílik számára a tér a parlamentbe (vagy a kormányba) való visszatérésre.
A jó hír az, hogy a hasonló feltételezések többnyire nem jönnek be, az emberek a botrányokat elfelejtik ugyan, elkövetőik arcait azonban nem, véli Daniš.
Márius Kopcsay, a Teraz.sk kommentátora szerint a Fico-kormányokban való ténykedése alatt Kaliňák elegendő fekete pontot gyűjtött, amelyek egy civilizált országban már rég okot szolgáltattak volna a tisztségéből való távozásra. Mindjárt újsütetű belügyminiszterként félresikerülten nyúlt a Malina Hedvig-ügyhöz – annak az elméletnek a támogatójaként, hogy Hedvig a személye elleni támadást csak kitalálta.
De említhetnénk akár a robbanóanyagot, amely egy „gyakorlat” során valahogy egy Írországba repülő szlovák állampolgár poggyászába került (2010-ben), vagy a diákokra lövöldöző rendőrök ügyét az autópályán (2013-ban), amelyek mind „Kali” tárcájához köthetők, személyesen azonban nem érintették őt.
Az abban az időben ötéves börtönbüntetésre ítélt Ladislav Bašternák vállalkozóhoz fűződő kapcsolata felett azonban már nem lehet szemet hunyni.
A Bašternákkal kapcsolatos gyanú kivizsgálása feltűnően lassan és nehézkesen haladt. A kérdés – Kaliňák intenzív magyarázkodása ellenére – marad: egyáltalán miért lépett üzleti kapcsolatba egy olyan emberrel, mint Bašternák. Másrészt viszont Rajtár (SaS) képviselő asszisztensének, Filip Rybaničnak az ügyét, aki a kettőjük közti összefonódásra rámutatott, nagyon alaposan, gyorsan és szinte azonnal kivizsgálták, és a banki titok megsértéséért el is ítélték.
A senki és semmi által nem veszélyeztetett és Fico szerint legjobb belügyminisztert, végül az események lavinája taszította le a trónjáról, amit Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása indított el.
Miroslav Beblavý parlamenti képviselő szerint Kaliňák távozása lehet a feltétele annak, hogy Lajčák hajlandó legyen indulni az államfő-választáson. A legutóbbi ENSZ-migrációs csomagos földrengés után azonban nem úgy tűnik, hogy Lajčák egy olyan ember helyzetében lenne, aki feltételeket szabhat, írja Kopcsay.
Kaliňák vagyonbevallásából nyilvánvaló, hogy a köztisztség a bevételei tekintetében csak mellékállás volt a számára. A tisztsége tavaly 53 109 eurót hozott a konyhára, míg az egyéb bevételei 249 877 eurót, az előző években pedig még ennél is többet. Ha az üzleti tevékenységei vagy a befektetései – ahogy állítja – ilyen szépen hoznak a konyhára, nem lesz ráutalva a képviselői bérére, de még az ügyvédi gyakorlatának a megújítására sem.
Végeredményben nem is az a fontos, hogy a politikából – végleg vagy csak átmenetileg – eltűnik-e Kaliňák, hanem hogy eltűnnek-e azok az elvek, amelyeknek a megszilárdításában ő, maga is részt vett.
Feledésbe merül-e végre „az eset nem történt meg” mondat, s egy napon talán még azok a politikusok is, akik számára a közérdek csak mellékes és lényegtelen termék.
